Zsivoczky-Farkas Györgyi versenyzői sikerei is biztatást adnak a budapesti világbajnokságra készülő honvédes atlétáknak. Az atlétanő hétpróbázóként három olimpián képviselte a magyar színeket.
Zsivoczky-Farkas Györgyi hétpróbázóként három olimpián képviselte a magyar színeket, legtöbb sikerrel Rio de Janeiróban, ahol nyolcadik lett, jócskán felülmúlva a 2004-es 28. és a 2012-es 22. helyezését. Azon kevés magyar atléták egyike, akik négy világbajnokságon is rajthoz állhattak. Ennek a sorozatának a legsikeresebb állomása Peking volt, ahol 6389 pontos egyéni csúccsal az előkelő hatodik helyen végzett. Fedett pályán is voltak jelentősnek nevezhető eredményei, így például 2017-ben Belgrádban, a tető alatt megrendezett Európa-bajnokságon bronzérmet vehetett át. Ennél többre is vihette volna, ha megússza azokat a sérüléseket, amelyek közül az első 2017-ben, a második pedig 2019-ben kényszerítette leállásra és hosszú edzéskihagyásra. Beszakadt vádlival, majd részleges farizomszakadással csak várakozni tudott, majd azzal szembesülni, hogy a világ legjobb hétpróbázóit már nem tudja megszorítani.
„Be kellett látnom, hogy már nem fogom elérni azt, ami motivált. Ez nem volt könnyű folyamat, így a korábban elvállalt BHSE-szakosztály-igazgatói feladataimba menekültem. Ez megtisztelő feladat számomra, egyben olyan kihívás is, aminek ugyanúgy igyekszem jól megfelelni, mint amikor versenyzőként tűztem ki célokat magam elé. Folyamatosan növekedik versenyzőink száma, egyre több jó atlétánk van, és ugyanezt mondhatom el a jó kollektívát alkotó edzői stábunkról is” – nyilatkozta az SzPress Hírszolgálatnak a 37 esztendős Zsivoczky-Farkas Györgyi, akinek férje, Zsivoczky-Pandel Attila szakmai vezető a társa és legközvetlenebb munkatársa.
Mint minden élvonalbeli és a világranglistán felfelé kapaszkodó magyar versenyzőnek, a honvédeseknek is az az álmuk, hogy jövő augusztusban rajthoz állhassanak minden idők legnagyobb és legrangosabb hazai nemzetközi atlétikai versenyén, a 2023. augusztus 19-én kezdődő budapesti szabadtéri világbajnokságon.
„Szívem szerint lelkesen sorolnám azokat az atlétáinkat, akik jó eséllyel pályázhatnak a világbajnoki szereplésre, de nem teszem, mert ezzel túl nagy terhet tennék a vállukra. Inkább úgy fogalmazok, hogy legjobbjainkban ott rejlik a nagy lehetőség, amellyel legjobb tudásuk szerint élni is szeretnének. Szándékosan betűrendbe és nem erősorrendbe állítva mondhatom el, hogy Farkas Petra, Illovszky Dominik, Szűcs Szabina, Récsei Rita, Takács Boglárka, Venyercsán Bence és Vindics-Tóth Lili Anna is látványosan fejlődő atlétáink közé tartozik, de hogy közülük ki kerül be a budapesti világbajnokságon felvonuló magyar válogatottba, azt nagyon nehéz lenne most megjósolni. Közülük az U23-as korosztályba tartozóknak jövőre a finnországi korosztályos Eb a reálisabb célkitűzés, de reméljük, hogy a későbbi világbajnokságokon már szép eredményekkel örvendeztethetnek meg minket. Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy Takács Boglárka idén kétszer is megjavította a 100 méteres síkfutás országos csúcsát, a jövő szempontjából pedig az, hogy a legutóbbi U20-as Eb-n négy atlétánk is bekerült a legjobb nyolc közé” – emlékeztetett a tallinni kontinensbajnokságon elért eredményekre a fiatal sportvezető.
Ha valaki nem tudná mire vélni az élsportolóból sportvezetővé átváltozott Zsivoczky-Farkas Györgyi óvatosságát, amit más megközelítéssel józan ítélőképességnek is lehet nevezni, annak magyarázattal szolgálhat a visszavonulását éppen a napokban bejelentő atlétanő küzdelmes pályafutása.
„Atlétikában a sérülés eshetőségét soha nem szabad kihagyni a számításból. Én például az első izomszakadásom előtt kínlódva küzdöttem végig a 2017-es világbajnokságot, ám egy évvel később a berlini Európa-bajnokságon már képtelen voltam lefutni a 800 métert, és ezzel a verseny minden feladatát teljesíteni – folytatta Györgyi, aki nagyon tiszteli apósa, a 2007 szeptemberében elhunyt Zsivótzky Gyula olimpiai arany- és ezüstérmes kalapácsvető eredményeit. – Hiba volna viszont csak a sérülés veszélyével foglalkozni, mert annál fontosabb megemlíteni azt, hogy az atlétika megállíthatatlan fejlődésével egyre nehezebb lépést tartani. A hazai pályán versenyző magyar válogatott tagjainak jövőre közel 2500 ellenféllel kell majd összemérniük az erejüket, olimpiai, világ- és Európa-bajnokok sokaságával, úgy is mondhatnám, hogy a 2024-es párizsi olimpiai játékok leendő érmeseivel. Célkitűzésünk a Honvédban, hogy minél több versenyzőnk kerüljön be a magyar válogatottba, és egyéni csúcsát megdöntve ki tudja hozni magából a legjobbat, akár a világbajnokságon, akár az U23-as Európa-bajnokságon” – mondta befejezésül a BHSE atlétikai szakosztályának igazgatója, akinek nevelőedzője Deák Balázs volt, tőle az atlétika professzoraként emlegetett Bakai József vette át a váltóbotot, Bakaitól pedig Attila, a férje, aki 2005-ben világbajnoki bronzérmet szerzett, 1996-ban tízpróbázóként junior világbajnok lett.
Amúgy arra is érdemes emlékeztetni, hogy a sikeres hétpróbázónő első nagy nemzetközi megmérettetése a 2001-es debreceni IAAF/Westel ifjúsági világbajnokság volt, ahol az egyik külföldi induló a jamaikai Usain Bolt volt, aki 200 méteren még a futamát sem tudta megnyerni, nem sokkal később viszont nyolc olimpiai bajnoki aranyat gyűjtött össze.
(Borítókép: Zsivoczky-Farkas Györgyi a női hétpróba gerelyhajításában a berlini atlétikai Európa-bajnokságon 2018. augusztus 10-én. Fotó: MTI / EPA / Felipe Trueba)