Fejben nincs gond a válogatottnál, az erőnléti és képességbeli hiányosságokat azonban nem tudjuk hosszú távon kompenzálni a világ legjobbjaival szemben. A Brazília elleni összecsapást nagy részben mentális erejének köszönhetően nyerte meg a magyar együttes, amely kis szerencsével bejuthat a legjobb nyolc közé is.
Brazília ellen a negyeddöntős álmok életben tartása volt a célja a magyar férfikézilabda-válogatottnak, ami a mostani ellenfél, Portugália elleni döntetlenjének köszönhető elsősorban. A rossz hír Mikler Roland kézsérülése volt, így már a mérkőzéskeretben is változtatást kellett eszközölni elővigyázatosságból.
Leimeter Csaba helyére a kapus Palasics Kristóf került, azonban, mint kiderült, Miklernél törést nem, szalagszakadást viszont kimutatott a vizsgálat. A Szeged hálóőre ennek ellenére bekötött kézzel is vállalta a játékot, és ez a döntése csapatkapitányként szintén pozitívan hathatott mentálisan a válogatottra, aminek az összecsapás során is nagy jelentősége volt.
A magyar válogatott jól kezdte a mérkőzést, és elsősorban a szegedi Bodó Richárd–Bánhidi Bence páros kapcsolatból alakított ki helyzeteket bejátszások és kettő a kettő elleni játékok formájában. Az 5. percben már 4–1-re vezetett Chema Rodríguez csapata, a 12. percben pedig Ilic Zoran találatával már 9–3 állt az eredményjelzőn.
Azzal, hogy Bánhidi a brazil védelem jobb oldalára, egyes és kettes közé helyezkedett, és ebből Bodóval eredményesek tudtak lenni, a brazil védekezés súlypontja is ide terelődött.
Így viszont a magyar támadósor jobb oldalának nyíltak nagyobb helyek, és Ancsin Gábor, valamint Lékai Máté is eredményes tudott lenni. Az első tíz lövésünkből kilenc lett gól, ami brazil kapuscserét is eredményezett.
A védekezés az első negyedórában szintén jól működött, a magyar válogatott Rogerio Moraest teljesen semlegesíteni tudta beállóban, és tudatosan tömörült, így a nagy brazil lövők nem tudtak helyzetbe kerülni. Az ellenfél nagyrészt szélről fejezte be támadásait, Mikler azonban szenzációsan hárította az innen érkező lövéseket, negyedóra elteltével közel 50 százalékkal védett.
Ekkor azonban fordulat állt be a játék képében.
A játékvezetők több alkalommal is megkérdőjelezhetően fújtak, és összességében a magyar válogatott kárára tévedtek többet.
Ez kétperces kiállításokban is megmutatkozott, ami az ellenfél fölzárkózását segítette. Sipos Adrián nagyon gyorsan összeszedett két kiállítást, és Bánhidit is kiküldték a bírók.
A magyar együttes az egyik legtöbbet büntetett csapat az egész mezőnyben 25 kétperces és két piros lapos kiállítással, emberhátrányban pedig csak az iráni válogatott játszott többet a világbajnokságon a magyarnál.
Ennek a nemegyszer durva védekezésnek, valamint annak, hogy a magyar játékosok – mivel nem elég gyorsak és dinamikusak – rendszeresen elkésnek a faultokkal, az az eredménye, hogy a játékvezetők prekoncepciókkal állnak a válogatott mérkőzéseihez. Természetesen ez nemcsak a magyar együttes hibája, hanem a játékvezetőké is, és nem tesz jót a sportágnak.
A brazil fölzárkózásnak a sok kiállításon kívül még két oka volt:
Chema cseretaktikája és a brazil kapuscsere.
Az ellenfél kapujában az addig tíz százalékkal védő Rangel da Rosát Leonardo Tercariol váltotta, aki addig 35 százalékkal védett a tornán, és ellenünk is nagyon bekezdett.
Chema ezúttal egészen a 26. percig nem hozta be a cseréket, hanem addig játszatta az első sort, amíg lehetett. Ez azt váltotta ki, hogy az első félidő végére elfáradtak a kulcsembereink, emiatt pedig több ziccert is hibáztak. A félidő végén a kiválóan játszó Fabio Chiuffa és Hugo Monta vezérletével ki is egyenlítettek a brazilok, így pedig 14–14-es eredménnyel fordulhattak a csapatok.
A szünet után nem sokkal a brazilok először, és mint később kiderült, utoljára átvették a vezetést, azonban az előnyük kérészéletű volt. Ebben az időszakban két emberelőnyt is kiharcolt a magyar együttes, amit ki is tudott használni, és megfordította a találkozót. Ehhez képest a brazilok a kettős emberelőnyükből sem tudtak előnyt kovácsolni, a mieinket pedig még Sipos Adrián harmadik kiállítása és piros lapja sem tudta megtörni, sőt ezt a hátrányt meg is nyerte a válogatott.
Bodó és Ancsin átlövései, valamint Bóka Bendegúz szélső góljainak köszönhetően elkezdett nyílni az olló, a második játékrész derekán pedig a balszélső góljával már 24–19-re vezettünk. Ezt követően viszont hasonló dolog történt, mint az első félidőben. Az első sorunk játékosai elkezdtek fáradni, ziccereket hibázni, és még azt sem sikerült kihasználni, hogy a brazilok nemegyszer hármat cseréltek támadás és védekezés között.
Az ellenfél így ismét föl tudott zárkózni, az 53. percben pedig 25–24-nél följött egy gólra. Ekkor Chema időt kért, azonban ez nem sokat segített a támadójátékon. Szerencsére a brazilok is elkezdtek hibázni támadásban.
Ebben az időszakban befagyott az eredmény, az 53. és az 58. perc között egyetlen gól sem született.
Egyik válogatott sem tudott tiszta ziccert kialakítani, egészen addig, amíg el nem adta a magyar csapat a labdát, és a második félidei brazil fölzárkózás egyik húzóembere, Raul Nantes kapura nem tört egy az egyben. Mikler viszont szenzációs bravúrral védeni tudott, elöl pedig az addig sokat hibázó Lékai lőtt betörésből sorozatban három gólt, amivel eldöntötte az összecsapást.
28–25-re győzött a magyar válogatott, ami azt jelenti, hogy ha nyer a Zöld-foki-szigetek ellen, Svédország pedig győz Portugália ellen, akkor a válogatott eléri célját, és bejut a legjobb nyolc közé, ezzel együtt pedig kvalifikálja magát az olimpiai selejtezőtornák valamelyikére.
A magyar győzelemmel és az izlandiak Svédország elleni 35–30-as vereségével ugyanakkor az is eldőlt, hogy a Zöld-foki-szigetek elleni győzelemmel a válogatott a csoport harmadik helyénél már csak abban az esetben végezhet rosszabbul, ha Portugália döntetlent játszik Svédországgal.
Ránézve a többi csoportra viszont
az nagyjából biztosnak tűnik, hogy csoportharmadik helyezéssel a magyar válogatott lecsúszna az olimpiai kvalifikációs tornáról
annak ellenére, hogy Franciaország már biztosan, Egyiptom pedig nagy valószínűséggel ott lesz a negyeddöntőben.
Ez azt jelenti, hogy a 9–10. helyezettek, azaz a két legjobb csoportharmadik érhet oda az olimpiai selejtezőre. Tekintve viszont azt, hogy a magyar válogatott maximum hat pontot szerezhet, a gólkülönbsége pedig jelenleg -11-es, erre rendkívül kis esély van.
Horvátország a dánok elleni döntetlennel minden esély szerint hét ponttal lehet csoportharmadik, amivel a 9. hely fő várományosa, a jelenleg csoportharmadik Szlovénia pedig +17-es gólkülönbséggel vág neki a Montenegró elleni zárófordulónak, míg Hollandia a német és szerb együttes elleni mérkőzésnek +11-gyel.
Ez azt jelenti, hogy a magyar válogatottnak minden valószínűség szerint be kell jutnia a nyolcba ahhoz, hogy meglegyen az olimpiai selejtező. A Zöld-foki-szigetek elleni összecsapás sem ígérkezik sétagaloppnak, főleg azok után, hogy az első sor emberei szinte mindent kiadtak magukból Brazília ellen, Svédország pedig már biztos csoportelsőként léphet pályára a szintén olimpiai álmaiért küzdő Portugália ellen.
Visszatérve azonban a brazilok elleni összecsapásra: Chema cseretaktikája bevált, ugyanakkor
a játékosok erőnléti állapotával kapcsolatban ismét fölvet kérdéseket, hogy egy kifejezetten lassú, nemegyszer hármat is cserélő válogatottal szemben ilyen szinten elfárad mindkét félidő végén az első sor úgy, hogy a svédek ellen a végén már tudatosan forgatta a csapatot a szövetségi kapitány.
Svédország ellen Bóka Bendegúzon kívül senki nem töltött 39 percnél többet a pályán, míg a brazilok egy végletekig kiélezett mérkőzésből érkeztek a pénteki összecsapásra. Igaz, a dél-amerikaiak valószínűleg ezért sem rohantak, az utolsó percekre pedig meglátszott rajtuk is, elsősorban az addig kiválóan lövő Montán, hogy a kulcsjátékosok elfáradtak a folyamatos, eredmény utáni rohanásban.
Bár Bóka Bendegúz és Ancsin Gábor, valamint Bodó Richárd lövőteljesítményét is ki kell emelni, a mérkőzést a két rutinos róka, Mikler Roland és Lékai Máté döntötte el. Mikler a hivatalos statisztikák szerint 28 százalékos védési mutatóval zárt – ennél valójában több védést mutatott be –, és ismét
azzal mutatta meg klasszisát, hogy sorsdöntő szituációban mutatott be bravúrt, ugyanúgy, mint Izland ellen.
Lékai szinte hihetetlen, hogy honnan tudott visszajönni. Nem igazán megy neki a játék a világbajnokságon, és ezúttal is többet hibázott, azonban a mérkőzés végén három góljával szinte egyedül döntötte el az összecsapást támadásban. Lékai a pályafutása csúcsán európai szintű, majdhogynem világklasszis volt, azonban amiben mindig is az egyik legjobb volt nemzetközi összevetésben is, az a mentális ereje.
A Ferencváros irányítója mentálisan mindkét szakágat figyelembe véve talán a valaha volt legerősebb magyar kézilabdázó.
Emlékezzünk csak arra, hogy Izland ellen Fazekas Nándor hetesvédése után ő mentette döntetlenre az olimpiai negyeddöntőt 2012-ben, ahogyan két évvel később azt az Európa-bajnoki csoportmérkőzést is az északiak ellen, aminek köszönhetően végül továbbjutottunk abból a négyesből, ahol az izlandi, norvég és spanyol csapat volt az ellenfél.
A 2021-es világbajnokságon az ő góljával győztük le Németországot a végén, ami végső soron a nyolc közé jutást eredményezte, a tavalyi, hazai rendezésű Európa-bajnokságon pedig ő mondta be azt a figurát az időkérésnél 15 másodperccel a vége előtt, amiből Máthé Dominik gólt szerzett, és végül 31–30-ra legyőztük Portugáliát.
Az Izland elleni győzelem, valamint a Svédországgal szembeni vereség után is vizsgáltuk a párhuzamokat és ellentéteket a női és a férfikézilabda-válogatott között. Párhuzamként a kondicionális állapotot, valamint az ebből fakadó rossz helyzetkihasználást említettük, eltérésként pedig, hogy a férficsapat mentálisan erősebb, ami köszönhető a Chema irányába mutatott bizalomnak is.
A brazilok elleni összecsapáson szintén megmutatkozott, hogy a magyar együttes következetesen tartotta magát a taktikához, ami nagyjából a női válogatottra is igaz, azonban a férfiaknál olyan, sok nemzetközi csatát is megélt rutinos klasszisjátékosok tudják átlendíteni a holtponton a csapatot, mint Mikler Roland vagy Lékai Máté.
A női szakágban ilyen kézilabdázóink jelenleg nincsenek.
Ha megnézzük a statisztikákat, akkor szintén eltérést láthatunk az előző összecsapásokhoz képest, és ez is rámutat arra, hogy a brazilokat a mentális erejének köszönhetően győzte le a magyar együttes. A várható gólok száma (xG) alapján ez egy abszolút döntetlennek kinéző mérkőzés volt, azonban a brazilok a vártnál minimálisan rosszabbul lőttek, míg a mieink 9,6 százalékkal több gólt értek el.
Ez annak köszönhető nagyrészt, hogy a magyar átlövők kifejezetten jól lőttek, kilenc méterről 10 gólt szereztünk 20 lövésből, míg a brazilok 24-ből csak 9-et, emellett mi a betörésekből és gyorsindításokból is szinte hibátlanul lőttünk, míg a brazilok szélről és hat méterről is sokat hibáztak, gyorsindításból pedig csak két kísérletük volt, amiből egyet váltottak gólra.
Bár a hiányosságok megvannak, és a közvetlen világelittel tartósan nem tudjuk fölvenni a versenyt, a magyar válogatott a valóban kiélezett mérkőzéseket akár valamivel erősebb ellenféllel szemben is viszonylag jó arányban meg tudta nyerni az elmúlt években, ahogy ezen a világbajnokságon is. Ennek pedig kis szerencsével olimpiai selejtező lehet a jutalma.
A középdöntő küzdelmeit a magyar válogatott a vasárnap 15.30-kor kezdődő, Zöld-foki Köztársaság elleni összecsapással fejezi be, a mieink szempontjából szintén sorsdöntő Svédország–Portugália-mérkőzés kezdődobása pedig 20.30-kor lesz Göteborgban. Az M4 Sport mindkét találkozót élőben közvetíti.
(Borítókép: A magyar csapat játékosai ünneplik győzelmüket a férfikézilabda olimpiai kvalifikációs világbajnokság középdöntőjének 2. fordulójában játszott Magyarország–Brazília-mérkőzés végén a göteborgi Scandinavium Arénában 2023. január 20-án. A magyar válogatott 28–25-re legyőzte Brazíliát. Fotó: Kovács Tamás / MTI)