Az emberi jogok csak addig fontosak, ameddig nem ütköznek üzleti érdekekkel? – tette fel a kérdést a Boston Celtics korábbi centere, Enes Kanter Freedom. A szókimondó török származású kosárlabdázó példák sorával igazolja a társadalmi igazságosságért, a demokráciáért állítólag harcoló amerikai profi kosárlabdaliga képmutatását.
Az NBA 2016-ban bojkottálta Észak-Karolinát, amikor elvette Charlotte-tól az All Star-mérkőzés rendezését az államban elfogadott, majd később visszavont, transzneműeket érintő rendelkezések miatt. Ugyanakkor nagy hasznot hozó vendégjátékot szervezett az Egyesült Arab Emirátusokba, ahol akár halállal is büntethetik a homoszexualitást.
Vezetők, edzők, játékosok ma ukrán kitűzőt viselnek, de miért nem fejezték ki szolidaritásukat a szír, iraki, afgán háború áldozataival?
Kanter Freedomnak nincs kifogása a himnusz alatti térdelés ellen, de hol vannak az esetleges rasszizmusból fakadó amerikai rendőri túlkapások a diktatúrák véres elnyomásához képest? A muszlim Kanter felháborodottan szemléli az ujgur kisebbség üldözését Kínában. A diktatúrák ellen miért nem lehet tiltakozni? A játékos ezt is megpróbálta, de amíg Recep Tayyip Erdogan török elnök módszereit bírálta, addig csak szülőhazájában lett ellenség, ahogy az ESPN által készített dokumentumfilm, az Enemy of State is bemutatta. De amint Kína ellen emelt szót, már Amerikában is megpróbálták elhallgattatni, sőt, pályafutását kettétörni.
Enes Kanter üstökösként tűnt fel, játszott a Utah Jazzben, az Oklahoma City Thunderben, a New York Knicksben, a Portland Trail Blazersben, és legutóbb a Boston Celticsben. 2021-ben amerikai állampolgár lett, ekkor vette fel a Freedom nevet. Jelenleg szabadügynök, egyetlen csapat sem igazolta le, a játékos szerint politikai aktivitása miatt büntetik – legalábbis erről beszélt az izraeli Wallának adott interjúban.
Hihető lehet gyanakvása, különösen a Houston Rockets általános igazgatójának 2019-es, ártatlannak tűnő Twitter-bejegyzése után, ami nemzetközi botrányt kavart és a sportvezető karrierjébe került. Daryl Morey mindössze azt írta, hogy „Harcolj a szabadságért! Állj ki Hongkongért!“.
Az üzenet rövid ideig volt fenn az interneten, mégis szemet szúrt Kínának. A nagyhatalom akkor is világossá tette, hogy nem tűr semmiféle bíráló megjegyzést az általa kényesnek ítélt kérdésekben, legyen az mások mellett a kisebbségek elnyomása: Hongkong, Tibet, Tajvan. A bejegyzés után nem győzött bocsánatot kérni az általános igazgató, a csapat tulajdonosa és az NBA komisszárja, abban az országban, ahol szent és sérthetetlen a szólásszabadság. De mindhiába.
Ugyanebben az időben a Los Angeles Lakers és a Brooklyn Nets bemutató mérkőzéseket játszott volna Sanghajban, amit azonnal töröltek a házigazdák. A csapatok szállodájában kikapcsolták a Google-t és Twittert. A kritikus helyzet miatt az NBA első embere, Adam Silver kénytelen volt Kínába utazni. A Lakers szupersztárja, LeBron James mégsem a kínai hatóságokat, hanem a twitterezőt hibáztatta. Ez annál is furcsább, mert Jamestől nem idegen a politikai állásfoglalás. De amit megengedhetett saját elnökével, Donald Trumppal szemben, azt nem engedheti meg a Kínai Népköztársasággal szemben.
Hogy miért nem? Mert a sport, az üzlet és a politika szorosan összefonódik, a hatalmas profitról pedig nem kíván a liga lemondani. Az amerikai profi kosárlabda kitüntetett népszerűségnek örvend Kínában. A tévéközvetítési jogdíjak, a vendégjátékok, a szponzorálások milliárdos üzleteket jelentenek. De még ennél is többről van szó.
Az ESPN sportcsatorna tényfeltáró riportja szerint a kosárlabdacsapatok tulajdonosainak többmilliárdos üzleti érdekeltségük van Kínában. Közülük is kiemelkedik minden idők egyik legjobb kosarasa, ma a Charlotte Hornets tulajdonosa, Michael Jordan. De befektetett a Brooklyn Nets, a Sacramento Kings, a Memphis Grizzlies, a Houston Rockets, a Philadelphia 76ers és Miami Heat tulajdonosa is.
Persze nemcsak a kosárlabda az egyetlen terület, ahol az üzleti érdek felülírja a sokat hangoztatott emberi jogokat. Az egyenlőségről, demokráciáról szónokló Apple is mélyen hallgat Kínáról. Nem csoda, ott gyártják és adják is el legtöbb terméküket.
De a leglátványosabb behódolás Hollywoodban történt, miután sokat tanult az amerikai filmipar a 90-es évek hibáiból. A 90-es években még nagy kultusza volt a dalai lámának az Egyesült Államokban. 1997-ben két tibeti témájú filmet is bemutattak. A Hét év Tibetben – Brad Pitt főszereplésével – a kínai katonák brutális bánásmódját ábrázolta a békés tibetiekkel szemben.
Martin Scorsese rendező a fiatal dalai lámáról és annak száműzetéséről szólt Kundun című filmjében. A műveket természetesen nem mutatták be Kínában, de büntetésképpen a gyártó Sony és Disney Stúdió produkcióit is egy időre kitiltották az országból. Mindkét stúdióvezető bocsánatot kért.
Ostoba hibát követtünk el. A rossz hír az, hogy a film elkészült, a jó hír az, hogy senki sem nézte meg. Itt most bocsánatot kérek, a jövőben minden olyan dolgot kerülünk, ami barátainkat sértené
– mondta Michael Eisner, a Disney vezetője.
Hollywood megértette a kínai üzenetet: a kényes témákat messziről el kell kerülni, ha kell, kínai kérésre meg kell vágni az amerikai produkciókat, ha kell, öncenzúrát kell gyakorolni. Az amerikai közönségfilm nagy paradigmaváltása is részben a kínai piacra való betörésnek köszönhető. A történelmi produkciókat, a felemelő üzenetű társadalmi filmeket felváltották a fantasy és science fiction szuperprodukciók. Ezekből talán nem lehet baj. És így is volt: 2019-ben a Covid előtti utolsó évben a Bosszúállók: Végjáték 614 millió dollárt termelt Kínában.
A járvány végeztével viszont visszaestek a hollywoodi produkciók. Népszerűbbek lettek a hazai patrióta filmek, a cenzorok pedig további szigorítást vezettek be az amerikai produkcióknál. Hollywood egyelőre bizonytalan, milyen irányba menjen tovább, de a kínai piacot nem engedheti el.
Az amerikai–kínai politikai kapcsolatok az utóbbi időben feszültté váltak, mások mellett a tajvani kérdés, az orosz–kínai közeledés miatt. Az üzleti és kulturális együttműködés továbbra is hatékony. Hála annak is, hogy az amerikaiak elfogadják partnerük ellentmondást nem tűrő feltételét: „Ha üzletelni akarsz velünk, akkor a mi szabályaink szerint kell játszanod!”
Ehhez az emberjogi aktivisták és a szólásszabadság szószólói engedelmesen bólogatnak.
(Borítókép: Enes Kanter Freedom 2020. augusztus 2-án. Fotó: Mike Ehrmann/GETTY IMAGES NORTH AMERICA/AFP)