Minden idők egyik legizgalmasabb és leghosszabb nőivízilabda-mérkőzésén Spanyolország nyerte Magyarország ellen a világliga szuperdöntőjét 19–18-ra. A rendes játékidő utolsó másodpercében Gurisatti Gréta egyenlített, de sajnos a végzetes ötméterest is ő rontotta el...
A kérdés az volt a világliga szuperdöntőjének utolsó mérkőzésén, hogy a magyar válogatott tud-e még egyszer olyan fantasztikus játékot mutatni, mint szombaton a minden létező címet birtokló Egyesült Államok elleni 10–9-es győzelem alkalmából. Nos, tudott, de az ötméterespárbajban a szerencse a házigazdák mellé állt.
Santa Cruz de Tenerifén, a Real Club Naútico pazar szabadtéri medencéje fölött tűzött a novemberi nap, az első félidőben a spanyol kapus, a másodikban Magyari Alda szemébe. Ha egy mondatban akarnánk összefoglalni a döntőbeli történéseket, akkor azt mondhatnánk: nem bírt egymással a két nagyszerű csapat.
Bíró Attila szövetségi kapitány együttesének a haloványabb Európa-bajnoki szereplés után a tenerifei erőpróba a feltámadást jelentette, rá sem lehetett ismerni a csapatra. Fantasztikusan működött a védekezés, a blokkok erdeje között alig találták meg a kapunk felé vezető utat a spanyolok, igaz, a másik oldalról ugyanezt lehetett elmondani. Az utolsó percekig egyik csapat sem tudott ellépni két góllal, a mieinktől a 20 éves ferencvárosi Pőcze Panna emelkedett ki, háromszor is halálos nyugalommal bombázott a spanyol kapuba.
Keszthelyi-Nagy Rita pazar „no-look” góljáról is feltétlenül említést kell tennünk: csapatkapitányunk átadást mímelt, befelé nézett, majd úgy lőtt az ellenkező irányba, a bal sarokba, hogy közben a védőjének a feje 360 fokos fordulatot tett a nyakán, valahogy úgy, ahogy Linda Blairé az Ördögűző című filmben.
Magyari Alda, a kapusunk váltogatta a szenzációs bravúrokat és a kevésbé szenzációs potyákat, de szerencsére az előbbiből volt jóval több.
Aztán a negyedik negyedben az addig jól fújó amerikai és ausztrál bíró – két hölgy – megzavarodott, rendre kontrákat fújt ellenünk. Mi több, a spanyol centert teljes joggal végleg kiállították. Kiúszott, levette a sapkáját, érezte, jogos az ítélet. Öt percig így is volt, majd további tanácskozások után kiderült, Faragó Kamilla kapta a piros lapot... Érthetetlen...? Talán még a spanyolok sem értették... és ennek hatására 1:27-tel a vége előtt 11–9-re két góllal elmentek a spanyolok. Azt hittük, mindennek vége, de öt másodpercre rá Leimeter szépített, majd egy kivédekezett spanyol támadás után Gurisatti Gréta a legutolsó másodpercben a jobb sarokba vágta a labdát, és jöhettek az ötméteresek.
Az elsőt, Esparét Magyari védte, a 16 éves Hajdu Kata halálos nyugalommal belőtte, majd kapusunk Ortízét is kifogta, úgy tűnt, miénk a trófea. De sajnos Szilágyi Dorka hibázott, a spanyolok belőtték, Máté Zsuzsannáét megfogták, és minden kezdődhetett elölről.
Így mentek az események 18–18-ig, mindent belőttek a játékosok, mígnem a végén Leitón belőtte a magáét, a tizenkilencediket, Gurisattiét viszont a spanyol kapus kipiszkálta. Honnan? A gólvonalon túlról? Sajnos nem, a VAR egyértelműen mutatta, hogy a labda nem haladt át teljes terjedelmével a gólvonalon.
Spanyolország 19–18-ra megnyerte a meccset, ezen belül 8–7-re a végtelen ötméterespárbajt. Magyarország harmadszor lett ezüstérmes a világligában...
Magyarország–Spanyolország 11–11 (3 – 3, 3 – 3, 3 – 3, 2 – 2) – ötméteresekkel 7 – 8
Gólszerzők: Pőcze 3, Szilágyi 2, Keszthelyi 2, Leimeter 2, Parkes, Gurisatti, ill. González 3, Ortíz 2, Leitón 2, Forca 2, A. Espar, Nogué