Index Vakbarát Hírportál

Megfejtettük az angol futballtitkot: EPPP!

2021. július 10., szombat 12:59

Láttuk jönni, már évekkel ezelőtt, de egészen 2013-ig kell visszamenni, hogy megfejthessük az angol futball feltámadásának titkát, amely most az Európa-bajnoki döntőbe jutásban csúcsosodott ki. És a hab vasárnap este nagy valószínűséggel fel is kerül a tortára a Wembley-ben, hiszen Anglia az esélyese az Olaszország elleni finálénak. No de honnan indultak el nyolc évvel ezelőtt? A béka ülepe alól.

Határozott célunk, hogy a 2020-as Európa-bajnokságon eljussunk legalább az elődöntőig, majd megnyerjük a 2022-es világbajnokságot!

Mindezt bizonyos Greg Dyke jelentette ki nyolc évvel ezelőtt. Dyke régi motoros a szakmában, 1947-ben született, 2000 és 2004 között a BBC vezérigazgatója volt, dolgozott a Manchester United és a Brantford futballklubok igazgatójaként, tizenegy éven át a Yorki Egyetem kancellárja volt, de közben a Brit Filmintézetet is igazgatta, minket azonban az érdekel, hogy a kérdéses időpontban – konkrétan 2013 és 2016 között – az FA, az Angol Labdarúgó-szövetség elnöke volt. 

Mike Rigg, aki akkoriban az FA főscoutja volt, manapság pedig a Burnley technikai igazgatója, így emlékezik nyolc év távlatából:

Greg Dyke szavai drámai változást idéztek elő a mentalitásunkban.

És beindult a lavinaszerű folyamat, amelynek egyik első állomása Dan Ashworth kinevezése volt az FA fejlesztési igazgatói posztjára, beindították az EPPP-t (Elite Player Performance Plan, az FA és a klubok közös projektje a hazai játékosok kinevelésére és fejlesztésére), és létrehozták a St. George’s Parkot a staffordshire-i Burton-upon-Trentben, 130 hektáros területen, ami nem más, mint az FA Nemzeti Futballközpontja, amely hivatalosan 2012. október 9-én nyílt meg.

Mondhatni, az angol Telki – bár fordítva jobban megfelelne a valóságnak: Telki a magyar St. George’s Park. Legalábbis örülnénk, ha azzá fejlődne. 

Tudták az angolok, hogy előbb vetniük kell, és csak utána arathatnak. Ahhoz, hogy a felnőttek között sikereket érjenek el, előbb tarolniuk kell a fiatalok között. És 2017-ben taroltak is: egy éven belül megnyerték az U17-es világbajnokságot, az U20-as vb-t és az U19-es Európa-bajnokságot.

Az U17-es vb-t ezzel a tizeneggyel nyerték meg:

Anderson – S. Sessegnon, Latibeaudiere, Guehi, Panzo – Oakley-Boothe (A. Gomes), Gibbs-White (Kirby), McEachran (Gallagher) – Foden, Brewster, Hudson-Odoi.

Az U20-as vb-győztes válogatott:

Woodman – Kenny, Tomori, Clarke-Selter, Walker-Peters – Cook, Solanke, Onomah – Dowell (Ojo), Calvert-Lewin, Lookman (Maitland-Niles).

Az U19-es Európa-bajnokok pedig:

Ramsdale – D. Sterling, D. Johnson, Suliman, Dasilva – Dozzell, Mount, Edun – Buckley-Ricketts (Edwards), Nmecha (Brereton), R. Sessegnon.

És hatan a felsorolt három bajnokcsapat játékosai közül ott vannak Gareth Southgate diadalmas Eb-keretében:  Ramsdale, Foden, Sancho, James, Mount és Calvert-Lewin!

Az U17-es válogatottnak egyébként Jason Sancho is az egyik erőssége volt, de a torna közepén el kellett mennie, mert klubjának, a Borussia Dortmundnak szüksége volt a varázslatosan tehetséges szélsőre. (Sanchóról tudni kell, hogy előbb a Watfordban, majd 2015 és 2017 között a Manchester Cityben pallérozódott, akkor került el a Ruhr-vidékre.) Az U17-es vb-nek amúgy Phil Foden lett az MVP-je, miután a Spanyolország ellen 5–2-re megnyert döntőben két gólt lőtt. 

Nos hát, itt kell keresni napjaink Európa-verő angol válogatottjának gyökereit.

(Borítókép: Általános nézet az UEFA Euro 2020 bajnokság elődöntőjének mérkőzésén Anglia és Dánia között a Wembley Stadionban 2021. július 7-én Londonban. Fotó: Michael Regan – UEFA / Getty Images)

Rovatok