A téli olimpia negyedik versenynapján a magyar rövidpályás gyorskorcsolyázók megtették azt, amit magyar váltó még sohasem: bejutottak a döntőbe. Magyarország a legjobb európai.
A férfiak először jutottak ki teljes létszámban az olimpiára, noha a kvalifikációs versenyek nem úgy sikerültek, ahogy szerették volna. Egyszer sem jutottak ugyanis a négy közé, és az utolsó pillanatig harcolni kellett a phjongcshangi részvételért.
Mindannyian fogadkoztak, egyszer meg kell szakadnia ennek a rossz sorozatnak, mert tavaly mégiscsak bronzérmesek voltak, 2015-ben pedig a második helyen végeztek a világbajnokságon.
Mind a négy versenyző álma az volt, hogy olimpián futhassanak a négyes döntőben. Mindez valósággá vált kedden, magyar idő szerint nem sokkal 13 óra előtt.
A magyar négyesből Liu Shaoang indult elsőként, akit lelkileg nyilván nem érintett túl jól, hogy az ezerméteres előfutamban kizárták, miután ütközött az egyik japán versenyzővel, és őt látták vétkesnek. (A sokadik visszajátszás alapján jogos volt az ítélet.)
A fiatalabbik Liu testvér megnyomta az elejét. Most nem követte el a válogatott azt a hibát, amit a kvalifikációs sorozatban többször is, hogy leszakadt az elején, és utána már hiába nyomták, ahogy a csövön kifér, nem tudtak jó pozícióba kerülni.
Most végig rendkívül koncentráltan versenyeztek. Egyszer ugyan vezettek a hazaiak, egyszer nagyon rövid időre az amerikaiak is, de ahogy visszacsúsztunk, azzal a lendülettel újra az élre álltunk.
Tíz kör lehetett hátra, amikor Dél-Korea növelte az iramot, át is vették a vezetést, de mivel egyedül csak a mieink tudtak tapadni rájuk, így nem forgott veszélyben a második, továbbjutó hely.
Japán váltója ráadásul kisodródott, a világcsúcstartó amerikaiak pedig fokozták ugyan a ritmust az utolsó körökben, de nem csökkent a távolság. Liu Shaolin Sándor magabiztosan hozta be a második helyre az egységet.
A másik ágról Kína és Kanada jött be az első két helyen, így jött össze a négyes döntő mezőnye, amit majd a jövő héten bonyolítanak le.
Most látszik igazán, hogy mennyire szerencsések voltunk az oroszok visszalépésével, mert ha indulnak, akkor Kínával és Kanadával akkor már az elődöntőben össze kellett volna csapni, és még a hollandok is ott lettek volna.
A döntőben nem a magyarok az esélyesek, de ennyire éremközelben még sohasem volt magyar váltó. Ha a döntőben kizárnak valakit, akkor az helyezetlen lesz. Nagyon jó lenne elkerülni, hogy így járjunk.
Az M4Sport megszólaltatta az érintetteket.
Liu Shaolin Sándor: Mindenki nekünk szurkol, éreztük. Ezért össze kellett rakni magunkat, ha már az előző versenyek nem sikerültek jól. Győzködtük egymást: ne foglalkozzunk senki mással, csak magunkkal, fejben összeraktuk magunkat. Ez már önmagában felér egy arannyal.
Liu Shaoang: Sok balszerencse után végre döntő, ez is egy nagy motiváció, hogy olyan eredményt érjünk el jövő csütörtökön, amire a szurkolók vágynak.
Burján Csaba: Elég furcsán éreztem magam sokáig, mostanra teljesen összeszedtem magam. Elfáradtam az iramtól, jobbat nem tudtam volna menni, szerencsére ennyi elég is volt most.
A negyedik olimpiáján szereplő Knoch Viktor 2006 után került ismét fináléba.
„Jól összeraktuk ezt a versenyt. Amikor a világkupát megnyertük itt egy éve, megfogadtuk, hogy döntőnél alább nem adnánk. Ott vagyunk. Kipihenjük magunkat, nincs veszítenivalónk a jövő csütörtöki döntőben.”
Bánhidi Ákos szövetségi kapitány azzal kezdte, amit megbeszéltek, tökéletesen végrehajtották. Uralták a futamot, visszavették a kellő pillanatban a pozíciókat, amikor megiramodtak az amerikaiak vagy a koreaiak.
"Abban bíztunk, hogy Japán és az USA sem bírja a tempót, le a kalappal a srácok előtt. Annyi hiba és szerencsétlenség kísért eddig bennünket, hogy most adta vissza a sors. Egyúttal megmutatta a váltó, mire képes valójában."
(Borítókép: REUTERS/Damir Sagolj)