Egy világ- és egy olimpiai csúcsot hozott a tokiói olimpia vasárnap esti atlétikai programja. A venezuelai Yulimar Ramos 26 éves rekordot adott át a múltnak, férfi 100 méteren pedig az olasz Lamont Marcell Jacobs volt a leggyorsabb. De a nap egyik legszebb jelenete Kozák Lucáé volt.
100 méteres gyorsúszás, tenisz, kosárlabda, 100 méteres síkfutás. Ezek az olimpiák prémiumeseményei, a királyszámok, amiknek a döntőit nézik a legtöbben. Helyi idő szerint vasárnap este eldőlt, ki foglalja el a Usain Bolt által 2008 óta kisajátított trónt a sprinterek közül. Két évvel ezelőtt talán mindenki az amerikai Christian Colemanre fogadott volna, ám őt tavaly októberben 2022-ig eltiltották, miután többször is elmulasztotta a doppingteszteket, így ő értelemszerűen kiszállt a versenyből.
Persze a finálé mezőnyének ki is kellett alakulnia, ehhez viszont először le kellett futni három elődöntőt.
Az elsőben rögtön olimpiai érmesek kezdtek, mint például Rio bronzérmese, a kanadai Andre de Grasse vagy a váltóban Bolttal két aranyat nyerő, Londonban 100-on és 200-on is második Yohan Blake. A brit Reece Prescod elizgulta a rajtot, kiugrott, így diszkvalifikálták, a második viszont jó volt, a futamot az amerikai Fred Kerley nyerte 9.96-tal, megelőzve a 9.98-cal beérkező de Grasse-t.
Blake 10.14-gyel simán kiesett.
A második csoportban futott Kerley honfitársa, az idén 9.77-es idővel büszkélkedő Trayvon Bromell, nála gyorsabban senki sem futott le 100 métert 2021-ben. Ennek ellenére most megverték, a brit Zharnel Hughes 9.98-cal nyert, a további helyezésekre viszont hosszasan kellett várni a célfotó miatt. Aztán jött az ítélet, a nigériai Enoch Adekoge és Bromell is 10.00-t repesztett, de a fotó ezzel együtt is az afrikainak kedvezett, Bromell a kiesés szélére került (a futamok első 2 helyezettje, rajtuk kívül pedig a két leggyorsabb jut tovább).
Ráadásul a harmadik futam egészen extra időket hozott, a kínai Szu Ping-csian és az amerikai Ronnie Baker 9.83-at, az olasz Lamont Marcell Jacobs 9.84-et, a dél-afrikai Akani Simbine 9.90-et futott, így egyértelmű volt, hogy a futamgyőzteseken kívül Jacobs és Simbine lesz ott a fináléban. Azaz Bromell elvérzett, és az is megesett, hogy jamaicai nélkül rendezték meg a döntőt, azok után, hogy a nőknél hármas jamaicai győzelem született.
Számunkra a női 100 méteres gátfutás volt a legérdekesebb esemény, amelyben Kozák Luca képviselte Magyarországot, aki az első elődöntőben a kilences pályán próbált meg mindenkinél gyorsabb lenni. Sajnos azonban nem tudta befejezni a versenyt, ugyanis az egyik gátat rosszul vette, kiesett a ritmusból, és a következőt már esélye sem volt átugrani, így kiesett.
Akárcsak a hatoson a jamaicai Yanique Thompson, aki szintén a földön ücsörgött csalódottan, egészen addig, amíg Kozák odament, és felsegítette. A magyar futó a kiesés után rendkívül csalódottan nyilatkozott az Indexnek:
Tipikusan ez történik, amikor nem magára figyel az ember. Letalpaltam nagyon durván a hetedik gátat, aztán annyira kibillentem, hogy ez lett. Mire ideértem, már kisírtam magam, így már jobb, persze ez nem olyan, ami egy pillanat alatt elmúlik, hiszen ez egy olimpia. Bízom benne, hogy lesz alkalmam bebizonyítani, hogy ennél sokkal jobbat tudok, és ott van a helyem a legjobbak között. Az az érdekes, hogy a jamaicai lány nyerte akkor az ifi vb-t, amikor én hetedik lettem, neki és nekem sem úgy ível a karrierem, ahogy kellene, úgyhogy átéreztük egymás helyzetét. Neki talán még rosszabb is, mert nagyot esett, de ez benne van a gátfutásban. Most ez így alakult.
Néhány perccel később már nem a rendkívül sportszerű jelenetnek tapsoltak a jelenlévők, hanem a Puerto Ricó-i Jasmine Camacho-Quinn-nek, aki 12,26-os olimpiai rekordot ért el ebben a számban!
Aztán nem kellett sokat várni, hogy ismét felhördüljön az Olimpiai Stadion maximum pár ezres népe: alig kezdődött el a női hármasugrás fináléja, máris megdőlt az olimpiai csúcs. A világranglistát vezető venezuelai Yulimar Rojas már az első kísérletére 15,41 métert repült, amivel átadta a múltnak Françoise Mbango Etone 2008-as rekordját!
Harmadik és ötödik ugrásra is megdöntötte az ukrán Inessza Kravec 1995-ös, 15,50 méteres eredményét, de mindkétszer belépett.
A hatodik, utolsó kísérlete azonban szabályos lett, és mivel 15,67 méterre repült, így nemcsak olimpiai bajnok lett, hanem mától ő a világcsúcstartó is női hármasugrásban.
A férfi magasugrók is kitettek magukért, 233 centiméter után még heten is versenyben voltak. Nagy meglepetésre azonban az idei ranglistát vezető orosz Ilja Ivanjuk nem volt köztük, aki itt elvérzett. A katari Mutaz Essa Barshim és az olasz Gianmarco Tamberi 237 centiig mindent átvitt elsőre (a katari a 219-et kihagyta, és 224-gyel indult), de a fehérorosz Makszim Nedaszekau nak sem okozott gondot a 237-es léc, rendkívül közel jártak Charles Austin 239 centis, 1996-os olimpiai rekordjához. Ezzel próbálkozott meg a 237-ről emelő dél-koreai Vu Szang-hjok és az ausztrál Brandon Starc , valamint a legutóbb 233-at teljesítő, azóta folyamatosan csak emelgető amerikai Juvaughn Harrison is.
Ez a magasság azonban mindenkin kifogott, és mivel addig Barshim és Tamberi sem hibázott, így két olimpiai bajnokot avattak, a bronzérem Nedaszekaué lett.
Jöhetett a nagy finálé, azaz a 100-as döntő. A szervezők megadták a módját, látványos show keretében mutatták be a résztvevőket. Ez Zharnel Hughest zavarta meg a legjobban, aki kiugrott a rajtnál, ezért kizárták.
A másodikra eljöttek a többiek, ezt Kerley kapta el a legjobban, de aztán Jacobs 50-nél már egyértelműen előtte volt, és végül remek, 9,80-as idővel száguldott át a célvonalon.
Kerley 9,84-gyel ért be másodikként, harmadik helyre pedig de Grasse vetődött be a kilences pályán 9,89-cel. Mindhárman egyéni csúcsot értek el, de Grasse pedig Rio után újabb bronzéremmel gazdagodott a királyszámban.
Usain Bolt trónját tehát egy olasz sprinter foglalta el. Micsoda nap ez nekik, két aranyat szereztek körülbelül 15 perc alatt az Olimpiai Stadionban!