Iszonyatos hőségben, az évszázad kánikulája kellős közepén csapott össze szerdán a Ferencváros és a Slovan Bratislava a labdarúgó Bajnokok Ligája selejtezője második körében. A találkozóra rávetült az 1992-es Fradi–Slovan hosszú árnyéka, de mindez csak rigmusokban, transzparensekben és görögtüzekben öltött testet, legalábbis a Groupama Arénában. Maga a meccs küzdelmes, izgalmas volt, nagy fölényben játszott az FTC, mégis a Slovan győzött 2–1-re. Visszavágó jövő szerdán Pozsonyban.
36 fokot mutatott este háromnegyed hétkor a gépkocsim hőmérője, amikor 75 perccel a Ferencváros–Slovan Bratislava labdarúgó Bajnokok Ligája-selejtező (2. kör) kezdete előtt az Albert Flórián úttól két villamosmegállóra lévő benzinkútnál kiszálltam, hogy tömegközlekedéssel eljussak a Groupama Arénához. Az 1-es villamoson egy 72 éves – tőle tudom a korát –, talpig zöld-fehérbe öltözött fanatikus bőszen magyarázni kezdte, hogy annak idején Leisztinger Tamás záratta ki a Fradit az NB I-ből. Amikor megjegyeztem, hogy az nem Leisztinger volt, és ha már valakit mindenképpen meg kell nevezni, az az MLSZ akkori elnöke lenne, és őt nem Leisztingernek hívták. „Én jobban tudom", súgta a fülembe bennfentesként, de közben meg is érkeztünk az Albert Flórián úthoz.
Az úttest túlsó oldalán körülbelül ötven rohamrendőr posztolt nyakig fekete szerelésben, dőlt róluk a verejték, esküszöm, megsajnáltam őket. Meg is kérdeztem egyiküket, hogy bírja, a válasz lakonikus volt: „Muszáj…”
Bent az arénában már legalább tizenötezren hangoltak egy órával a kezdés előtt, a B közép rázendített a „Sz.r Szlovákia, utálunk, sz.r Szlovákia!” szövegű örökzöldre, amin nem is csodálkoztunk a nem éppen békés hangulatú felvezetés után, melynek fénypontja az volt, amikor a Fradi kilencven százalékban külföldiekből álló személyi állományának levetítettek egy néhány perces összefoglalót a harminc évvel ezelőtti pozsonyi 4–1-ről, meg a csehszlovák (figyelem: Szlovákia csak 1993. január elsején alakult meg!) biztonságiak brutalitásáról. Hadd tudják meg Boliék, mi volt a Téglamezőn 1992. szeptember 16-án...
Kezdés előtt volt Nélküled, aztán magyar himnusz is, a mintegy ötszáz, egyöntetűen szürkéskék mezbe öltözött Slovan-szurkoló csak ekkor foglalta el a helyét a lelátó részükre fenntartott és szigorúan elkerített szögletében.
Sztanyiszlav Csercseszov, a Fradi orosz edzője semmit sem bízott a véletlenre, magyar mezőnyjátékos nem volt a pályán, így kezdtek a csapatok:
FTC: Dibusz – Wingo, S. Mmaee, Kovacevic, Civic – Esiti, Laidouni – Traoré, Zachariassen, Tokmac – Boli.
Slovan: Chovan – Medvedev, Kasia, Abena, De Marco – Barszegjan, Kucka, Kankava, Pauschek – Weiss, Saponjics.
A 4. percben a Slovan-szurkolók petárdáikkal gyakorlatilag felgyújtották a szektorukat, a változatosság kedvéért. Szerencsére két perc múlva kialudtak a lángok...
Az első helyzet meglepetésre a vendégek előtt adódott, és mindjárt óriási: Saponjics a 6. percben az üres jobb sarok mellé passzolta a labdát. (Nem volt les.) Aztán a Fradi villámgyorsan magához ragadta a kezdeményezést, és tűzijátékot rendezett a szlovák kapu előtt, aminek Civic magasan fölé szálló bombája vetett véget. A 10. percben Zachariassen két méterről, fejjel a jobb kapufát találta el.
Egy kissé leült a mérkőzés, a szlovákok minden alkalmat megragadtak az időhúzásra. Az már húsz perc után egyértelmű volt, hogy a Fradi támadói nem tudnak olyan könnyen áthatolni a Slovan védelmén, ahogy egy hete a Tobolén. Azért a 21. percben Tokmac kapura küldött egy egészséges lövést, amit Chovan szögletre védett. Esiti a saját tizenhatosán belül bemutatott cselsorozata aratott tapsot.
A félidő derekán megjelent egy érdekes transzparens a hazai kemény mag soraiban: „Stolen land, stolen symbols, no history. Fuck Slovakia!” Inkább nem fordítjuk le, aki nem tud angolul, annak is fölösleges. A legjobbkor jött az ivószünet... Stílszerű volt a kerítésen futó reklám az egyik cég klímaberendezéséről, elkelt volna egy gigantikus légkondi!
A 35. percben Traoré hatalmas, 22 méteres bombáját bravúrral védte Chovan. Ez volt eddig a meccs legszebb jelenete. Kissé feljött a Slovan, alábbhagyott a ferencvárosi nyomás, amitől pedig nagyon tartott Vladimír Weiss, a vendégek rutinos edzője. Kihúzta a vendég 0–0-lal az első félidőt, dacára a 67,2 százalékos ferencvárosi labdabirtoklásnak.
A második 45 percet a Fradi kezdte, de mielőtt elindult volna a félidő, Dibusz odafutott a szlovák kapu mögötti hazai táborhoz, és megkérte a tömeget, hogy oltsa el a görögtüzet. Kapusunk szava meghallgatásra talált. A 57. percben Traorét Loncar váltotta a Fradiban.
Nyomott a Fradi, nyomott, de helyzetig nem nagyon jutott, a Slovan szoros védekezését egyelőre nem sikerült feltörni.
Egészen a 71. percig, amikor Tokmac lement az alapvonalig a bal oldalon, remekül centerezett, és Zachariassen öt méterről bebelsőzte, 1–0! Csodás tiki-taka gól volt!
A gól után Bolit Bassey váltotta, majd odaát Weisst Csakvetadze, Pauscheket pedig Cavric.
Felpörgött a Fradi, öröm volt látni, ahogy cikáztak Tokmacék a pályán. Aztán egy kicsit kitámadott a Slovan, mert érezték a vendégek, nekik nem olyan jó az 1–0. A 81. percben Tokmac helyett bejött Auzqui, és azon nyomban ki is egyenlített a Slovan. Hideg zuhany a kánikulában. A gólt szabadrúgást követő beívelés után Kasia fejelte, 1–1. Laidouni is lement, Mercier jött be.
Minden kezdődhetett elölről. De nem a Fradi rúgott gólt, hanem a Slovan még egyet. A 86. percben Barszegjant üresen hagyták a jobbösszekötő helyén, és az örmény ballal gyönyörűen a jobb felső sarokba tekerte a labdát, amely a kapufáról vágódott be, 1–2.
Öt percet hosszabbított a spanyol játékvezető, a végén Agbo, majd az ex-ferencvárosi Holman Dávid is pályára lépett, utóbbit kifütyülte a publikum. Az eredmény azonban nem változott, bár a 94. percben Civic lövése a jobb kapufa belső éléről vágódott vissza!
Az 1–2 persze nem jó eredmény, de a Fradi van annyira erős csapat, hogy Pozsonyban is tudjon győzni jövő szerdán.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)