A hazai pálya előnye

Az indokokat keresve három praktikus és egy gyakorlati ok jut elsőre az ember eszébe.

Egyrészt ott a hazai pálya előnye, normál körülmények között a hazai szurkolók biztatása közepette, ami óriási erőt tud adni a sportolóknak bármilyen mérkőzésen, hát még akkor, amikor szó szerint az egész világ figyelmét élvezhetik. Ez most nem lehetett teljes, a koronavírus-járvány miatti előírások miatt ugyanis zárt kapuk mögött kellett megrendezni a viadalt.

Ne bagatellizáljuk el annak a jelentőségét se, hogy a hazai sportolóknak térben és időben is kedvezőbb helyzetből várhatják a nagy átlagnál a versenyeket. Hiszen például egy közép-európai sportolónak hétórás időeltolódással kell számolnia a helyszínen, arról nem is beszélve, hogy egy-két nap csak az odautazásra is elmegy.

Ezek mellett a legfontosabb előnye a rendezőnek persze az, hogy minden versenyszámban indíthat versenyzőt, kvótaszerzéstől függetlenül, így rendre rekord(közeli) létszámban vehet részt a házigazda, a több esély pedig könnyen hoz több érmet is.

Elképesztő fejlődés

Az első újkori olimpiát 1896-ban az ókori játékok tiszteletére Athénban rendezték meg, ahol kilenc sportág 43 versenyszámában 241 (akkor még csak férfi) sportoló viaskodott a győzelemért, 2021-ben Tokióban pedig már 33 sportág 339 versenyszámában 11 090-en indultak az első helyért.

A görögök akkori 176-os küldöttségénél azóta is csak egyszer tudtak magasabbat felmutatni, nem meglepő módon a 2004-es, ugyancsak athéni tornán 426-an vettek részt. Az 1896-os tíz arany, 18 ezüst és 19 bronz az amerikai küldöttség (11, 7, 2) mögött a második helyre volt jó, az elképesztő arány miatti kiemelkedő szereplés azóta is megközelíthetetlen, de aligha sokkoló módon azóta a 2004-es játékok eredménye a legsikeresebb mind az aranyak (6), mind az érmek (16) tekintetében – összességében a 15. helyre volt ez jó.

A második kiírásnak az eszmét újjáélesztő Pierre de Coubertinnek köszönhetően Párizs adott otthont, bár ez akkor a világkiállítás részeként, számos elképesztő (és a programról ezt követően rögvest levett) új sportágat bevezetve történt meg. A 997 résztvevő közel fele volt hazai, nem meglepő módon a 27 arany, 38 ezüst, 37 bronz nemcsak a 121 évvel ezelőtti játékok legkiemelkedőbb teljesítménye volt, hanem a francia delegációé is. 1924-ben újra Párizs volt a rendező, ekkor már több mint háromezren vettek részt, a 401 hazai sportoló 13, 15, 10-es termése pedig a harmadik helyre volt jó. A franciák azóta csak egyszer, az 1996-os atlantai olimpián értek el ennél több aranyat (15), de három év múlva, ugyancsak Párizsban minden bizonnyal megpróbálnak javítani a tokiói 10, 12, 11-es mutatón.

És jön a rekorder

1900-ban rendezett először az Egyesült Államok, amely az olimpiák történetének magasan legsikeresebb nemzete 1061 aranyával, 836 ezüstjével és 739 bronzával, összességében több mint ezerrel több érmet (2636) szerezve, mint a második legjobb küldöttség (Oroszország különböző neveken összesen 610 aranyat és 1627 érmet tud felmutatni). Ezt már St. Louisban rendesen megalapozta, hiszen 78 arany jött össze, a második németeknek 4, 4, 5 volt a mutatójuk. Ehhez persze nem ártott, hogy az alig 651 sportolóból 420 amerikai volt. Azt hihetnénk, hogy ez volt a legkiemelkedőbb szereplésük (az érmeket tekintve valóban az), de 1984-ben még ennél is több arany jött össze, szám szerint 83.

Az Egyesült Államok eddig négyszer rendezett olimpiát, mind a négyszer rekordot jelentő létszámú sportolót indíthattak el, és mindannyiszor meg is nyerték az éremtáblázatot. Legutóbb 1996-ban volt amerikai olimpia, ekkor ült vissza az USA az olimpia trónjára, ahonnan azóta csak egyszer, Pekingben szorult le. Mint ismert, 2028-ban újra, immáron harmadszor is Los Angeles lesz a házigazda – újabb rekordokra fel!

Letargiára letarolás

1908-ban London volt a házigazda, és miután minden harmadik résztvevő hazai volt, jöttek is szépen az érmek: az 56 arany, az 51 ezüst és a 39 bronz, így a 146 medália is toronymagasan a britek történetének legjobb szereplése, és az egyetlen, amelyen elsőként végzett a nemzet az éremtáblázaton. A második világháborút követő első olimpiát ugyancsak London rendezte, itt inkább az ezüstökben volt kiemelkedő a csapat, de mai szemmel nézve döbbenetes lehet, hogy 1920 és 2000 között még csak két számjegyű arany sem jött soha össze!

A nagy apátiát tettek követték, az újjászervezett sportéletnek pedig az olimpián is lett hozadéka, 2008-ban már 19, a 2012-es londoni játékokon pedig 29 arany jött össze. Ez utóbbi már a dobogóra is elég volt, 2016-ban pedig a második helyet jelentette a 27 arany, 23 ezüst és 17 bronz.

Egyszeri rendezők

1912-ben Stockholmban a 444 svéd sportoló 24 aranya a második helyre volt elég, az összességében szerzett 65 érem viszont még az amerikai termést is lepipálta (26, 64). Az 1916-os eseményt az első világháború húzta keresztül, az 1920-ast akár Budapest is rendezhette volna, de a világégésben betöltött szerep miatt a magyar sportolók végül el sem indulhattak Antwerpenben.

Itt a belgák is bemutatták történetük fölényesen legjobb részvételét (14 arany, 36 érem, 5. hely), majd 1928-ban Amszterdamba is eljutott az olimpiai láng, az ottani 6 aranyat és 19 érmet 2000-ig nem sikerült felülmúlniuk a hollandoknak, a résztvevők számában pedig csupán Tokióban (278) dőlt meg az akkor felállított rekord.

Nem szerencsés német olimpiák

Indult az egész azzal, hogy 1916-ban Berlinben lett volna az olimpia, de jött helyette az I. világháború. 1936-ban már megrendezhette a város, hogy a náci propaganda hirdetéséül szolgáljanak a játékok, a 33 arany és 89 érem összességében az első helyet hozta a Harmadik Birodalomnak – de egyénileg a fekete bőrű Jesse Owensnél így sem volt sikeresebb, síkfutásban 100 és 200 méteren és 4x100-as váltóban is aranyat szerzett, ahogyan távolugrásban is elsőként zárt.

A második világháborúban betöltött szerep miatt 1948-ban nem vehettek részt az olimpián német sportolók, majd 1956 és 1964 között egységes német csapatként, 1968 és 1988 között pedig NSZK-ként és NDK-ként, két részre osztva viaskodtak a sportolók. Ebben amúgy a keletnémetek voltak az eredményesebbek, Moszkvában például 47 arany és 126 érem jött össze, de előtte Montréalban is volt 40 arany és 90 érem.

1972-ben az NSZK, egészen pontosan München rendezhetett, ennek a viadalnak a sötét foltját a Fekete szeptember elnevezésű palesztin terrorszervezet szolgáltatta, amely 11 izraeli sportolót ejtett túszul, és végül mindegyikük elhunyt – ketten még a túszejtés során, a többiek a sikertelen kiszabadítási akció következtében. Ami az olimpia sportrészét illeti, a szovjetek 50 arannyal és 99 éremmel nyertek, az Egyesült Államok (33, 94) mögött pedig a kelet- (20, 66) és a nyugatnémetek (13, 40) következtek, összességében 104 éremmel zárva.

A mieink legsikeresebb olimpiája

A magyar olimpiai csapat elképesztő bravúrral még mindig a nyolcadik helyen áll az örökranglistán a 181 arany, 154 ezüst, 176 bronz megszerzésével – különösen megsüvegelendő ez, ha megnézzük a merítési lehetőségeket, hiszen az Egyesült Államok (330 millió), Oroszország (146 millió), Németország (83 millió), Nagy-Britannia (60 millió), Kína (1,4 milliárd), Franciaország (67 millió) és Olaszország (60 millió) mellett nemcsak területileg, hanem a lakosság számában (nem egészen tízmillió) is eltörpülünk.

A finnek 1912 és 1928 között rendre az élmezőnyben voltak, Párizsban például a második helyen zártak, de ezt követően elkezdtek visszaesni, a Helsinkiben szerzett hat arany és 22 érem azóta is megközelíthetetlen, legutóbb 2008-ban szereztek aranyat – igaz, a téli viadalokon azért 43 már összejött.

Ausztrália is színre lép

Először 1956-ban, Melbourne-ben rendezhetett Ausztrália olimpiát, nem sokkal a magyarországi forradalom leverése után. Az olimpia egyik legkiemelkedőbb összecsapására a medencében került sor, amikor a magyar férfi vízilabda-válogatott teljesen ellehetetlenítette a szovjet csapatot (4:0), aminek következtében Valentyin Prokopov a végjátékban Zádor Ervinnek behúzott egyet, a szeme alatt felszakadt bőrű sportoló elsétálása a „melbourne-i” vérfürdő ikonikus jelenetét jelentette.

Ami az ausztrálokat illeti, bár már Helsinkiben is addig kiemelkedően jónak számító szereplést (hat arany) mutattak be, otthon ezt alaposan felülmúlták, 13 arany és 35 érem jött össze, valamint a 3. hely összetettben. 2000-ben Sydney-ben 630 fő képviselhette az országot, az addigi csúcsot jelentő 16 arany és az azóta is rekord 58 érem lett a vége, és az összetett 4. helye. Azóta Athénban és Tokióban is 17 aranyig jutott az ausztrál küldöttség, amely 2032-ben Brisbane-ben újra hazai pályán szerepelhet.

Piros-fehér-zöld – kicsit másképp

A következő viadalra Rómában került sor, ahol az olaszok 13 aranyat és 36 érmet szállítottak, előbbinél többet azóta is csak 1984-ben (14) szereztek, utóbbit pedig épp most döntötték meg, Tokióban (10, 10, 20).

Nyolc évre rá Mexikóváros adott otthont az ötkarikás játékoknak. Mexikó nem a legsikeresebb olimpiai résztvevők egyike, eddig összesen csupán 13 aranyat és 73 érmet szereztek, az 1968-as 275 fős delegáció, három arany és kilenc érem is azóta fennálló csúcs.

Történelmi nullázás és a hidegháború éleződése

Mexikóval szemben Kanadának kifejezetten sok, 71 arany és 326 érem a termése, de sokkoló módon épp Montréalban nem csendülhetett fel egyszer sem a nemzeti himnusz, a 385 fős küldöttség öt ezüsttel és hat bronzzal zárt, hogy aztán nyolc évvel később, Los Angelesben már 10, 18, 16 legyen a mutató.

Merthogy négy évre rá Kanada sem vett részt az olimpián, a korábban már említett bojkott miatt. A Szovjetunió Melbourne, Róma és München után Montréalban is elsőként zárt, Moszkvában pedig a riválisok hiányában tarolt a 489 fős delegáció, 80 arany és 195 érem jött össze.

Az 1984-es Los Angeles-i bojkottról már volt szó, 1988-ban pedig Szöulban utoljára indult el a Szovjetunió, hogy az NDK-t (37 arany, 102 érem) megelőzve újra elsőként zárjon (55 arany, 132 érem). Dél-Korea Los Angelesig csak egy aranyat nyert, az Egyesült Államokban hatot, Szöulban viszont már 12-t, ennél jobbat azóta is csak Pekingben és Londonban (13-13) tudott felmutatni, a 33 érem pedig azóta is csúcs.

FÁK, Dream Team, Egerszegi, spanyol robbanás

1992-ben Barcelonában már a Független Államok Közösségének Egyesített Csapataként ért az első helyre 45 arannyal, az addig összesen 5 (öt!) aranyat nyerő spanyolok gyorsan hozzárámoltak 13-at, ami azóta is megközelíthetetlen csúcs az ibériaiak számára.

Kiemelendő még erről a tornáról, hogy ekkor mutatkozhattak be a profi amerikai kosarasok, ezt pedig minden idők legerősebb csapatával, a Dream Teammel meg is tették – átlagosan 44 ponttal verték meg Michael Jordanék ellenfeleiket az aranyéremig tartó út során.

Ja, és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a legeredményesebb női sportoló a három aranyat szerző, nem egészen 18 éves Egerszegi Krisztina volt!

Kína átveszi a hatalmat

Kína még csak 1984 óta vesz részt a játékokon, de így is csupán az amerikai, az orosz (minden jogutódot beleszámítva), a német (ugyancsak mindent összevetve) és a brit olimpiai csapat tud több aranyat felmutatni nála (262).

A csúcs a 2008-as hazai olimpia volt, amelyen 48 aranyat gyűjtve első lett Kína, bár Tokióban sem sokon múlt az újabb diadal, végül nagy csatában az Egyesült Államok fordítani tudott (39–38).

Hogy meddig tartható fenn a kínai remeklés, az persze már más kérdés. 

Dél-Amerika is rendez

Egészen 2016-ig kellett várni erre a pontra, amikor is Rio de Janeiro adhatott otthont a nyári viadalnak. A brazilok számára is jót tett a rendezés, hiszen az addigi csúcsot jelentő athéni öt aranyat és a pekingi, valamint londoni 17 érmet is sikerült felülmúlni. A hét arany és 19 érem az összetett 12. helyéig repítette a brazilokat, és „végre” a futballtornát is sikerült megnyerniük Neymaréknak köszönhetően.

Tokióban amúgy kisebb küldöttséggel is jöttek ezek az eredmények, plusz még két bronz is, úgyhogy még javítania is tudtak a dél-amerikaiak.

Év	Rendező	Város	Hazai	Arany	Ezüst	Bronz	Érem
1896	Görögország	Athén	176	10	18	19	47	2.
1900	Franciaország	Párizs	491	27	38	37	102	1.
1904	Egyesült Államok	St. Louis	420	78	82	79	239	1.
1908	Nagy-Britannia	London	676	56	51	39	146	1.
1912	Svédország	Stockholm	444	24	24	17	65	2.
1916	az I. világháború miatt elmaradt
1920	Belgium	Antwerpen	336	14	11	11	36	5.
1924	Franciaország	Párizs	401	13	15	10	38	2.
1928	Hollandia	Amszterdam	264	6	9	4	19	8.
1932	Egyesült Államok	Los Angeles	474	41	32	30	103	1.
1936	Németország	Berlin	433	33	26	30	89	1.
1940	a II. világháború miatt elmaradt
1944	a II. világháború miatt elmaradt
1948	Nagy-Britannia	London	375	3	14	6	23	12.
1952	Finnország	Helsinki	258	6	3	13	22	8.
1956	Ausztrália	Melbourne	314	13	8	14	35	3.
1960	Olaszország	Róma	280	13	10	13	36	3.
1964	Japán	Tokió	328	16	5	8	29	3.
1968	Mexikó	Mexikóváros	275	3	3	3	9	15.
1972	NSZK	München	423	13	11	16	40	4.
1976	Kanada	Montréal	385	0	5	6	11	27.
1980	Szovjetunió	Moszkva	489	80	69	46	195	1.
1984	Egyesült Államok	Los Angeles	522	83	61	30	174	1.
1988	Dél-Korea	Szöul	401	12	10	11	33	4.
1992	Spanyolország	Barcelona	422	13	7	2	22	6.
1996	Egyesült Államok	Atlanta	646	44	32	25	101	1.
2000	Ausztrália	Sydney	630	16	25	17	58	4.
2004	Görögország	Athén	426	6	6	4	16	15.
2008	Kína	Peking	639	48	22	30	100	1.
2012	Nagy-Britannia	London	541	29	17	19	65	3.
2016	Brazília	Rio de Janeiro	465	7	6	6	19	12.
2020	Japán	Tokió	552	27	14	17	58	3.
2024	Franciaország	Párizs
2028	Egyesült Államok	Los Angeles
2032	Ausztrália	Brisbane

Félkövérrel az országok esetében az éremtáblát megnyerőket emeltük ki, illetve az egyéni rekordokat (ezek közül viszont csak a még élőket, hiába döntött például az Egyesült Államok minden rendezése során részvételi rekordot)

(Borítókép: Hasimoto Daiki két aranyat és egy ezüstöt nyert Tokióban – Jamie Squire / Getty Images)