Nileborg Krisztián minden túlzás nélkül a 25 évvel ezelőtti budapesti világbajnokságon aranyérmet szerző két legenda, Kovács „Kokó” István és Erdei „Madár” Zsolt örökébe léphet, a szakma akkora tehetségnek tartja a 16 éves fiút. Krisztián a közelmúltban az olaszországi Montesilvanóban a junior (U16-os) Európa-bajnokságon a 70 kg-os súlycsoportban aranyérmet szerzett. Jellemző félelmetes hírére, hogy a döntőben örmény ellenfele beteget jelentett, de a bennfentesek szerint egyszerűen nem mert kiállni ellene. 

Krisztiánt nem véletlenül választották meg az egész Eb legjobb versenyzőjének, a tavalyi Európa-bajnokság óta – amelyen első éves juniorként indult – egyetlenegyszer sem kapott ki, akkor is csak bírói elfogultsággal hozták ki ellene győztesnek orosz ellenfelét. Szabó Árpád tanítványa az édesapja által működtetett Stronghand Boxing Team versenyzője.

„Most még nem indulhatok a felnőtt országos bajnokságon, pedig szívesen elindulnék, és szerintem nem is lennék esélytelen – mondta Krisztián az Indexnek. – Jövőre az ifjúsági Eb a fő versenyem, no és titkos álmom a kijutás a párizsi olimpiára. 2024-ben már 18 éves leszek, olyan példák lebegnek a szemem előtt, mint Muhammad Ali és Oscar De La Hoya, előbbi 18, utóbbi 19 évesen már olimpiai bajnok volt.”

Nagy Tímea napjaink legeredményesebb magyar aktív női ökölvívója, immár három Eb- és két vb-bronzérem tulajdonosa. A 81 kilós versenyző a montenegrói Budvában lett harmadik az Európa-bajnokságon, és lapunknak elmondta, hogy bár már 34 éves, megcélozza a párizsi olimpiát. Már-már megható volt az a monológ, amit budvai bronzérme után kitett közösségi oldalára a Kőbánya SC versenyzője:

Nagyon szépen köszönöm a gratulációkat, nagyon jólestek. Többnek éreztem ezt az Eb-t, mint amilyen érmet hazahoztam. Nem mondhatom, hogy mindent megcsináltam az Eb előtt, amit szerettem volna, illetve amit terveztünk. Mindent megtettem, amit csak tudtam, de sajnos rajtam kívül álló okok miatt (Covid, derékfájás, nonstop munka) az energiám véges volt. A felkészülés során sokszor úgy éreztem, megint nem fog összejönni, mert túl sok teher van rajtam! Sajnálom, hogy nem lett fényesebb, de szerettem volna bizonyítani, hogy munka és gyerek mellett is álmodhatunk nagyot! És persze a rossz nyelvek… Szerencsém volt?! Nézőpont kérdése, kőkemény meccsel szereztem meg a harmadik helyet egy olyan lánnyal szemben, aki tizenvalahány éve a törökök legjobbjaival készül. Kérdés, hogy amikor reggel 8-tól este 8-ig dolgozom, mellette anyaként próbálom megállni a helyem, és ezután próbálok a sportban valamit tevékenykedni… na, akkor is szerencsés vagyok? Amúgy az vagyok, mert van családom, szeretet vesz körül, és amit eltervezek, azt meg AKAROM csinálni.

A családról annyit, hogy Timinek a férje, Salánki László az edzője. Persze közben a szövetség maximális támogatását is élvezi, többek között edzőtáborozását, felkészülését is segítették.

A két versenyzőnek Bajkai István, a MÖSZ elnöke és Tóth Zsuzsanna főtitkár pénzjutalmat adott át, Nileborg nettó kétszázezer, Nagy háromszázezer forintot kapott.

Ugyancsak megemlékeztek az eseményen Svasznek Jenő mesteredzőről, aki a Magyar Edzők Társasága Életműdíját kapta. A 76 éves szakember kerek fél évszázada bokszedző, nagyrészt a KSI-ben és az UTE-ban. Olyan klasszisok kerültek ki a keze alól, mint Lévai István, Füzesy Zoltán, Bacskai Imre és Balázs. 

(Borítókép: Nagy Tímea és Nileborg Krisztián. Fotó: Gáll András / Index)