A 2013-as debreceni rövidpályás gyorskorcsolya-világbajnokságon Magyarország még érem nélkül maradt, akkor még a hazai pálya ellenére sem sikerült az áttörés, 5-6 ország leosztotta egymás közt a legjobb helyezéseket. Sokáig így ment ez, aztán a kínai Linának, illetve Bánhidi Ákosnak köszönhetően egyszer csak megjelent Magyarország.
A férfi és a női rövidpályás gyorskorcsolya váltó már 2014-ben benne volt a világ legjobb nyolc csapata között, de előbbit igen vitatott körülmények kizárták a legfontosabb versenyről, noha őket lökték ki, az olimpiai álom pedig ezzel együtt elúszott. Akkor csak a nők jutottak ki, most sikerült először maximálisan létszámban utazni.
A csapat mellé az előző kvalifikációs szakaszra érkezett a kínai edzőnő, Csang Csing, becenevén Lina, aki alapjaiban változtatta meg a szemléletet, de akkor a szerepvállalása az idő rövidsége miatt még kevés volt a sikerhez.
Sokáig úgy látszott egyébként, Kanadából jöhet inspiráció, ami képes pluszt adni a kicsit megrekedt sportágnak, ám végül Lina lett az, akinek nem volt komoly múltja, de a vezetők, és nem utolsósorban a versenyzők makacsul hittek benne. Különösen Liu Shaolin Sándor, hiszen ő ismerte meg kint , Kínában, és hát belőle kellett kihozni a maximumot, ő és öccse volt a legtehetségesebb.
Érdemes végignézni, milyen eredmények születtek ebben a ciklusban. A 2014-es olimpián a női váltó hatodik lett.
Egy másik összevetés arról tanúskodik, milyen sorba sikerült beállnia Magyarországnak szisztematikus munkával. Visszanéztem az előző 10 évet – épp abban a dél-koreai városban rendezték a vb-t, ahol most az olimpiát –, mely nemzetek voltak éremszerzők világbajnokságokon és a három olimpián.
Jól látszik, hogy előbb csak négy - két ázsiai és két amerikai - ország belügye volt ez a sportág, aztán megjelentek mások is.
Az ebben a ciklusban szerzett kilenc éremmel a hazai sportéletben is egyre magasabb polcra került a short track. Orendi Mihály ügyvezető pedig még a legeslegelején azt találta mondani a Magyar Olimpiai Bizottság előző vezetésének, hogy hiányolja a szervezet nevéből a nyárit, mert a korcsolyára nem voltak tekintettel.
2017-ben már a harmadik legeredményesebb magyar sportág lett a gyorskorcsolya a vívással holtversenyben. Idén még ennél is több összejöhet, hiszen a vb hátra van Montrealban, a short track veszélyes lehet akár az úszásra és a kajak-kenura is.
Lina érkezése, és a 49 éves Bánhidi Ákossal való hatékony együttműködése jellemezte ezt a négy évet, egyúttal az imponáló fejlődést. Munkájukról azt mondta a magyar edző, hogy "abszolút egymásra utaltságban, a közös nevezőt keresve dolgozunk."
Bánhidi, amikor 30 évről beszélt az olimpiai arany után, nem véletlenül tette, mert a sportág első magyar bajnokságát 1989-ben rendezték meg Kazincbarcikán. Ő is az indulók között volt. Botos Eszterre és Kun Bálint Tiborra emlékszik vissza a szövetség, mint az első két magyar bajnokra.
Sokáig a sportdiplomácia nem zárkózott fel a versenyzők képessége és ereje mellé, most 2 magyar bíró volt a tízből az olimpián. Kövér Balázs és Pádár Beáta. Ők is a sportágból nőttek ki, Knoch Viktor pedig már a sportolói bizottság tagja.
Nagy kérdés lesz, hogy ő, vagy lengyel felesége, a szintén short trackes Marta Wojcik folytatja-e, mert még az olimpia előtt arról egyeztettek, csak egyikük versenyez majd. Két éves gyerekük van.
A váltó lehet az év csapata, bár ahogy egyikük viccesen és nem kis éllel megjegyezte, ha bent marad a Mezőkövesd az NB I-ben, akkor azért erős kihívóik lesznek.
(Borítókép: Bánhidi Ákos és Li Na - fotó: Huszti István / Index)