A téli olimpiák története:
1924, 1928, 1932, 1936, 1948, 1952, 1956, 1960, 1964, 1968, 1972, 1976, 1980, 1984, 1988, 1992, 1994, 1998, 2002, 2006, 2010, 2014
3. Téli Olimpia
Helyszín: Lake Placid, USA
Időpont: 1932. február 4-15.
A többi pályázó város: Lake Tahoe, Yosemite, Denver (mind USA), Montreal (Kanada), Oslo (Norvégia) Program: 7 sportág/14 szám Résztvevők száma: 17 ország, 252 sportoló (231 férfi, 21 nő)
Két ismert és kedvelt üdülőhely, a francia Chamonix és a svájci St. Moritz után először hagyta el Európát a téli olimpia. Az 1932-es helyszín, Lake Placid azonban még az Egyesült Államokban is szinte ismeretlen volt: egy négyezres falu New York állam északi részén, az Adirondack-hegységben.
A község és a sport közös története akkor kezdődött, amikor 1895-ben Melville Dewey megalakította a Lake Placid Clubot. Dewey érdekes figura volt: amellett, hogy szerette a természetet valójában könyvtáros volt, ő alkotta meg a Dewey decimális rendszert (ennek egy változatát, az ETO-t használják az európai könyvtárak), létrehozta az első könyvtárosi képzést és Kossuth Lajos 1851-52-es körútja tiszteletére valójában Melville Louis Kossuth Dewey-nak nevezték el szülei.
A Lake Placid Club Dewey házikójából indult, 1923-ra viszont már 39 négyzetkilométeren terült el, ahol 365 épület, 21 teniszpálya és 7 golfpálya volt található. A téli sportok akkor kerültek képbe, amikor Dewey 1905-ben úgy döntött, az egyik klubházat nyitva hagyják télre is. 1921-ben már síugrósánc, gyorskorcsolyapálya és síklub is működött itt. Ezzel Amerika vezető télisportközpontja lett, bár több forrás is megjegyzi, nem volt nehéz ezt a címet kivívni és Lake Placid valójában nem volt több egy regionális jelentőségű pihenőhelynél, amely különösen télen nem volt turistacsalogató látványosság.
| Éremtáblázat |  |
 |
 |
|
| 1. | USA | 6 | 4 | 2 |
| 2. | Norvégia | 3 | 4 | 3 |
| 3. | Svédország | 1 | 2 | 0 |
| 4. | Kanada | 1 | 1 | 5 |
| 5. | Finnország | 1 | 1 | 1 |
Amikor 1923-ban Los Angeles kapta meg az 1932-es nyári játékok rendezési jogát, a NOB azt szerette volna,hogy a téli változat is az USA-ban legyen. Az alapító fia, Godfrey Dewey kapott az alkalmon, előbb a helyieket, majd az amerikai vezetőket győzte meg, végül 1929-ben lehengerlő stílusával a NOB vezetőit is begyűrte.
A fő érve az volt, hogy bár a szállásokkal akadhat gondja Lake Placidnek, a sportlétesítmények terén kitűnően áll. Ennek persze a fele sem volt igaz, legfeljebb a jeges számokat tudták volna elhelyezni. 1929 végén a gazdasági válság is beütött, végül New York kormányzója, Franklin D. Roosevelt segített: Lake Placid ötszázezer dollár állami forrást kapott. Ebből 125 ezer ment el a bobpályára és 375 ezerből készült el a központi stadion lelátóval, gyorskorcsolya- és hokipályával. Emellett még épült egy fedett jégpálya is.
A kezdésre minden kész lett, két dologgal azonban nem számolhattak a szervezők. Az egyik a gazdasági válság hatása volt: a nagy távolság, a hatalmas költségek miatt távol maradtak az európaiak, így összesen csak 252-en indultak Lake Placidben, kevesebben, mint Chamonix-ban, az első olimpián, úgy, hogy a résztvevők negyede amerikai volt. A másik kivédhetetlen tényező az időjárás volt: 160 éve nem láttak olyan enyhe telet a helyiek, mint 1932-ben, januárban 10 fokot mértek. Februárra azonban hidegebb lett, igaz, hóból nem lett sokkal több.
A versenyeken először lett Norvégián kívül más ország a legeredményesebb, természetesen az Egyesült Államok, a megszerezhető tizennégy arany közül hat elnyerésével. Az amerikaiak sikere azonban kissé kétes volt: a gyorskorcsolyában úgy változtatták meg a lebonyolítást, hogy az európaiak nagy része indulni sem volt hajlandó. A gyorskorcsolyában ugyanis párokban indulnak a versenyzők, de nem egymás ellen küzdenek, hanem a minél jobb időért. Az észak-amerikaiak ezzel szemben kieséses rendszerben, öt-hat résztvevős futamokban rendezték a versenyeket, Lake Placidben is. Az ötszörös bajnok finn Clas Thunberg, miután sikertelenül környékezte meg a norvégokat, hogy a jobb eredmény érdekében dolgozzák össze taktikájukat, úgy döntött, nem indul az olimpián.
Az első magyar érem
A gazdasági válság nálunk is éreztette a hatását, az addigi legkisebb magyar csapat indult Lake Placidben. Csak négy műkorcsolyázónk jutott el a tengerentúlra, mégis megszületett a téli olimpiák első magyar érme. A Rotter Emília, Szollás László műkorcsolyapáros világbajnokként érkezett, de nem tudta legyőzni a címvédő Andrée Brunet, Pierre Brunet kettőst. Szollásék a következő három évben is világbajnokok lettek, aztán az 1936-os olimpián sem sikerült az arany, Garmisch-Partenkirchen után visszavonultak. Rotteréké az a dicsőség, hogy az összesen hat téli olimpiai magyar érem egyharmadát ők szerezték. Lake Placidben a másik magyar páros, az 1931-ben Európa-bajnok Orgonista Olga és Szalay Sándor kettőse negyedik lett.
A döntése őt igazolta: mind a négy számban amerikai győztest avattak, a tizenkét érem közül mindössze kettőt nem az észak-amerikaiak szereztek meg. A négy hazai aranyon egy helyi fiatal, Jack Shea és a New York-i Irving Jaffe osztozkodott. Jaffe már négy évvel korábban is a legjobb volt 10 000 méteren, de akkor az olvadás miatt törölték a futamot, és ezzel gyakorlatilag egy megnyert aranyat vettek el tőle. Hasonló lebonyolításban többé nem rendeztek olimpián gyorskorcsolya versenyeket, egészen addig, amíg a rövidpályás változat 1992-ben be nem került a programba.
A többi számban viszont kevésbé borultak a viszonyok, a tizennégy aranyérmesből öt címvédő volt. Második aranyát szerezte a műkorcsolya norvég szupersztárja, Sonja Henie és duplázott a párosok között a francia Brunet házaspár is. Kanada ismét legyőzhetetlen volt a hokitornán – igaz, az utolsó meccs vége előtt 50 másodperccel még a hazaiak vezettek, ha úgy marad az állás, újabb, döntő meccset vívtak volna. Az északi összetettet ismét a norvég Johan Gröttumsbraaten nyerte, akinek ez volt a harmadik aranya és a hatodik olimpiai érme. A négyes bobok versenyében húszévesen a második olimpiai győzelmét aratta a húszéves kormányos, Billy Fiske. Csapatában ott volt az 1920-as olimpia bokszbajnoka, Eddie Eagen, aki máig az egyetlen télen és nyáron is olimpiát nyert sportoló.
A négy évvel ezelőttihez képest csak egy ponton módosult a program, a bobosoknál már a párosok is versenyeztek. Ezt a számot egy helyi testvérpár, Hubert és Curtis Stevens nyerte. A falucska tehát négy aranyat tartott otthon, de az olimpia nemcsak ezért volt sikeres: nyugodt, szerény, a sportolókat középpontba állító esemény volt. Az már csak utólag derült ki, hogy a 32-es olimpia sem hozta meg a várva várt felemelkedést Lake Placidnek.
Ismétlődő történelem
Amikor legközelebb a téli olimpia az Egyesült Államokba jött, szintén egy agilis szervezőnek volt köszönhető. Alexander C. Cushings álmodta meg az 1960-as olimpiát a pályázat idején még nem is létező Squaw Valley-be. Az 1932 után ismétlésre váró Lake Placid pedig öt sikertelen próbálkozás – 1948, 1952, 1956, 1968, 1976 – után 1980-ban rendezhetett újra téli olimpiát. A második rendezés azonban csalódást okozott és a NOB-ot változtatásokra késztette.
(Az először 2010-ben megjelent cikk szerzője, korábbi munkatársunk Csepregi J. Botond)
(Borítókép: 1932. Lake Placid, fotó: Imagno/Getty Images)