Magyarország tökéletesen megrendezte a vizes világbajnokságot, az úszók hajszállal elmaradtak a várakozásoktól, de már láttuk a jövőt. Tanulságok Sós Csaba szövetségi kapitánytól.
„Nem lehetek elégedetlen, mert nagyon sok szép dolgot láttunk, de maradéktalanul elégedett sem.
Szentül hittem abban, hogy a tíz érem elérhető, ezért is neveztem meg ennyit. A plusz mínusz kettőből a mínusz jött be sajnos” - ezzel a felütéssel kezdte értékelését Sós Csaba szövetségi kapitány.
A kazanyi világbajnokság 9 medencés érme majdnem összejött, a riói olimpia 7 érméhez képest eggyel többet nyertek a magyar úszók, vagyis a helyünkön vagyunk, a kilencedikek az éremtáblán. (A vízilabda ezüstjével lett 9 a magyar érmek száma.)
Az olimpián alig voltak helyezéseink, most megfordult a trend, és a közönség nagyon hálás volt a helyezetteknek is, ami példátlan. Sós úgy gondolja, az is egy járható út lett volna, hogy alulról közelít, mint hajdanán az ötéves terveknél, és büszkélkedhetne, milyen jók lettek.
„Az úszásban mindig benne van a kockázat. Ha olimpiai érmes versenyzőink egyéni legjobbjuk közelében teljesítenek, akkor több érmünk van. Tudomásul kell venni, zajlik a generációváltás, két 17 éves versenyzők érmes, és a 31 éves Cseh Laci is. Késely Ajna pedig 15 évesen döntőzött. Nem valószínű, hogy van még egy másik olyan válogatott, amelyik a múltat, jelent és a jövőt ilyen hangsúlyosan állította csatasorba” - mondta Sós.
Felhívta a figyelmet arra, hogy több pontszerzőnk volt, mint Rióban, 4 váltónk került döntőbe, és a mix vegyes váltó is az időeredmény alapján ott lehetett volna, de akkor jött az a szerencsétlen váltás. Fontos még, hogy öt olyan versenyszám volt, ahol két magyarért lehetett egyszerre izgulniuk a drukkereknek, Rióban viszont csak egy ilyen akadt.
Sós szerint egy generációváltásnak mindig vannak veszélyei, de előtte inkább azok a képek vannak, amikor Cseh és Kenderesi összeölelkeznek a 200 pillangó elődöntője után, vagy amikor Cseh megsimogatja Milák fejét a száznál. Később pedig önmaga helyett ajánlotta a váltóba. Nem ragaszkodott foggal körömmel a helyéhez, a hierarchiához, hanem érezve, hogy van nála jobb, maga elé engedte. Nem olyan könnyű helyzet ám ez.
A matematikának vannak törvényszerűségei, ha például a Pitagoraszi számhármasokra gondolok. Ilyen törvényszerűség a sportágban, hogy Cseh érmet nyer.
Nyolcadszor egymás után, erre csak a legnagyobbak képesek. Nagyon várom a kilencediket 2019-ben.”
A kapitány úgy véli, ez a verseny is igazolta, kivételes klasszisnak kell ahhoz lenni, hogy valaki egy naptári éven belül kétszer is csúcsformában tudjon úszni. A 75-ös világbajnokok közül mindössze egy nyert olimpiát Montrealban, óriási egyéniségek véreztek el, elég csak Hargitay Andrásra gondolni.
„Ennek a tételnek ma is van igazsága, nem véletlen, hogy az amerikaiakat Caeleb Dressel húzta. Ledecky is messze járt azoktól a magasságoktól, ahol Rióban volt, kétszázon el is kapták. Nálunk Kapás Boglárka, ha a riói önmaga közelében lett volna, akkor most két éremmel többet nyerünk. Így is van azonban két ötödik helye, meg egy hatodik, ami egyáltalán nem rossz, sőt. A hozzáállása mindvégig becsülendő volt. Elfogadom, igen nehéz egy naptári éven belül teljesíteni. Hogy megint a múltból hozzak egy példát, Darnyi Tamás kihagyta az 1991-es Európa-bajnokságot, mert 11 hónapra rá jött az olimpia, és nem mertek kockáztatni.”
És persze kivételes egyéniség Hosszú Katinka is, aki 200 háton riói idejénél is jobbra volt képes. Ez volt az első olyan világbajnoksága, amikor háton és pillangón is érmes lett.
„A tehetsége, a technikája, az ereje felemeli őt. A pillangó bravúrérem, és a háton is inkább előnyös volt, hogy nem a belső pályákon, hanem az egyesen haladt, és nem sok kellett neki, hogy azt a számot is megnyerje. A versenyzői adottságairól mindent elárul, hogy egy gyengébb nap után megújult, és a 400 vegyesen, ahol bizonyítottan a legnagyobb a szervezet energialeadása, csodálatra méltó fölénnyel lett a legjobb. Megingathatatlan az uralma a 400 vegyesen, ami abból táplálkozik, hogy kétszázon a négy úszásfajtából háromban a világ közvetlen élvonalába tartozik.”
Sós eloszlatott egy félreértést: nem engedte volna, hogy ússzon a 4x100 mix váltóban, mert az a versenyző még nem született meg, aki ne fáradt volna el az utolsó napra, különösen, ha az utolsó napon rendezik a 400 vegyest. „Ahogy látta Katinka a 4x200-as váltó döntőbe jutását, azonnal hívott, hogy úszik. A mix nem hagyományos váltó, de ugyanolyan érmet adnak utána, mint a többi számban, de ez így volt észszerű.”
A mix váltóban három ember után a harmadik helyen álltunk, ha Hosszú jön, nagyobb esély lett volna megtartani ezt a pozíciót. Végül hatodik lett a csapat.
Amikor a legnagyobb pozitívumról kérdeztem, vacillált a 4x100-as gyorsváltó bronzérme és Milák Kristóf ezüstje között. Előbbire álmában nem számított. „Kristóf úszása nem lepett meg, mert láttam az ifi Eb-n kétszázon, milyen imponáló fölénnyel nyert. Százon azonban ott második lett. Meg itt is. Pedig hát nagyon nem ugyanazok az ellenfelek voltak. Azt, hogy háromszor javítja meg a saját csúcsát, óriási teljesítmény, erre azért nem lehetett felkészülni.
Kristófnak voltak szívproblémái, az ősszel kihagyott egy hónapot, de orvosként és edzőként mondom, hogy minden rendben van nála, maximálisan terhelhető.
És ezt szerencsére a vizsgálatok is egyértelműen mutatták. Nem volt könnyű neki az az időszak, de onnan is visszajött, ami a lelki erejét is igazolja, és az edzője, Selmeci Attila szakértelmét, aki óvatos terhelések után fel tudta hozni. Jövőre kétszázon is egészen biztosan meg fogja mutatni az erejét. Istenem, ha lenne egy 4x200-as pillangóváltó, biztosan megvernénk a világot. Már a dániai rövid pályás Eb-n összecsaphatna öt magyar is, annyira erősek vagyunk.”
Milák a már említett 4x100-as gyorsváltó tagjainak is konkurenciát jelent, van olyan eredménye, amin, ha kicsit még farag, bekerülhet.
Magyarország eddig ebben a számban nem jeleskedett, és egy remek gyorsváltó az ország úszókultúrájáról is sokat elárul. Ebben a legnagyobb országok szoktak megjelenni, talán csak a belgák jelentettek kivételt.
A magyar váltóban találkoztak a vidéki klubok, a főváros és az amerikai egyetemek. Ez a legszerencsésebb elegy Sós szerint. A váltó fejlődését ebben a cikkben elemeztük ki.
Kozma Dominik pedig szárnyakat kapott 26 évesen. Edzője, Nagy Péter nagyon jó érzékel nyúlt hozzá, és Bernek Péterrel is jól dolgozott, országos csúcsot úszott 200 háton (1:55,58).
"Fél másodpercre volt az éremtől, ami 80 centi. Aminek van olyan optikája, hogy sok, de ahhoz képest milyen messze volt ettől egy éve, kevés."
Amerikában Szilágyi Liliána is új lendületet kaphat, mert ugyan döntős volt 200 pillangón, és folyamatosan megbízhatóan teljesített százon is, három éve olyan időt úszott kétszázon, amit nem tudott mostanában megközelíteni.
És még egy gondolat a 200 pillangóról, amiben Sós maga is úszott, de nemcsak ezért tekinti királyszámnak.
Amikor Kenderesi Tamás ráfordult az utolsó ötvenre, azt hittem, hogy 1:53 alá bemegy, és nyer.
Edzője, Tari Imre régi motoros, már az országos bajnokságra úgy terhelte, hogy erős 150 után is jó legyen a hajrája. A szervezet ilyen esetben úgy viselkedik, mint egy védőoltásnál, nem felejti el, mi történt korábban. A csúcsforma nagyon érzékeny dolog, már az is lehet, hogy Tamás másnap képes lett volna jobb eredményre, de neki is nehezítette, hogy egy évben kétszer kellett a csúcson lennie.”
Az egész úszás egyik legnehezebb része, hogy ha edzésen – kvázi laboratóriumi körülmények között - összejön egy ritka komoly idő, az versenyhelyzetben, amikor van hangulat, ellenfelek, hullámok, már nem sikerül még egyszer.
Verrasztó Dávid 400 vegyesen 28 évesen is bizonyított, a kapitány szerint az egyik legedzettebb úszó, aki technikailag is képzett. Háton volt egy szakasz, amikor jobb volt Kalisznél, de mellen is csak ő tudta tartani a lépést az amerikaival. Hogy min keresztül eddig az éremig, arról itt olvashat.
Sós hisz Gyurta Dánielben is, aki ugyan más technikával úszik. „Volt már nehezebb helyzetben, ha azt megoldotta, talán most sem lesz sikertelen.”
A világbajnokság legjobb játékosa, Vámos Márton tökéletesen foglalta össze, hogy a görögök elleni elődöntőben megnyerték az ezüstöt, szombaton kicsúszott az arany a kezükből.
Ettől még büszkék lehetnek, mert előzetesen kevesen számítottak erre. A két évvel ezelőtti vb-n és az olimpián sem sikerült bejutni a legjobb négy közé, most pedig igen.
„Ha felajánlják az elődöntőt, vagy hogy érmesek leszünk, boldogan belementem volna. Elveszíteni mindig rossz egy döntőt, bosszús vagyok sok mindenért, a saját teljesítményemért is, mert sikertelen lövéseim voltak. Érdekes út volt, és meg fog szépülni minden” - Varga Dénesnél érzékletesebben nem is lehetett volna összefoglalni, mi történt. Kivált, mert nem akarta másra fogni, és önmagával szemben is kritikus volt.
Az első vb-jén szereplő Mezei Tamás pedig azt idézte: „a sportisten nem ad véletlenül”. Meg kell dolgozni érte. A horvátok jobban megdolgoztak érte, ha csak a végeredményt nézzük. Tokióig azonban még van három év.
Kemény Dénes elnöknek igaza lett, a döntőben jobb százalékkal védő kapus csapata nyert. Nagy Viktornak 12 védett lövése volt 20-ból, míg Bijacnak 11, de 17-ből.
A nőknél az ötödik hely lett meg, nagy kár volt a Kanada elleni vereségért a nyolc között. Csernus Imre megközelítését már ismerjük, a szakmai stábéra még várni kell, bár lehet, helyesebb, ha ezt az elnökség vitatja meg.