Végre nem a protokolláris jelleg dominált a Magyar Olimpiai Bizottság szerdai értékelő sajtótájékoztatóján, amelyen a vasárnap befejeződött tokiói ötkarikás játékokon mutatott magyar szereplés volt a téma. Persze ehhez kellett az Index is, mert kérdéseinkkel kizökkentettük a MOB vezetőit – Kulcsár Krisztián elnököt, Vékássy Bálint főtitkárt és Fábián László sportigazgatót – a megszokott kerékvágásból.
Természetesen nem lehetett megkerülni a sajtótájékoztatón a számadatok kötelező ismertetését. Mindenki előtt ismert adat, hogy a magyar olimpiai küldöttség húsz érmet (hat arany, hét-hét ezüst és bronz) gyűjtött, és ennek alapján – Fábián László sportigazgató szellemes meglátása szerint – a húsz-húszas tokiói olimpiából húsz-húsz-húszas olimpia lett, legalábbis magyar szempontból.
A riói és a londoni adatokhoz képest nőtt a kvalifikációt szerző, tehát induló magyar sportolók száma – a 154-gyel, illetve a 152-vel szemben 175-re –, összesen 52, 1–8. helyezést szereztek (Rióban 34-et, Londonban 39-et), szóval a számok tükrében feltétlenül sikeres magyar olimpia volt Tokió.
Kik voltak az ön személyes magyar kedvencei Tokióban?
Mondok három nevet, remélem, nem lesz belőle sértődés: Bicsák Bence triatlonista, Vas Kata Blanka hegyi kerékpáros és Berecz Zsombor vitorlázó. Persze senki ne gondolja, hogy ne hajolnék földig Szilágyi Áron vagy Tótka Sanyi előtt, de az előbb említett sikerek olyan sportágakban születtek, amelyek talán nem kapnak akkora állami támogatást, mint mondjuk a vívás vagy a kajak-kenu.
Átrendeződhet-e a sportágak állami támogatásának mértéke egyesek gyengébb, mások váratlanul sikeres szereplése miatt? Itt vannak a médiában viccsportágnak nevezett új versenyek…
Ez ugyan nem a MOB asztala, hiszen a pénzekről az Emmi dönt, de véleményem szerint valamelyes átrendeződésnek be kell következnie. Megjegyzem, én nem venném a bátorságot, hogy mondjuk a falmászást vagy a breakdance-et viccsportágnak nevezzem. Ezek már ott vannak vagy ott lesznek az olimpia színpadán, és a közönség imádja őket. Ráadásul a hegyi kerékpározásban eredményesek is vagyunk.
És ezeknek idehaza is van tömegbázisuk.
Van bizony, ezek legalább annyira vonzó sportágak, mint mondjuk a súlyemelés vagy a birkózás, és ha jönnek a sikerek is, akkor feléjük fordul a figyelem.
Ez persze nem jelenti azt, hogy a hagyományos „magyar” sportágaktól forrásokat vonnának el, ugye?
Miért ne férne meg egymás mellett a falmászás, a vitorlázás és az öttusa? Az, hogy vannak klasszisaink vitorlázásban, mountain bike-ban, nem jelenti azt, hogy forrásokat kellene elvonni a szintén sikeres öttusától.
Az egytől tízig terjedő skálán hányast adna a tokiói magyar olimpiai szereplésre?
Kilencest.
Végre azt is sikerült közös erővel eldöntenünk, hogy mi számít pontszerző helynek: az 1–6. helyezés valamelyike. Ugyanakkor az állami jutalmakból az első nyolc helyezett részesül.
Kulcsár Krisztián kiemelte, hogy a Tokióban begyűjtött hat aranyérmünkkel az örökrangsorban megelőztük az eddigi éllovas, de most győzelem nélkül maradt Finnországot, és így most már Magyarország az egymillió lakosra eső olimpiai aranyérmek számát tekintve a világ legeredményesebb országa.
Örvendetes, hogy női vízilabdázóink megszerezték történetük első olimpiai érmét, egy bronzot, Kozák Danuta pedig a négyessel elért sikerével minden idők legeredményesebb, hatszoros olimpiai bajnok magyar női olimpikonja lett.
Világrekordot állított fel Szilágyi Áron, aki a történelemben elsőként szerzett sorozatban három aranyérmet kard egyéniben – ilyesmire eddig még nem volt példa.
Az olimpiai aranyérmeink összesített száma 183-ra nőtt, és most már a hat új bajnokunkkal 308 tagú a magyar olimpiai aranyérmesek virtuális családja.
Örvendetes, hogy bővült az olimpiai kvalifikációt kiharcoló sportágak száma. Londonban 21 sportág 24 szakágában állt rajthoz magyar versenyző az ötkarikás játékokon, Rióban 20 sportág 22 szakágában szerepelt magyar induló, míg Tokióban 23 sportág 27 szakágában képviselték hazánkat sportolóink.
Fábián László sportigazgató elárulta, hogy régebben a sportági szakszövetségek messze túlbecsülték esélyeiket az olimpiák előtt megadott prognózisukban, mára azonban a jóslatok sokkal közelebb kerültek a tényekhez.
Ugyanakkor a MOB túlságosan is pesszimista volt, amikor 13 magyar érmet prognosztizált Tokióra, mert a valóság ezt több mint ötven százalékkal felülmúlta a megszerzett húsz medáliával.
Szó került arról is Vékássy Bálint főtitkár beszámolójában, hogy olyan, eddig a perifériára szorult sportágak is jelentkeztek szép eredményekkel, mint a karate (Hárspataki Gábor remek bronzérme), a hegyi kerékpár (Vas Kata Blanka fantasztikus negyedik helye) vagy a taekwondo (Salim Omar ötödik lett).
A főtitkár kérdésünkre megemlítette, hogy a magyar sajtóban meglehetősen lenézően „viccsportágaknak” nevezett diszciplínák előretörtek, példának okáért a falmászás hihetetlenül izgalmas és népszerű versenyág volt a japán fővárosban, három év múlva, Párizsban pedig már a breakdance is olimpiai sportág lesz, miközben a karate eltűnik a palettáról.
Sajnálatos, hogy fogyatkozik a magyar szempontból roppant eredményes gyorsasági kajak-kenu számokban kiosztandó érmek száma, Tokióban még tizenkét számban indulhattak a versenyzők, Párizsban ez a szám tízre csökken, a két „ellopott” szám átkerült a kajakszlalom szakágba. Amely sajnálatos módon hazánkban ismeretlen, mivel egyetlen szlalompályánk sincs. Hogy 2024-ig lesz-e, az most még megjósolhatatlan – mondta a főtitkár.
Kulcsár Krisztián MOB-elnök a pesti zsargont használva dicsérte meg olimpiai küldöttségünk példás fegyelmezettséggel viselkedő tagjait: „Nem égettük az országot!” – fogalmazott.
(Borítókép: Gundel Takács Gábor, Vékássy Bálint, Kulcsár Krisztán és Fábián László (b–j). Fotó: Bodnár Patrícia / Index)