Minden eddiginél sűrűbb időszak vár Molnár Martinra a brit Forma–4-es sorozatban, pedig a fiatal magyar autóversenyző jellemzően eddig sem unatkozott. A Virtuosi Racing pilótája az újoncok között kiválóan szerepel, és az összetett küzdelemben is csupán a rendhagyó pontszámítás miatt nem jegyzik még előkelőbb helyen. A fiatalember átlagos iskolásként megélt ritka napjait a versenyszezon kiegészítéseként gyakran váltják 10-12 órás, felnőtteknek is becsületére váró angliai tesztnapok. Molnár Martinnal három versenyhévégét követően, közvetlen a naptár legmozgalmasabb időszaka előtt beszélgettünk eddigi tapasztalatairól, továbbá a még rá váró feladatokról.
A brit Forma–4-es idény április végén vette kezdetét, és Molnár Martin csapata legjobbjaként indított a Donington Parkban, majd május közepén már Brands Hatchben, az újoncok értékelésében két dobogós helyezéssel folytatta szereplését. Két héttel azt követően, Snettertonban életében először versenyzett esőben, és újabb két dobogós helyezéshez jutott az újoncok között. Június előbb Thruxton (8–9.) majd a rákövetkező héten a még szélesebb közönség számára is ismerősként csengő Silverstone (15–16.) következik – így érnek el az idény feléhez.
A mezőny egy hónapos szünet után találkozik ismét, majd újabb hónapot kell várni a következő futamra. A fiatal magyar pilótától mindenekelőtt arról érdeklődtünk, mennyire várja izgatottan a szezon egyetlen dupla versenyhétvégéjét, amikor egyhetes kihagyás sincs a helyszínek között.
„Nem idegeskedek miatta, szerintem fel vagyok rá készülve. Sőt, szerintem az is belefér, hogy a kettő között majd hazajöjjek egy-két napra, bár a pontos programunkat még nem ismerem. De gokartban például, ahol korábban indultam nemzetközi versenyeken, többek közt Olaszországban, a hasonló, pihenő nélküli duplázás rendszeres volt, tekintve, hogy nem tíz, hanem húsz hétvégénk telt versennyel. Sőt, itt a Forma–4-ben egy futam csupán húszperces, a gokartban viszont ennél is többet töltünk a pályán.”
A felezett versenyidény és a futamok rövidebb ideje azonban nem jelenti azt, hogy Molnár Martinnak sok ideje szabadult volna fel. A magyar versenyző elmondta: úgy jutott több szabadidőhöz, hogy közben meg kevesebb lett, a viadalok helyett ugyanis tesztek sorát illesztették a programba. Amire újoncként szüksége is volt, hogy az eddigi szinten tudjon teljesíteni. Egy ilyen teszt azonban nem gyerekjáték, móka és kacagás, hanem felnőtteket is maximálisan igénybe vevő megfeszített munka.
Egy ilyen tesztnapon négyszer 45–60 percet töltünk körözéssel, de az egész napos elfoglaltságunk az 10–12 óra is lehet. Általában nagyon korán kimegyünk a pályára, csapatszinten beszéljük át a napi tervet, aztán napközben többször is értekezünk, hogy mik a tapasztalatok, ki hol tart, merre jár a gyakorlásban. A csapatunkban rajtam kívül még két pilóta van, mindegyikünk mellett egy mérnök és két szereplő dolgozik. Ők állandó tagok, nem cserélgetik egymást, mert nagyon fontos, hogy összeszokott csapatként dolgozzunk ezen a napon, hiszen minden percünk értékes.
A gokartból érkezett és formulaautóba átült Molnár Martin szerint volt már elég ideje és lehetősége arra, hogy megszokja az új vezetési stílust igénylő közeget, mert a hasonlóságok ellenére a különbség jelentős.
„A legnagyobb differencia abból adódik, ahogyan megtartjuk a jármű balanszát. A kanyarok teljesen más vezetési technikát igényelnek, mert a hátulja mindkettőnek úszik ilyenkor, de most a nagyobb súly és sebesség ellenére sem annyira, mint gokartban. Utóbbi velem együtt a volán mögött volt körülbelül 150 kilogramm, most ennek nagyjából a négyszeresével kell számolnom. A formaautóban a hosszú egyenesben elérünk 240-245 km/órás maximális sebességet is, onnan kell lassítanunk, és bevennünk a kanyart, és bár ettől sebességben nem sokkal marad el a gokart, ott a pályaívek miatt ezt nincs lehetőség kihasználni, inkább a folyamatos kanyarodás a jellemző.”
A csapatok élén vezető áll, de szükség van a szállításhoz kamionra, így utóbbira pluszsofőrre is, valamint a pilótáknak is van saját „coachuk”. Molnár Martin szakmai kérdésekben tanácsokkal szolgáló személyi mentora Kiss Pál Tamás, akinek a neve az autósport világában különösen jól cseng, tekintve, hogy hazánk egyik legsikeresebb formulaautós és ralikrosszversenyzőjéről van szó. Utóbbi azonban nincs ott személyesen minden teszten, azok alakulását gyakran követi itthonról, és értékeli az ottani adatokat, a fiatal magyar teljesítményét. A 15 éves Molnár Martinnak így gyakran kell egyedül elutaznia a tesztekre, és ott helytállnia.
Miután a szezonban érintett ringek közül szinte mindegyiken volt már alkalma tesztelni, úgy érzi, hogy sikerült megszereznie a szükséges pályaérzést, és a beállításokat illetően is fontos tapasztalatokat gyűjtöttek. A versenyhétvégén még pénteken van lehetőség csiszolni a teljesítményüket, de a szombati időmérővel együtt úgy állhatnak oda a rajtvonalra, hogy már nem maradt benne különösebb hiányérzet.
„Nyilván mindig lehet javulni, találni dolgokat, hol maradt még bennem, az autóban. Nem véletlen, hogy nemcsak a hozzám hasonló újoncok, hanem a nálunk rutinosabb másodévesek is rendszeresen tesztelnek.”
Molnár Martin elmondta: újoncként nem érzi annak nyomását, hogy a nála rutinosabb pilóták között akár túl erőszakos versenyzéssel kellene letennie a névjegyét, kivívnia a tiszteletet.
Az érzés kilométerről kilométerre jön meg, ezt nem lehet kihagyni, és fölösleges elkapkodni. Nem attól leszek jó, meg elismert versenyző, ha ilyen áron villantok nagyot. Sokkal inkább akkor, ha kihozom magamból és az autómból a maximumot.
Nos, ennek a célnak a teljesítésével elég jól áll Molnár Martin, aki csapata legjobbjaként az újoncok között állandóan csatában áll a dobogós helyekért – négyet már be is gyűjtött a rookie pódiumokból –, összetettben pedig a top tízes helyek környékét lőtték be számára az első idényben.
„Részcéljainkat eddig kivétel nélkül elértük, bár a pontversenyben nem állunk olyan jól, mint azt előzőleg gondoltuk vagy szerettük volna. Ebben közrejátszik a rendhagyó pontszámítás, a második versenyen ugyanis pluszpontok járnak, ha a rajtpozíciójától előkelőbb helyen inti le a kockás zászló, egy pozíció – egy pont, és maximum tíz pont gyűjthető. Innen kezdve pedig matematika az, hogy aki minél hátrébb indul, annál több pontot tud gyűjteni. Például azzal is, ha úgy kerül riválisok elé, hogy utóbbiakat nem megelőzi verseny közben, hanem azok kiestek.”
Saját maga kitörési pontjai között elsőként említette, hogy a rajtokban javuljon, főként esős pályán szerezhetett erről kevés tapasztalatot – épp múltkor esett át ilyen szempontból a versenypremieren –, de a futam előtti gumimelegítésüket már majdnem tökéletesnek érzi.
„Az utóbbi két versenyen szerintem már a tempóm is megvolt, de például előtte, Brands Hatchben, a pálya karakterének köszönhetően olyan sűrűn alakult a mezőny, egy másodpercen belül voltunk huszonnégyen, hogy ott a rajt szinte azonnal meghatározott mindent. Én például mindössze tizenkét ezredre voltam attól, hogy a fordított rajtrácsos futamon a pole-pozícióból induljak (a második futam a hétvégén fordított rajtrács szerint indul, az időmérés szerinti első 12 pozíció megfordul). És miután a pályán nagyon nehéz, szinte lehetetlen az előzés, ott még egy összetett dobogó is kinézett volna számomra. Na, majd legközelebb, vagy máshol...”
Ami késik, nem múlik, rögtön adott a lehetőség, előbb Thruxtonban, majd Silverstone-ban. Molnár Martin nagyon várja a két versenyt, hiszen két jó pályán bizonyíthat és küzdhet a jó eredményekért.
Thruxtonban hosszabb egyenesek vannak, így ott jó menettempó várható, több előzési lehetőséggel, a szélárnyékban való taktikázással. Utána megyünk Silverstone-ba, amit aligha kell bemutatni bárkinek, az egész mezőny nagyon várja már, hogy ott álljunk rajthoz. Köztük én is. Teszten már jártam ott, és nagyon élvezetesre sikerült a gyakorlás, remélem, a versenyen mindez eredménnyel is párosul majd.
Tesztek ide, beállítások oda, pálya- és körérzések amoda, ha egy fiatalember olyanra vetemedik a szezon közben, hogy 15 évesen apránként még a magasságához is hozzáteszi a centimétereket. Ezt a természetes biológia változást Molnár Martin sem úszta meg, a harmadik versenyhétvégére így új ülést kellett számára készíteni, már a pályán, napokkal a rajt előtt.
„Előzőleg is ott voltunk már a határon, tehát idő kérdése volt, hogy ezzel a dologgal a gyakorlatban is kezdjünk valamit. Nehéz ebben jól dönteni, vagy megtalálni a megfelelő pillanatot a váltásra. Nagy igazság, hogy minél inkább lent ül valaki, annál inkább érzi az autót, közben viszont minél inkább fent ülsz, annál jobb rálátást kapsz a pályára. Végül a snettertoni futam előtt jött el ennek az ideje. Biztonsági okokból a fejünk nem érhet túl az autó egy bizonyos pontján, amennyiben mégis, úgy az üléssel kell kezdeni valamit. De a pedálkezelés sem volt már számomra ideális: az egyik beállítás közel volt, a következő csavaros hely viszont már távol. Épp időben voltunk, hogy megtegyük ezt a váltást. Szokatlan volt persze, hogy mást látok az autóból és a pályából, mint addig. Kívülről talán kis különbség lehet, hogy a gumi közepét látom, vagy a felni alját, de az autóban ülve azért nagyon más. Teljesen máshogy látom az íveket, a rázóköveket, de összességében szerintem jól jöttünk ki belőle.”
A pontverseny állása (a sorozat honlapja alapján):
(Borítókép: motam.hu)