A nácizmus eszköztárába a sportot is elég könnyű volt belepasszintani. Az árja faj fölényének a fizikalitásban is meg kellett nyilvánulnia, az edzett és erős német férfiak a sportversenyeken is bizonyíthatták a dominanciájukat. A nácizmus két (egy téli és egy nyári) olimpiát is maga alá tepert, így az 1936-os játékok Hitler propagandisztikus céljait szolgálták, a világ előtt a nácizmus barátságos arcát mutatta, bár a Führernek azt is le kellett nyelnie, hogy a fekete Jesse Owens egymás után nyeri az aranyakat.

A berlini olimpia a németek szempontjából sikeres volt, ők nyerték a legtöbb érmet, és azon belül a legtöbb aranyat is. A versenyek fő helyszíne a két év alatt, a játékok miatt felhúzott Olympiastadion volt, több mint százezres befogadóképességgel. Már az a masszív, gigantikus épület is a náci építészet jegyeit viselte magát, de Hitler terveihez még az is kicsinek bizonyult.

Az olimpia annyira bejött neki, hogy tervei szerint 1944-től már csak Németország lett volna rendező, de a pángermán játékokat és persze a náci nagygyűléseket már a nürnbergi Deutsches Stadionba álmodta. Az új, a későbbi strahovi stadiont is túlszárnyaló aréna tervezését a birodalom főépítészeként működő Albert Sperre bízta.

Speer antik előképekhez nyúlt. Ez is beleillett a náci világképbe, mert az ókori görögöket is árjáknak tekintették. Az építész a római Circus Maximust is megvizsgálta, de végül a patkó alakú, egyik oldalán nyitott, éppen ezért kevésbé átmelegedő Pánathén Stadion lett tervének alapja. Tőlük vette át az oszlopsorokat, de római elemeket is belevett,

Hitlernek a császári páholyt másolta le, a stadion külső felületénre pedig egy 65 méter magas vörös gránitos oszlopsort tervezett.

A görögök a saját stadionjuknál spóroltak, szépen beleilesztették egy völgybe, így a lelátók alátámasztását könnyedén megoldották. Speer nem volt ilyen könnyű helyzeteben,

A stadion méretei a lelátóknál is problémát jelentettek, az ötszintes tribün magassága és nagysága miatt a nézők mozgatása is új ötleteket kívánt, ezért találták ki, hogy 100 fős gyorsliftek vigyék a szurkolókat a felső három szintre. 

Az már a középkori építészetben is bevett volt, hogy az építészek elkészítették épületük kisebb léptékű mását, mielőtt belefogtak volna a nagy műbe. Ki kellett deríteni, hogy működik-e az, amit a papíron kitaláltak. A gigantikus méretű, sok csapdát magában rejtő Deutsches Stadionnál ez különösen indokolt volt. Az alapkő letételénél egy két méter magas modellt be is mutattak 24 ezer ember előtt, de Speer nem bízta a véletlenre, 1:1-es léptékben kezdte el felhúzatni Nürnbergtől 40 kilométerre, Achtelben a stadion egyik részletét. Ott nem síkon, hanem a tervezett tribün nagyjából 30 fokos meredekségét követő lejtőn építette meg SS-katonák őrizete mellett négyszáz munkás, másfél év alatt az aréna egytizedét, egy negyvenezres lelátót. A stadionrészlet 1938 márciusára készült el, Hitler és Speer is elment egy ellenőrzésre, hogy az akusztikát és a láthatóságot tesztelje, de azt már sosem tudjuk meg, hogy az ott lévő nézők valójában mennyit láttak, hallottak volna a küzdőtéren zajló eseményekből.

Speernek több vitája is volt Hitlerrel, meg akarta győzni, hogy a stadion méretei egyáltalán nem passzolnak a korabeli szabványokhoz, így nem nagyon lehet benne olimpiát rendezni. Hitler gyorsan rövidre zárta a kérdést.

Az 1940-es olimpia Tokióban lesz, de aztán örökké Németországban, és ebben a stadionban fogják tartani. Mi leszünk azok, akik meghatározzák, mekkora legyen egy sportpálya.

A költségekről nem nagyon szerettek beszélni, Hitler azt kérte, hogy a stadion ne kerüljön többe, mint két Bismarck osztályba tartozó hadihajó. „Nézzék, egy páncélozott hajó nagyon gyorsan elpusztítható, de ha túl is éli, tíz éven belül fémhulladék lesz. Ez az épület évszázadokig fog állni" – jelentette ki a Führer, bár ezzel alaposan mellé lőtt.

Az igazi Deutsches Stadion falai egy pillanatig sem álltak. Nürnbergben csak az alapokat ásták ki, de ahogy 1939-ben kitört a második világháború, abbamaradt az építkezés. Hittek abban, hogy hamarosan folytathatják, mert a munkagödrökből folyamatosan szivattyúzták a talajvizet.

Az achteli próbastadionnak is annyi lett, a háború utolsó napjainban, 1945. április 21-én heves tűzharc bontakozott ki, ami közben az amerikaiak szinte teljesen elpuszították a falut. A település újjáépítésénél remekül jött a lelátó faszerkezete, amit egész gyorsan szétvertek, és elhordtak a helyi lakosok. Aztán a természet is kezdte visszafoglalni a korábban megtisztított lejtőt. A növényzet között viszont néhány betonpillér még emlékeztet az építéményre, ahogy a hely neve is. Még most is a Stadion-hegy nevet viseli.

Nürnbergben is gyorsan megcsúfolták Hitler nagy tervét, először romokkal teltek meg az építési gödrök, majd klasszikus szeméttelep lett a Deutsches Stadion alapjaiból, boldog-boldogtalan odahordta a hulladékot évtizedeken keresztül.

Felhasznált források:

http://www.spiegel.de/international/germany/remains-of-grandstand-recall-hitler-s-plan-to-build-giant-stadium-a-861889.html

http://io9.gizmodo.com/5962229/hitlers-forgotten-attempt-to-build-the-worlds-largest-olympic-stadium

https://ocw.mit.edu/courses/urban-studies-and-planning/11-302j-urban-design-politics-spring-2010/assignments/MIT11_302JS10_kohr1.pdf

https://de.wikipedia.org/wiki/Deutsches_Stadion_(N%C3%BCrnberg)