Betekintettünk a Budapest Honvéd válságának kulisszái mögé, a kép meglehetősen lesújtó. A klublegenda Kovács Kálmán szavaiból kitűnik, hogy az egyesület vezetősége elefántcsonttoronyban él, a harmincöt évvel ezelőtti kispesti aranycsapat prominensei hiába akarnának segíteni, mindenhol falakba ütköznek. Horváth Ferenc elküldése csak felszíni tünet, a lényeg a mélyben rejtőzik.
Hétfőtől már nem Horváth Ferenc a Budapest Honvéd labdarúgócsapatának edzője. Amely csapat az addig sereghajtó Gyirmóttól hazai pályán elszenvedett 1–0-s vereséggel a 8. helyen áll, három pontra a kiesőzónától. Horváthot bizonyos sajtóértesülések szerint már tavaly november végén el akarták küldeni, de akkor még kapott egy utolsó lehetőséget a Gyirmót-meccs képében, amivel azonban nem tudott élni.
Horváth a magyar edzőtársadalom sajátos figurája. Kötődése a kispesti klubhoz elvitathatatlan, becses fotó (Kristóf Lajos kollégánk történelmi értékű felvétele) bizonyítja, hogy évjárata kiemelkedő játékosa volt az ifjúsági csapatban. A kép a Puskás Ferenc-díj átvételekor ábrázolja 1991-ben, a névadó Puskás Öcsi és az ificsapat ma már 80 éves edzője, a legendás utánpótlástréner, Vági István társaságában. (A félreértések elkerülése végett: ez nem az idény legszebb gólja szerzőjének járó Puskás-díj, hanem az a trófea, amelyet az adott évjárat legjobb kispesti ifistája kap.)
Aztán a kispesti ifiből kiöregedve Horváth 1991-ben a Videotonba került, és profi pályafutása során tizenhárom klubban fordult meg, egyedül a fehérváriaknál háromszor. 2010-ben, Ausztriában fejezte be karrierjét, de utána sem állt le.
A Dunakeszi Kinizsi NB II-es futsalcsapatát erősítette többek között Vincze Ottóval – az együttes csapatkapitánya Szijjártó Péter akkori külgazdasági és külügyi államtitkár, később miniszter volt.
Horváth szakvezetői karrierje itt és ekkor kapott lendületet. A ferencvárosi ifinél kezdte meg edzői pályafutását, 2010-ben a Vecsés, majd a Szigetszentmiklósi TK következett. Az áttörés 2012 szeptemberében érkezett el, amikor Horváthot az NB I-es Kecskemét szerződtette három évre.
A három évből azonban csaknem egészen egy lett, mert 2013 júniusában Horváth Paksra szerződött két évre, ám 2014 januárjában innen is továbbállt. Méghozzá Tarsoly Csaba Győri ETO-jához. 2014. január 9-én jelentették be érkezését az akkor címvédő ETO-hoz, a szövetségi kapitánnyá előlépő Pintér Attila helyére. A csapat nem szerepelt rosszul, a bajnok Debrecennel azonos számú, 62 pontot gyűjtve második lett.
Csakhogy az új pontvadászatban 12 forduló után mindössze a nyolcadik helyen szerénykedett a Győr, és miután az akkor másodosztályú Gyirmót kiverte a Magyar Kupából az együttest, Tarsoly Csaba elnök 2014. október 31-én kirúgta Horváthot.
Semmi gond. Röpke visszalépés (újból Szigetszentmiklós) után Horváthot az idény végéig szerződtette egykori csapata, a bajnoki címvédő Videoton, amely a gyenge idénykezdet után csak a hetedik helyen állt 2015. október 6-án. Horváthtal talpra állt a Vidi, és bár 21 ponttal lemaradt a Ferencváros mögött, így is megszerezte a második helyet.
De 2016. június 30-án már a Diósgyőr jelentette be sajtótájékoztatón, hogy Horváth Ferencnek hívják az új edzőt. Miskolcon 2017. március 2-ig maradt, akkor a klub szurkolói honlapja ezzel a kétszavas üzenettel búcsúztatta az edzőt: Game over.
Ahogy vesszük, a feljutó Balmazújváros ugyanis szerződtette Horváthot. Rendhagyó módon az idény végéig kitartott az edző a Hajdúságban, igaz, a csapat kiesett, és a kiesés után a tréner emlékezetes módon a szabályokat hibáztatta a kudarcért… Horváth az idény végén maradt az NB II-ben is a Balmaz edzője, de csak 2018. szeptember végéig, mert akkor az NB I utolsó helyén álló Haladás hívta, és ő ment az ország túlsó végébe. Az elvárás egyértelmű volt: benntartani a csapatot.
Nem sikerült, kiesett a Hali, Horváth pedig 2019. május 19-én távozott. Viszonylag hosszú munkaszünet következett, mígnem 2021. február 15-én nevelőegyesülete, a Honvéd szerződtette. Az együttes épphogy bennmaradt, a 10. helyen végzett, hogy ez siker vagy kudarc, nézőpont kérdése.
Ám hiába volt Kispesten a mindenki szerint jó játékosanyag, az ideális tárgyi feltételek, nem egészen egy évig tartott Horváth legutóbbi edzői szerepvállalása, a Gyirmóttól hazai pályán elszenvedett vereség jelentette a végállomást.
Visszatérő motívum: korábban Horváth győri időszakának is a Gyirmót vetett véget.
Eddig nem egészen tíz év edzősködés alatt tizenegy csapat, 284 meccs, 113 győzelem, 64 döntetlen, 107 vereség, 403 pont a lehetséges 852-ből, 47,3 százalékos mérleg.
Vajon mi lehet a baj Kispesten? Mi lehet a magyarázata, hogy Marco Rossi edző, majd George F. Hemingway klubtulajdonos távozása óta hiába az ugrásszerűen megnövekedett költségvetés, a fantasztikus infrastruktúra, az új stadion, az eredmények lesújtóak?
2017-ben bajnokságot nyert a csapat, azóta 4., 4., 5. és 10. hely, egyre kilátástalanabb játék.
Egy neve elhallgatását kérő alkalmazottal folytatott beszélgetésünkből furcsa kép, kusza történet bontakozik ki. Alanyunk amondó, álmodozni nem kell Kispesten, a Fradival, a MOL Fehérvárral nem szabad összemérni a csapatot, de a Puskás Akadémiával és a Kisvárdával feltétlenül. A Honvéd olyan potenciált képvisel, amelynek meg kéne mutatkoznia eredményekben. Annyi duma volt már, annyi ígéret, hogy eljött végre az ideje a cselekvésnek. Ez a játékosanyag évek óta jó, sok ember sokat dolgozik, a baj az, hogy a két véglet között van valahol félúton a klub.
A Hemingway-korszak egyszemélyi vezetése már a múlté, de az új tulajdonosok által elképzelt üzemszerű, cégszerű működés még nem érkezett meg.
A tőről metszett kispesti érzelmű alkalmazottak nap mint nap belehalnak abba, hogy csak vergődik a Honvéd. Sokan visszasírják a Hemingway–Marco Rossi-korszakot, de be kellene látni, hogy az az idő már nem jön vissza. Érdekes egyébként, hogy Hemingway öt-nyolc évvel ezelőtti, akkor kifogásolt döntései évek múltán nyernek értelmet. Az Amerikában szocializálódott üzletember valamilyen szinten megelőzte a korát.
A mostani tulajdonosok nagyon sok pénzt és munkát fektetnek be a klubba, de az a baj, hogy ezek az üzletemberek most kezdenek rájönni arra, hogy a magyar futballban semmi sem működik úgy, mint az üzleti életben, itt minden gellert kap.
A Honvéd most egy olyan gyárra emlékeztet, ahol a hátsó műhelyekben szorgos munka folyik, miközben a kirakat koszos, ütött-kopott. A kirakat természetesen az első csapat, az NB I-ben gyűjtött pontok, a mutatott játék. Itt az ideje a kirakat kitakarításának, mert mindenki arról ítéli meg a gyár működését.
Kovács Kálmán, a legendás kispesti csatár nevét vállalva szívesen nyilatkozott:
Amikor még Pisont Pista, majd Bódog Tamás volt a Honvéd edzője, akkor még, hogy úgy mondjam, nagyobb beleéléssel jártam ki a csapat mérkőzéseire, és szurkoltam – mondta az 56 éves kispesti legenda, aki 56-szor játszott a magyar válogatottban, 19 gólt szerzett, és ott volt az 1986-os mexikói világbajnokságon. – Ma már ilyesmiről nem tudok beszélni. A Facebook-oldalamon írok kritikákat, bár ez nem igazán természetes állapot, mert úgy tűnik, mintha megmondóember lennék. Amikor már decemberben szóba került az edzőváltás, akkor azt írtam, hogy amíg nem találunk szakmai igazgatót, addig reménytelen a helyzet. Horváth Ferit most leváltottuk, lesz új edző, de őt vajon ki nevezi ki?
Való igaz, Urbányi István sportigazgatóval tavaly február 15-én bontott szerződést a klub, lassan egy éve nincs sportigazgató/szakmai igazgató, nevezzük bárhogy.
„Van itt más gond is – folytatta a civilben testnevelő tanár Kovács. – A klubnál megszakadt a folytonosság, nincs semmilyen kapcsolat a nyolcvanas-kilencvenes évek aranygenerációja és a jelenkor között. Olyan szürkeállomány hever parlagon, amit vétek nem felhasználni. Meggyőződésem, hogy Nagy Antalnak, Esterházy Mártonnak, Dajka Lászlónak, Garaba Imrének, Détári Lajosnak lehetne és kellene is valamilyen szerepet, lehetőséget adni. Ők még a Honvéd-szintet képviselték… Bennük van akkora tudás, ami kilendíthetné a klubot a holtpontról. Jómagam abban a 35 évvel ezelőtti aranycsapatban kiegészítő ember voltam, most is szívesen lennék kiegészítő ember.”
Kovácsnak felemás a véleménye a Horváth Ferenc-éráról.
„Meggyőződésem, hogy a játékosállományunk nem olyan rossz, mint ahol állunk – fogalmazott. – Illetve, mondok rosszabbat: mint ahol állni fogunk. Mert most utazunk Kisvárdára, majd jön Kispestre a MOL Fehérvár FC. Még csúszhatunk lejjebb is.”
Amikor majréból kell játszani, akkor nem háromesélyesek ezek a mérkőzések…
„Már a Gyirmót ellen is rizikóvállalás nélkül futballozott a csapat, majd csak lesz valahogy alapon. Ez pedig nem vezet sehová. Én még abban a Honvédban nőttem fel, hogy amikor eljött hozzánk egy vendégcsapat, akkor a majré az ő tizenkettedik játékosuk volt, nem a miénk. Az első negyedórában olyan nyomás alá helyeztük az ellenfelet, hogy rendszerint összeroppant. Most a nyomás a mieinken van… Most már nem félnek a riválisok Kispestre jönni.”
Kovács diagnózisa lesújtó a klubra, nem csupán a játékosokra és az edzőre nézve.
„Kifelé akarunk mutatni egy csicsás házat, de úgy, hogy nemcsak a falak, hanem az alapok is hiányoznak. Be akarjuk vakolni a házat, de a vakolat alatt nincs fal. Mi a vakolattal foglalkozunk, hogy kifelé milyen a látszat, miközben még vályog sincs az építkezéshez.”
No de van-e kiút ebből a sanyarú helyzetből?
„Nézze, ami szakmai vezetés címén történik, az nem elég. Ezt kéne rendbe tenni. A tulajdonosi kör, az anyagi háttér megvan, kívülről úgy tűnik, azzal nincs gond. Igaz, ezek az emberek tapasztalatlanok, de ezen lehetne segíteni, a döntési pozícióban lévő embereknek meg kellene hallgatniuk a holdudvar véleményét.
De nem teszik, sőt ellenkezőleg: légmentesen lezárják a hozzájuk vezető csatornákat, elefántcsonttoronyban élnek. Mintha mi, régiek nem is léteznénk.
Az utánpótlásbázis jónak tűnik, talán jobban kellene erre építeni. És kommunikálni. Engem érdekelne, vajon hány utánpótlásedző volt kint szombaton a Gyirmót elleni mérkőzésen. Meglepne, ha kettőnél többen… Ezért nem vagyunk mi klub. Ezeket a szinteket kéne összekapcsolni. Amikor a Gyimesi–Sikesdi–Détári középpályás trió mozgatta a csapatot – ez sem tegnap volt –, olyan hangulat uralkodott az öltözőben, a poénkodással, az ugratásokkal, a baráti légkörrel, hogy öröm volt kifutni a pályára. Ma ennek nyomát sem látom.”
Kovács a klubimázs szétporladását tapasztalja.
„Innen-onnan vásárolunk játékosokat, miközben nekem annak idején az volt a fontos, hogy a takarító néni, a klub büfése, a szertáros tíz éven keresztül ugyanaz legyen...”
(Borítókép: Horváth Ferenc, a Budapest Honvéd új edzője és Ivan Lovric a labdarúgó OTP Bank Liga 22. fordulójában játszott Ferencvárosi TC – Budapest Honvéd-mérkőzés után a Groupama Arénában 2021. február 20-án. Fotó: Koszticsák Szilárd / MTI)