Index Vakbarát Hírportál

Szigorúan ellenőrzött vonat és Fradi-szurkolók a pozsonyi pályaudvaron

2022. július 27., szerda 17:36 | aznap frissítve

Délután öt órakor a menetrendnek megfelelően megérkezett Pozsony Nové Mesto nevű pályaudvarára a nyolcszáz Fradi-szurkolót szállító vonat. A rajongók a fél kilenckor kezdődő Slovan–FTC labdarúgó BL-selejtezőre érkeztek, egyelőre békésen, bár zajosan, és a rendőrség viselkedéséből is leszűrhető, hogy nem valószínű az 1992-es véres események megismétlődése.

A pozsonyi Újváros, a Nové Mesto pályaudvara kőhajításnyira van a Nemzeti Futballstadiontól, ahol 20.30 órakor a Slovan Bratislava a Ferencváros labdarúgó-csapatát fogadja a Bajnokok Ligája selejtezője második körének visszavágóján azok után, hogy múlt szerdán a Groupama Arénában óriási meglepetésre 2–1-re legyőzte a zöld-fehéreket. (A szenzáció nagyságáról csak annyit, hogy aki a pozsonyiak győzelmére tippelt a fogadóirodáknál, az nyolcszoros pénzt tudott kasszírozni.)

Érdekes módon még most is, hogy idegenben 2–1-re győzött a Slovan, a Fradi továbbjutása csak 2,2-szeres szorzóval megy a fogadóirodáknál, míg a Slovan sikere háromszoros nyereményt jelent – valahogy még mindig a Ferencvárost tartják esélyesebbnek, ahogy Marco Rossi, a magyar válogatott szövetségi kapitánya is erről beszélt a minap az Indexnek.

Pozsony belvárosában egyébként – dicséretes módon – ingyenes wifi működik, utcán, kocsmában, boltokban, mindenütt. Mondjuk mindez már nem terjed ki a Nové Mestóra, arra a pályaudvarra, ahová délután ötre vártuk a nyolvszáz ferencvárosi szurkolót szállító vonat érkezését. Az állomáson már négy óra körül számos fradista fanatikus ücsörgött a bejárat környékén, valamennyien fekete Anti Slovan feliratú pólót viseltek, miközben a nagy számban kivonuló, gumibottal, pajzzsal, sisakkal, minden szükséges eszközzel felszerelt szlovák készenléti rendőrök közvetlen közelről figyelték őket. Probléma azonban egy szál se, már nem 1992-t írunk, hála istennek tovatűntek a harminc évvel ezelőtti idők, amikor a csehszlovák (Szlovákia csak 1993. január elsején alakult meg) rohamrendőrök alaposan helybenhagyták a ferencvárosi szurkolókat a 4–1-re a hazaiak által megnyert BEK-összecsapáson. 

A pályaudvar bejáratánál középkorú roma hölgy – Gizike a neve – beszélget magyarul egy fiatal lánnyal, akit Ildikónak hívnak, rájuk köszönök, ők boldogan viszonozzák a köszöntést, örülnek, hogy magyar szót hallanak. Mindketten kérdezés nélkül jelzik, hogy a Fradi győzelméért szorítanak, ahogy a Felvidéken minden magyar. Az ötvenes férfi, aki dobozos sörrel a kezében támasztja a korlátot, azonmód bekapcsolódik a beszélgetésbe, ő Dunaszerdahelytől nyolc kilométerre egy kis faluban lakik, Pista a neve, és természetesen vérmes fradista, ahogy már az apja is az volt. Magától is elmondja, hogy takarító egy jól fizető cégnél, ezeregyszáz eurót keres havonta, meg van elégedve a fizetésével, de jobb volt, amikor még koronában kapták a bérüket. Alacsonyabbak voltak az árak, magyarázza. Pista legszívesebben kimenne a Téglamezőre az esti meccsre szurkolni a Fradinak, de nem teheti, mert mindjárt kezdődik a második műszak. 

Aztán elérkezik az öt óra, begördül a Fradi fanatikusait szállító szerelvény. A pályaudvar tömve szlovák és magyar (!) rohamrendőrökkel, a készültség óriási, a szervek türelme hasonlóképpen. Zöld petárdák, görögtüzek robbannak, ahogy a vonat lassan lefékez, zúg a Ria, ria, Hungária! meg a Lesz még Erdély Magyarországé! A szlovák rendezők egyébként vizet osztogattak a magyar szurkolóknak a nagy hőségben.

A szurkolók tartják magukat a felhíváshoz, nincs a kezükben italospalack, hogy a gyomrukban mi van, azt senki sem firtatja.

Pokoli a hangulat, atrocitás nincs, de fülsiketítő a zaj, az éneklés, egy biztos, a Fradinak biztatásban nem lesz hiánya este fél kilenckor.

Közben szép lassan elered az eső, de nem gond, ez még jól is jön a felhevült drukkereknek, akik megindulnak – autóbusszal – a Nemzeti Futballstadion felé szlovák és magyar készenléti rendőrök szigorú őrizetében.

(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)

Rovatok