Index Vakbarát Hírportál

Két amerikai hokicsapat, egyik sem játszik - St. Moritz, 1948

2018. január 31., szerda 15:38

Húsz év után ismét a svájci St. Moritz rendezhette a téli olimpiát, igaz, nagy tolongás nem volt a háború utáni első játékokért. Volt, akinek sikerült a bravúr, és húsz év után újra ott tudott lenni. Az amerikai jégkorongosok viszont hiába érkeztek két csapattal is, csak egyikük játszhatott és az sem hivatalosan. Ez a huzavona már az évtizedekig zajló amatőrvita első nagy fejezete volt, amit még sok csatározás követett.

A téli olimpiák története:

1924, 1928, 1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960, 1964, 1968, 1972, 1976, 1980, 1984, 1988, 1992, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014

5. Téli olimpia

Helyszín: St. Moritz, Svájc
Időpont: 1948. február 6-16.
A többi pályázó város: Lake Placid (Egyesült Államok)
Program: 9 sportág/22 szám Résztvevők száma: 28 ország, 669 sportoló (592 férfi, 77 nő)

A svájci üdülőhely - akárcsak 1928-ban - az ország politikai semlegessége okán kapta meg a rendezés jogát, igaz, csak egy másik korábbi helyszín, Lake Placid jelentkezett be. Az ötödik téli játékok ettől függetlenül a háborúban győztes nyugati hatalmak eseménye lett, hiszen Németország és Japán nem lehetett ott, a Szovjetunió pedig 1920 óta ideológiai okokból maradt távol.

Bár 1936-ban is előkerült az amatőrizmus kérdése, St. Moritz kapcsán zajlottak igazán először az amatőrizmus körüli csatározások, a középpontban az amerikai Avery Brundage-dzsal. A NOB későbbi elnöke már ekkor is az amatőr sport keresztes lovagjaként lépett fől, ami majdnem ahhoz vezetett, hogy törlik a jégkorongtornát a programból. Az USA-ból ugyanis két csapat érkezett: az egyik tisztán amatőr alapokon állt és a Brundage vezette amerikai olimpiai bizottság (AOC) támogatását élvezte, a másik (ez volt az AHA-é, az Amerikai Jégkorong-szövetségé) nem zárkózott el a profizmustól és a nemzetközi jégkorong-szövetség (IIHF) állt mögötte. Brundage nem volt hajlandó indítani a másik csapatot, az IIHF viszont az olimpiai hokitorna szervezéséért felelt, ráadásul mindkét együttes megérkezett Svájcba, így patthelyzet alakult ki.

A NOB úgy oldotta volna meg a helyzetet, hogy egyik válogatott sem akarta engedni elindulni, a svájci szervezők azonban attól tartottak, hogy az IIHF beborítja a jégkorongtornát. A megnyitón az AOC-válogatott vonult fel az amerikai csapattal, a tornán viszont nem léphetett jégre, mert a szervezők kitartottak az AHA-csapat mellett A hoki végül a hivatalos program része maradt, azzal a feltétellel, hogy a végül negyedikként végzett AHA-válogatott mérkőzései nem számítanak bele a hivatalos végeredménybe.

St. Moritz-i duplázók

A svájci Bibi Torriani már az első St. Moritz-i olimpián is bronzot szerzett a hazai jégkorongcsapattal. A 16 évesen megnyert éremhez újabbat szerzett 36 évesen a klubjával 18-szoros bajnok, 111-szeres válogatott és vb-2., háromszoros Európa-bajnok hokis. Torriani szánkózott is, 1957-ben ott is szerzett egy vb-ezüstöt. A 28-ban öccse mögött ezüstérmes szkeletonos, John Heatonnak ebben a számban nem is volt esélye a közbenső olimpiákon érmet szereznie, mivel csak a két svájci olimpián szerepelt a programban, megint második lett. (Bobban azért összejött neki egy bronz 32-ben.)

Brundage egy másik esetben még kevésbé elegánsan – de több sikerrel – avatkozott be, szintén az amatőrizmus védelmében. Azt kifogásolta, hogy a műkorcsolyázónők csak ugródeszkaként használják az olimpiát ahhoz, hogy később mesés összegeket keressenek, amire jó példa volt a háromszoros bajnok Sonja Henie egymillió dolláros hollywoodi szerződése. Így amikor az 1947-es műkorcsolya-világbajnok, a kanadai Barbara Ann Scott győzelme után egy autót kapott ajándékba városa, Ottawa polgármesterétől, a NOB leendő elnöke lecsapott.

Brundage szerint ezzel Scott megszűnt amatőrnek lenni és bepanaszolta őt a NOB-nál. A kanadaiak tomboltak, gazembernek nevezték Brundage-et, aki szerintük csak azért hozta fel az ügyet, hogy a műkorcsolyázónő amerikai riválisát, Gretchen Merrilt hozza helyzetbe. Még a miniszterelnök is védelmébe vette Scottot, aki azonban végül visszaadta autóját. A huzavona sem ingatta meg, aranyat szerzett, majd korábbi kijelentéseivel ellentétben profinak állt és az ottawai polgármestertől is kapott egy új autót.

A botrányokkal együtt is csendes, szerény olimpia volt a St. Moritz-i, többeknek túl egyszerű is. Sokan kifogásolták a szálláshelyeket, amelyek fűtetlenek voltak és kicsik is, így egy-egy nemzeti csapat nem tudott egy helyen megszállni. Az időjárással megint akadtak gondok, a szabadtéren játszott hokimeccseken hol a nap zavarta a sportolókat, hol a havat kellett takarítani a heves viharok miatt. Megint megtette a hatását a meleg szél, a főn, ezúttal azonban versenyt nem kellett félbeszakítani az olvadás miatt.

Éremtáblázat
1. Norvégia 4 3 3
   Svédország 4 3 3
2. Svájc 3 4 3
3. USA 3 4 2
4. Franciaország 2 1 2
5. Kanada 2 1 0

Sem a versenyzők, sem az országok között nem volt ezúttal kiemelkedően teljesítő, az éremtáblázat élén Norvégiának, Svédországnak és Svájcnak is 10-10 dobogós helye volt, sőt, a két skandináv ország mindenből ugyanannyit gyűjtött (4-4 aranyat, 3-3 ezüstöt és 3-3 bronzot).

Az alpesi sí 36 után jóval nagyobb programmal volt jelen, 3-3 női és férfi számban avattak bajnokokat. A legjobban az osztrákok szerepeltek, hat érmet gyűjtöttek (ebből ötöt a nők), de csak a kombinációban győztes Trude Jochum-Besieré volt arany. Két győzelemig és egy bronzig jutott viszont a magabiztos francia, Henri Oreiller: a lesiklás és a kombináció bajnoka már a versenyek előtt kijelentette, felesleges a többieknek rajthoz állniuk, úgyis győzni fog. Később autóversenyzőnek állt, balesetben halt meg 37 évesen. Ő szerezte a franciák első két alpesi aranyát, Gretchen Fraser pedig az amerikai síelő aranyak sorát kezdte meg St. Moritzban. Pedig a 28 éves Frasernek a rajtnál 17 percet kellett fagyoskodnia, mivel elromlott az óra.

Ismét érem műkorcsolyában

A magyar sport első téli ezüstérmét (1980-ig az egyetlent) szerezte St. Moritzban a Kékessy Andrea, Király Ede műkorcsolyapáros. A győztes Micheline Lannoy, Pierre Baugniet belga kettőst egyértelműen jobbnak látták a bírók, heten tették őket elsőnek, a mieinket csak ketten (a magyar mellett az osztrák zsűritag). Király Ede indult a férfiak mezőnyében is, ott ötödik lett, rajtuk kívül még a gyorskorcsolyázó Pajor Kornél végzett pontszerzőként. A népes magyar csapat 22 sportolóból állt, a korcsolyázók mellett alpesi sízőből, sífutóból és síugróból.

A korábbiakkal ellentétben nem volt egyeduralkodó a gyorskorcsolyázóknál, igaz, a norvégok a kiosztott 13 éremből elvittek hatot. A svédek ennél is jobban domináltak a sífutásban, a kilenc érem kétharmada az övék lett és az alpesi síző Oreiller mellett Martin Lundström is duplázni tudott.

A síugrásban nem a győztes kiléte volt a legizgalmasabb történet, hanem az ezüstérmes Birger Ruud története. A kétszeres olimpiai bajnok edzőként érkezett St. Moritzba, de a verseny előtt a csapatvezetőkkel együtt úgy döntött, a tapasztalatlan Georg Thrane helyett ő áll rajthoz. Thrane este tízkor tudta meg a hírt, ami sokkolta. Többé nem jutott el az olimpiára.

A húsz év után visszatérő – és St. Moritz után egészen 2002-ig eltűnő – szkeletonban egy viszonylag ismeretlen versenyző, Nino Bibbia győzött. Eredetileg csak a bobosok között indult volna (kettesben nyolcadik lett, négyesben hatodik). Ő lett az olaszok első téli bajnoka és bár olimpiai aranyat többet már nem szerezhetett, St. Moritz híres pályáján, a Crestán 231 győzelmet aratott. Annyira szerette sportját, hogy friss feleségével az volt az első dolga, hogy a ceremónia után egy kettes bobban lecsússzon.

Amikor a St. Moritz-i olimpia rendben véget ért, senki nem tudta, ez volt a vihar előtti csend és a viták, nemzeti ellentétek és amatőrviták évtizedei következnek.

Veszélyes volt a téli öttusa

St. Moritzban két sportág szerepelt bemutató jelleggel, a már ismert katonai síőrjár (a biatlon elődje), valamint a téli öttusa. Utóbbi furcsa torzszülött volt és nem is próbálkoztak többé ezzel a tragikomédiába torkollott műfajjal, a vívás, a lövészet, a lovaglás, valamint a lesiklás és a sífutás egyvelegével. Mindössze tizennégyen indultak, de ketten a lesiklás során törték el a lábukat, a lovaglásban pedig sportolók és állatok egyaránt sérültek. A dobogón csak svédek végeztek, a második helyezett William Grut néhány hónappal később a valódi öttusa olimpiai bajnoka lett.

(Az először 2010-ben megjelent cikk szerzője korábbi munkatársunk, Csepregi J. Botond)

(Borítókép: Az amerikai Avery Brundage csapata St. Moritzban, 1948-ban. Végül a csapat nem indulhatott a téli olimpián. Fotó: Hulton Archive/Getty Images)

Rovatok