Index Vakbarát Hírportál

Most fizeti meg a Liverpool a csodás két idény árát

2021. január 24., vasárnap 12:46

Egyszer minden sorozat véget ér, ez történt a Liverpool 68 meccsen át tartó hazai veretlenségi szériájával a Premier League-ben, amikor a Burnley 1–0-ra győzött az Anfielden. Ám itt többről van szó, mint egyetlen meccs elvesztése, az utóbbi évek siker- és divatcsapata, a világszerte imádott vörösök, élükön a megejtően rokonszenves és tehetséges Jürgen Klopp-pal, mélységesen mély gödörbe zuhantak. Az okokról a Reuters futballszakírójával beszélgettünk.

Alisson – Trent Alexander-Arnold, Virgil van Dijk, Joe Gomez, Andrew Robertson – Thiago, Jordan Henderson, Naby Keita, James Milner – Xherdan Shaqiri, Diogo Jota. Egész jó kis kezdő tizenegy, nem? A cserepadon Kosztasz Cimikasz és Joel Matip.

Igen, remek csapat, a baj csak az, hogy ezt a tizenhármas keretet azokból a játékosokból állítottuk össze, akik hosszabb-rövidebb ideig hiányoztak a Liverpool együtteséből a 2020–2021-es idényben, és akik közül Van Dijk, Gomez, Keita és Jota jelenleg is betegállományban van. Van Dijk minimum április közepéig térdszalagszakadása miatt, Gomez pedig már nem is tud pályára lépni a szezonban bal térdének ínszalagszakadása következtében, amit az angol válogatott edzésén szenvedett el november 11-én. Ezenfelül Keita és Jota visszatérése is bizonytalan.  

Már önmagában ez a példátlan sérüléssorozat is magyarázná, hogy a Premier League címvédője miért csúszott a bajnokság félidejében a vesztett pontok alapján a tabella hatodik helyére.

Ha a Manchester City kedden megveri a West Bromwich Albiont, azaz kiegyenesedik a táblázat, akkor hét pont lesz a Mersey-parti gárda hátránya Pep Guardiola legénységével szemben. 

Csakhogy itt sokkal többről van szó, mint a kulcsemberek lemorzsolódása. A formahanyatlás szembeszökő, és ezt megerősíti Simon Evans kollégánk, a Reuters futballszakírója is.

December 19-én játszott legutóbb jól a Liverpool, amikor 7–0-ra győzött a Crystal Palace otthonában, és a tabella élén várta a karácsonyt – mondta Simon, akinek magyar a felesége, és hosszú évekig hazánkban élt és dolgozott. – Azóta öt bajnoki mérkőzésen összesen egy gólt rúgott a csapat, és két pontot szerzett a lehetséges tizenötből, ami a Klopp-éra legsiralmasabb ötmeccses szakasza. Az előző két idény csodacsapata egyelőre a múlté, az egész világ által megcsodált olajozott gépezet fogaskerekei közé nem is homokszemek, hanem szikladarabok kerültek. Hogy miért? Erre is megvan az elméletem.

Az angol sportújságíró úgy látja, a 20182019-es és a 20192020-as idény – amelyet egy BL-diadal és egy PL-elsőség koronázott meg – teljesen kizsigerelte a vörösök nem túl bőséges játékoskeretét.

Klopp annyira intenzív futballt játszatott katonáival, hogy azt nem lehet bírni a végtelenségig – állítja. – Alexander-Arnold és Robertson, a két szélsőhátvéd vagy inkább wing-back elképesztő munkát végzett, minden támadással felfutottak, gyakorlatilag egyszerre játszottak hátvédet, középpályást és szélső csatárt. Posztjukon szerintem nincs náluk jobb a világon, és ezzel a káprázatos teljesítményükkel óriási mértékben megkönnyítették az amúgy közepes kvalitású középpályások dolgát. Hendersont, Fabinhót, Keitát nem lehet, mondjuk, Kevin De Bruynéhez vagy Paul Pogbához mérni, ám mivel Robertsonék rengeteg terhet levettek a vállukról, nekik csak annyi volt a dolguk, hogy eljuttassák a labdát a csatártrióhoz. És aztán Szalah, Firmino és Mané lerendezte az ellenfelet. Ám a három középhátvéd, Van Dijk, Gomez és Matip kiválásával felborult ez a kényes egyensúly, Hendersonnak és Fabinhónak is beugró centerhalfot kellett játszania, ebből következően ők nagyon hiányoztak a középpályáról. Az addig megcsodált gyilkos letámadás, a Klopp védjegyévé vált gegenpressing egyik pillanatról a másikra eltűnt, és erre ráéreztek az ellenfelek is. A mindenkori Klopp-csapatok titka a félelmetes intenzitás, ennek hiányában nagy a baj.

Persze azt is látni kell, hogy az előző szezon vége felé, 2020 tavaszán már prüszkölt a vörös gépezet, de akkora volt a Pool előnye, hogy kényelmesen beevezett a célba, és 30 év elteltével behúzta az olyannyira áhított bajnoki címet. Abban, hogy a végén már nyugodtan kiengedhettek Szalahék, óriási szerepet játszott az angol futballban rekordbeállításnak számító, 18 bajnoki meccsen át tartó győzelmi széria 2019. október 20. és 2020. február 24. között. A tehetetlenségi nyomaték 2020 decemberéig még elvitte a csapatot, de aztán lerobbant a motor. Egész egyszerűen elfogyott az üzemanyag.

Rossz nézni a vörösöket – jegyezte meg nem minden malícia nélkül Evans kolléga. – És itt nem csupán a sérülésekről van szó. Emlékszem, amikor 2019. május 7-én 4–0-ra legyőzték a Barcelonát a Bajnokok Ligája-elődöntő visszavágóján, Szalah és Firmino sérült volt, Wijnaldum és Gomez pedig csak csereként szállt be, mégis lefutballozták a katalánokat a pályáról. Olyan tempót diktáltak Fabinhóék, hogy a végén úgy kellett lehúzni a gyepről a holtfáradt Messiéket. Ma már egyértelmű, hogy azt az iramot és intenzitást nem lehet örökké fenntartani. Ha megnézzük a legutóbb a Manchester United és főleg a Burnley ellen mutatott szánalmas vergődést, szembetűnő, mennyire hiányzik már a letámadás a ’Pool játékából. Oké, a Burnley szemérmetlenül beállt védekezni, de mi mást tehetne egy kiesőjelölt csapat, amelynek Championship-szintű a játékoskerete? Kivéve a két középső védőt, James Tarkowskit és Ben Mee-t, akik szerintem a Premier League legjobb centerhalf-kettősét alkotják. Mivel Burnley-ben születtem, és természetesen a földijeimnek drukkoltam, öröm volt nézni, ahogy Tarkowskiék játszva visszaverik a vörösök fantáziátlan, robotszerű támadásait. Szalah mintha nem is Szalah lenne, Firmino pedig olyan mély hullámvölgyben van, hogy már a kezdő tizenegyből is kikerült. 

Egy hét leforgása alatt másodszor csap össze a Liverpool a Manchester Uniteddel (vasárnap 18 óra, TV: Spíler 1) az angol futball igazi szuperrangadóján, és ez valahol Hendersonék szerencséje, mert itt a lehetőség, hogy helyreállítsák megtépázott tekintélyüket. 

A vasárnapi, Manchester United elleni FA-kupa-meccs hihetetlen jelentőséggel bír a Liverpool szempontjából – hangsúlyozta kollégánk. – Bár a vörösök még nem mondtak le a bajnoki címről, hiszen hat-hét pont hátrány simán behozható 19 forduló alatt, Klopp azonban a Burnley-meccs után kijelentette: ahogy most játszanak, nem annyira a címvédésen kellene gondolkozni, hanem azon, hogy megcsípje a gárda valamelyik BL-helyezést. S ha a bajnoki cím elúszik, akkor legalább a másik patinás belföldi trófeát, az FA-kupát jó lenne megszerezni. 

Simon azért annyit felhoz Kloppék mentségére, hogy a most folyó bajnokságban nagyon rájárt a rúd a Liverpoolra.

Rengeteg olyan szituáció volt, amikor a VAR-t kellett igénybe venni, és szinte kivétel nélkül mindig a bajnoki címvédő terhére szólt az ítélet. Azt most ne feszegessük, hogy jogosan vagy jogtalanul, de az teljesen emberi dolog, hogy egy idő után üldözési mánia alakul ki a menedzserben és a játékosokban is. Úgy érzik, hogy az egész világ összefogott ellenük, és ez az érzés frusztrációhoz vezet. Továbbá elpárolog az önbizalom, kimaradnak a helyzetek – az utolsó öt bajnokin 84 lövést küldtek az ellenfél kapujára, és csak egyetlen gólt sikerült összeszenvedni. Statisztikusok kiszámították, annak, hogy utolsó négy bajnokiján a Newcastle, a Southampton, a Man United és a Burnley ellen ne szerezzen gólt a Liverpool, 0,16 százalék volt a valószínűsége. Aki kötésben erre fogadott, az egy vagyont nyerhetett a bukiknál. Ja, és majd elfelejtettem. Talán egyetlen csapatnak sincs olyan félelmetes szurkolótábora, mint a Liverpoolnak, az Anfielden tényleg a tizenkettedik játékos a közönség. Ám mivel jó ideje zárt kapuk mögött zajlanak a meccsek, a nézők hiánya eszméletlenül sújtja a csapatot, gyakorlatilag elveszett a hazai pálya előnye. Éppen ezért a BL-nyolcaddöntő kimenetele az RB Leipzig ellen is bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Február 16-án Lipcsében szerintem Gulácsi Péterék az esélyesek, sőt, talán még összesítésben is.

Végül arra kértük kollégánkat, tippeljen a bajnokság végkimenetelére.

Őrült szezonnak vagyunk szemtanúi – sajnos nem a nézőtérről, hanem a fotelből, a televízió elől. Ezért szinte lehetetlen jósolni, mert pillanatonként változik a csapatok formája. Én mégis a Manchester Cityre tenném a pénzemet, mert Guardiola gárdájának a legkiegyensúlyozottabb, legmélyebb a kerete, és a legjobbkor látszanak elkapni a fonalat. A Manchester United szárnyalását kétkedve figyelem, nem eszem meg ezt a látszatot, szerintem csak idő kérdése, hogy mikor törik meg a lendület. Summa summarum, a Liverpoolt nem lehet leírni, hamarosan feltámadnak Szalahék, de szerintem a City egy év szünet után visszaszerzi a bajnoki trófeát. 

Borítókép: Alisson Becker és Jurgen Klopp – Jon Super / POOL / AFP

Rovatok