Nem érzi úgy, hogy célpont lenne a pénteken kezdődő phjongcshangi téli olimpián a rövidpályás gyorskorcsolya magyar világbajnoka, Liu Shaolin Sándor. Félúton van a végtelen lépcsőn, de messze még a vége. A jég pedig csúszós.
„A fej. Egyértelműen a fej. Hiszen a fej mozgatja a lábat. Több mint ötvenes tempónál, tizedmásodpercek alatt kell jó döntés hozni. Oké, láb és megfelelő izomzat nélkül hiába egy jó döntés, de akkor is a fej” – a rövidpályás gyorskorcsolyában világbajnok Liu Shaolin Sándor válaszolta ezt arra a kérdésre, hogy mi a fontosabb a sportágában, a fej vagy a láb.
Örök kérdés egy-egy olimpia előtt, kit lehet favoritnak nevezni. Liunak az előző világbajnokságról nincs érme, 2016-ban viszont megnyerte a vb-t ötszázon, 2015-ben pedig ezüstérmes lett ugyanezen a távon. Az olimpia előtti négyversenyes kvalifikációs sorozatot ezer méteren összesítésben megnyerte.
Ennek ellenére sem érzi úgy, hogy a többiek szemében legyőzendő célpont lenne. Már csak azért sem, mert egyszerre többen nagyon jók egy-egy távon. Szerinte nem is szerencsés a célpont kifejezés, az nem ott kezdődik, ahol ő tart jelenleg. És már sorolta is, hogy kik tartoznak a legjobbak közé: a kínai Vu, a koreai Szeo és Hvang, valamint a holland Knegt. De azért megnyugtatott, őrá is odafigyelnek az ellenfelek.
A férfi váltó először szerepelhet olimpián, és mivel 2015-ben ezüst-, két évvel később pedig bronzérmesek lettek, nem lehet más céljuk, mint bejutni az olimpiai döntőbe.
Az oroszok visszalépése után a bajkeverő Hollandia – Knegt vibrálása sokszor hatott már rosszul ránk –, Kanada és Japán helyett a másik elődöntőbe kerültünk. Dél-Korea, USA és Kína a rivális. Ha jól mennek a mieink, elérhető a finálé.
Mindenki abban bízik, hogy a tavaly novemberben kezdődött pechszéria most végre véget ér, és a szerencse is melléjük szegődik.
A fogadóirodák 51-szeres pénzt adnak a mieink aranyára.
Amikor arról kérdeztem, mi a Shaolin jelentése – fiatal erdő fái –, vissza is kanyarodtunk családja történetéhez.
Festőművész édesapja egyik testvérével úgy gondolta, hogy jobb és egészségesebb körülmények között szeretne élni, mint Kínában. A piacon ő is csak vásárló volt, mint bárki más, nem pedig árus. A Váci utcában viszont megmutatta rajztehetségét.
„Én is kíváncsi lennék rá, hogyan kezdődött az élete, de egy biztos, nagyon jól rajzolt. A tetoválásomat is ő komponálta. Korcsolyázni is tudott, a Városligetben mozogtunk együtt a jégen. Édesanyám egy könyvelőirodában dolgozott, ott ismerkedtek meg.”
Azóta elváltak, a most Németországban élő édesapja nem szerette volna, hogy ugyanaz legyen a neve, mint neki, mert abban bízott, hogy többre fogja vinni, mint ő. Ezért a négy lánygyereket nevelő nagyapja nevét kapta meg, és így lett Sándor.
Először úsztak a testvérével, de a klóros víz miatt sokszor voltak betegek, begyulladt a szemük, fülük is. A neten keresgélve találtak rá a short trackre, ami rögtön megtetszett nemcsak Sándornak, hanem öccsének, Shaoangnak is. Őt Ádónak becézik. A juniorok között világcsúcstartó, neki is van már felnőtt vb-ről érme.
Furcsa azt hallani, hogy nem látták önmagukat tehetségesnek,
és a szakemberek is megerősítették ezt, az első pillanatban nem látszott rajtuk semmi extra.
Aztán 2007-ben jó egy évet Kínában töltöttek, és amikor hazatértek, rájuk sem lehetett ismerni. Más lett a technikájuk, a hozzáállásuk, egy kicsit a szorgalmuk is.
„Sokszor kérdezik tőlem, mi történt velünk abban az egy évben. De nem tudok sok okosságot elmondani. Edzettünk, komolyan vettük. Biztos megvolt bennünk az alázat, sokat fejlődtünk. Nem tudnék kiragadni egy tényezőt, ami a csúcs felé akkor elindított.”
Amikor arról kérdeztem, hogy melyik a kedvenc távja, nem tudott határozott választ adni. Nagyon szereti az ötszázat, mert ott az első pillanattól nyomni kell, ami a csövön kifér, ám ettől még van taktika. Az ezer is más, ott is időben fel kell gyorsulnia, annak is megvan a varázsa. Az 1500-nak is. Bár azon még nem nyert világkupafutamot.
Az olimpián a leghosszabb táv mindjárt az első versenynapon, szombaton lesz, ezért nem is vonul fel a megnyitón.
1500-ról amúgy inkább az öccsének vannak jó emlékei a közelmúltból. Ádónak ugyanis vb-ről is van ezüstje, és a kvalifikációs sorozat legjobb eredményét is ezen a távon érte el.
Nagyon fogok örülni neki, ha megelőz. Az ő sikere az enyém is.
Együtt edzettünk, együtt törekedtünk arra, hogy minél jobbak legyünk. Nincs hiúsági kérdés. Egymásért is tettük. A legőszintébben mondom. És ugyanez igaz akkor is, ha más távokon előz meg. Mindenesetre az lenne a legcsodásabb, ha ketten egyszerre lennénk egy döntőben. Annak meglenne a varázsa, de ne szaladjunk ennyire előre, mert a jég csúszós. Már az előfutamokban is.”
Ráadásul akár még kicsit egymást is tudnák segíteni, természetesen a sportszerű kereteken belül. Bár mivel Dél-Korea hazai pályán játszik, nekik biztosan könnyebb lesz, mert inkább az ő stílusuknak megfelelőre készítik el a jeget.
Az országban egyébként nagy tiszteletet vívtak ki a Gyorcskorcsolyázók, ismerik is őket, előfordult, hogy fél órán át autogramokat kellett osztaniuk.
A short track Dél-Koreában az egyik legnépszerűbb sportág. Amikor a nemzeti válogatottjuk a 2002-es, hazai rendezésű futball-vb-n az Egyesült Államokkal csapott össze, az egyik gól után koris elemekkel ünnepeltek. Ezzel is visszautaltak arra, hogy abban az évben, a Salt Lake City-i olimpián Apolo Anton Ohno győzelménél vitatott körülmények között kizárták Kim Dongszungot.
„Azért dolgozunk, hogy egyszer Magyarországon is ugyanolyan népszerű lehessen a győztes, mint kint. Még nem vagyunk ehhez közel, de egy olimpián sok minden történhet, megváltozhat egy sportoló élete.”
Liu már a második olimpiájára készül, az elsőn az öccse nem lehetett ott, ő éppen akkor világrekordot állított fel az juniorok között. Szocsiban négy éve megízlelhette a légkörét, tapasztalatokat is szerzett, az elődöntő túl nagy falat volt, nem jutott be a fináléba. Kicsit bántotta akkor, de ma már pozitívan tekint vissza rá, és igyekszik erőt meríteni belőle.
Azóta tudja, még többet kell szenvedni, mert fájdalom nélkül nincs haszon, ahogy ezt az alkarján lévő tetoválás is hirdeti. Ha rápillantott a felkészülés alatt, amikor éppen Kanadában vagy Olaszországban gyűjtötték a kilométereket, erősebb lett.
Amikor elkezdte ezt a sportágat, sokszor ábrándozott arról, hogy közlik a nevét, mert ő a győztes.
Egy végtelen fokú lépcsőn lépdelünk az olimpiai aranyig,
ezt a hasonlatot is sokszor használta. De hol tart most?
„Magasan, de mégis messze. Félúton látom magam. De nemcsak magam, az öcsémet és a barátnőmet, Elise Christie-t is. És eközben nagyon figyelni kell a fokokra, különben bajba kerülhetünk. Nagy utat megtettünk már, de hol van még a vége?”
Christie az olimpiára épül fel sérüléséből, 2017-ben világbajnok volt. A program megengedi, hogy egy napon mindketten ott lehetnek a dobogón.
A mindennapjait nem tölti ki ez a gondolat, felesleges is a célokkal foglalkozni folyamatosan, mert egy olimpián mindenki az aranyért, de csak egy viheti el. Jó versenyzőalkatnak tartja magát, aki nem izgul, nem szorong, a feszültség nem hat rá negatívan.
Ha már egy eldöntendő kérdéssel kezdtük, azzal is fejeztük be. Mennyire technikai sport a short track?
„Nagyobb százalékban az, mint nem.
A korcsolya pengéi fegyvernek minősülnek,
ha másként hajlik, vagy más az íve, mint kellene lennie, máris hátrányban vagyok. Nagy erővel sem tudok úgy haladni, mint ha minden tökéletes, és könnyedén csúszom. A Forma–1-ben gumiválasztás van, nálunk a pengéket kell úgy beállítani, hogy ne veszítsünk, hanem nyerjünk századokat. A technikus ezért dolgozik. A hajlításmérő, az ívmérő rögtön megmutatja, ha baj van a pengékkel. És rögtön lehet igazítani rajta. A technikus, Knoch Balázs ösztönei, feje után pedig mindjárt jöhet az én fejem, hogy jó helyezésünk legyen. És eközben a riválisok sem tétlenkednek, fejben is versenyben van, nem csak a jégen.”
Borítókép: Czeglédi Zsolt / MTI.