Ahogy várható volt, nagyon könnyű meccsen komolytalanra verte a franciákat második csoportmeccsén a magyar női pólóválogatott a budapesti vizesvébén. A mérkőzés vége 24-5 volt, vagyis nagyobb verést kaptak tőlünk, mint az első körben hollandoktól (2-17), és mi is simábban nyertünk, mint a japánok ellen (20-11).

Hogy nem lesz gond, az első negyedben eldőlt. A nyolc perc végén 7-0 volt az állás, nyolc lövésünkből hét a kapuban kötött ki. A 11. lövésünk volt az első, amit meg tudott fogni a kapusuk, de ekkor már 10-2-re vezettünk a második negyedben.

Félidőig ezt 14-2-re sikerült felküzdenünk, az erőviszonyokat mutatta, hogy ekkorra csak egyetlen mezőnyjátékosunk nem lőtt gólt, Szűcs Gabriella. Az uszoda eredményjelzőjére ki sem fért az összes góllövőnk neve, kvázi hibátlanul játszott a csapat.

A harmadik negyedben sikerült kiküszöbölnünk az egyetlen kis csorbát is, Szűcs Gabi dobta a 18. gólunkat. Ezt a negyedet 6-1-re hoztuk, így az utolsót 20-5-ös vezetéssel kezdtük.

A zárónegyedben már nem erőltettük, mármint az utolsó másfél perc kezdetéig. Csak egy gólt lőttünk, 21-5 volt. Utána Gangl Edina, a cserekapus ötméterest védett, Keszthelyi pedig bevágta a 22 magyar gólt, Antal Dóra a 23.-at.

Az elsőhöz hasonlóan az utolsó negyedben sem kaptunk gólt, a vége 24-5 lett Antal vicces góljával: a francia kapus nem tudta, mi történik, az előtte úszó labdát a magyar játékos egy méterről a kapuba dobta.

A következő meccsünk már nem lesz ilyen könnyű, jön a nagyon erős Hollandia, csütörtökön, 20:10-kor. Mivel az első két meccsen mindkét csapat győzött, azon a meccsen már a csoportelsőség múlik (ez nemcsak a dicsőség miatt fontos, a csoportelső egyből negyeddöntős, a második viszont egy középdöntőt is játszik az ausztrál-görög-orosz-kazah csoport harmadikjával).

A hollandok elleni legutóbbi három meccsünkön mi nyertünk (legutóbb most júniusban 8-7-re), előtte kétszer ők. A legutolsó komoly tétmeccset tavaly az Eb-n játszottuk velük, akkor a döntőben találkozott a két csapat, a mieink 9-7-re nyertek.