A birkózás az ókori görög testkultúra alapvető része volt, amely a harci képzést is jól szolgálta. Az ókori olimpiákon először időszámításunk előtt 708-ban szerepelt, akkor még nem voltak súlycsoportok, az egész testen lehetett fogásokat végrehajtani, valamint időben sem korlátozták a küzdelmet. Az volt a győztes, aki a versenybíró döntése szerint háromszor földre vitte az ellenfelét úgy, hogy annak a háta, könyöke vagy a térde a földet érte.
Az újkori olimpiákon már 1896-ban műsoron volt a görög stílusú kötöttfogású birkózás, még súlyhatár nélkül. A következő, 1900-as játékokon nem szerepelt a sportágak között, utána viszont minden alkalommal, 1972-ben pedig már 20 súlycsoportban küzdöttek a versenyzők.
A birkózás egyébként komoly figyelmeztetést kapott a 2012-es londoni olimpia után, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) ugyanis arról szavazott, hogy maradhat-e az olimpiai programban – egyelőre igen.
A küzdelem kétszer három percig tart, a második intésért már nemcsak le kell mennie az érintettnek, hanem az ellenfél még pontot is kap. A szőnyegről kitolás a legkisebb értékű akció, egy pont jár érte, a pörgetésért kettő, a dobásért háromtól ötig adható. Döntetlennél az a győztes, akinek nagyobb értékű akciója volt. Az akcióért járó pont többet ér, mint az intés után járó pont.
A birkózás a magyarok egyik legsikeresebb sportága az olimpián, eddig összesen 54 érmet termeltek a sportolóink, ebből 19 volt arany, 16 ezüst és 19 bronz. Az aranyak közül 16-ot szereztek kötött fogásban, hármat pedig szabad fogásban.
Birkózás Tokióban
Időpont: augusztus 1–7.
Helyszín: Makuhari Vásárközpont (Tokió)
Résztvevők száma: nagyjából 288
Versenyek száma: 18 (12 férfi, 6 női)
Magyar résztvevők Tokióban (6)
Nők
Sastin Marianna – 62 kg
Férfiak
Korpási Bálint – kötött fogás, 67 kg
Lőrincz Tamás – kötött fogás, 77 kg
Lőrincz Viktor – kötött fogás, 87 kg
Muszukajev Iszmail – szabad fogás, 65 kg
Szőke Alex – kötött fogás, 97 kg
(Borítókép: Korpási Bálint. Fotó: Czagány Balázs / MTI.)