Mindenki olimpiai aranyat várt tőle idén, aztán Tokió után Párizsban is a csúcsra ért. Némi csavar a történetben, hogy nem fő számában, 200 méteres pillangóúszásban, mert a címvédés nem jött össze neki: lehajrázták, és ezüstérmes lett. Nem úgy az ötkarikás játékok nyolcadik napján, amikor 100 méteres pillangóúszásban már az aranyérmet hozta el. Abban talán mindenki egyetért, hogy Milák Kristóf valószínűleg a legnagyobb tehetség, aki valaha úszómedencébe ugrott. A 24 éves tárnoki srác 2024. július 31-én úgy lett olimpiai ezüstérmes, majd augusztus 3-án olimpiai aranyérmes, hogy egy éve nem edz, vagy csak hellyel-közzel. Vagy mégis?
Milák Kristóf 2000. február 20-án született Budapesten, szegény családba. Édesapja eredetileg színházi öltöztető volt, aki azonban egy idő után biztonsági őrként kereste a kenyerét, édesanyja ápolónő volt.
A család Tárnokon élt – Kristóf nem egyke, egy bátyja van –, az édesapa, a tavaly elhunyt Milák Mihály így idézte fel az Indexnek a kezdeteket.
„Öt és fél éves lehetett, akkor már Tárnokon laktunk, és a nagyobbik gyerekünkkel, Dáviddal – tíz év van kettejük között – Budafokra jártunk úszni, a Budafókába. De aztán Dávid abbahagyta, mi itt, a kertben felállítottunk egy műanyag medencét, és Kristóf ott ismerkedett a vízzel, még óvodás volt. De akkor Ildikó, a feleségem kitalálta, hogy vigyük el valahová Kristófot. És átvittük Érdre, ahol Egerszegiéknek az Egérlyuk étterem alagsorában van egy kis tanmedencéjük, és Kristóf Egerszegi Klári keze alatt ott kezdett el úszni. Ebben az volt a legszebb, hogy Klári állandóan időpontot változtatott, hogy ekkor vigyük, meg akkor vigyük. Kérdeztük Klárit, hogy mi ennek az oka. Klári azt mondta, olyan rohamtempóban fejlődik a gyerek, hogy nincs értelme a locsipocsizásnak, hiszen már tud úszni! Így kezdődött. Én sokszor azt mondtam, hagyjuk a fenébe az egészet, de…”
Igen, mert Milákék nagyon nehéz körülmények között éltek, az apa, mint mondtuk, vagyonőr volt, és az is maradt csaknem 70 éves koráig, haláláig. Kristóf késői gyerek volt, nem volt könnyű felnevelni a két srácot, egy dízel Talbot gépkocsival vitték minden reggel edzésre Kristófot. Aztán vettek egy kétéves, használt Fordot, azzal már kicsit könnyebb volt.
Kristóf első versenye Újpalotán volt egy kis uszodában, a lakótelepen. És Kristóf aranyérmet kapott, amin az apja csodálkozott a legjobban, mert a gyerek egy-két évvel idősebbek között úszott. Jó volt a srác, az első emlékezetes viadala Gyulán egy békaverseny volt, ahol szintén idősebbek között indult, és egy aranyat, két ezüstöt nyert. Güttler Károly, a kétszeres olimpiai ezüstérmes volt a díjátadó, de Kristóf nem mert odamenni, odabújt az apjához, és nem vette át az érmet, Karcsi hiába kapacitálta. Annyira szokatlan, idegen volt neki…
Amikor a gyerek fordult, a többiek még a félpályánál tartottak, Egerszegi Klári, az edzője elsápadt, és azt rebegte: ilyen nincs…
Tényleg nincs, ez csaknem húsz évvel később, a párizsi Vizes Központban is beigazolódott, de ez már egy másik történet. Vissza a régmúltba, Tárnokra és Érdre!
„Minden csoportban Kristóf volt a legkisebb, és ahogy ez lenni szokott, mindig a kicsiket csesztetik. Vele is ezt csinálták, és ő erre bezárkózott. Nem szólt senkihez, visszahúzódó lett. Nem tárulkozott ki, ha bántották, összehúzta magát, nem futott el, nem is támadott, magányos, magának való gyerek lett. Nemegyszer mástól tudták meg a szülők, hogy piszkálják a gyereküket a nagyok, mert otthon nem mondta el. Egy darabig még Klárinál úszott, és annyival jobb volt a többieknél, hogy mindenkit lehagyott a csoportban. De egyszer elment egy versenyre, és ott nagyon kikapott. Ez bizony rettenetesen megrázta őt. Akkor el kellett magyarázni neki, hogy bár a csoportban mindenkinél jobb, ez nem azt jelenti, hogy a versenyen is mindenkit megver.”
És akkor a szülők megkeresték Plagányi Zsoltot, aki akkor az érdi úszóknál dolgozott, és megkérték, hogy vegye át Kristófot, mert nem fejlődik, sőt visszafelé fejlődik. Innentől már Plagányi Zsolt mesteredző veszi át a szót.
„Nyolcéves lehetett ekkor. Fél éven keresztül Százhalombattára kellett átvinnünk naponta, mert Érdnek akkor még nem volt saját uszodája, na hát az is milyen tortúra volt! Iskola, majd edzés, megint iskola, rettenetes. Legyünk őszinték, Klárinak ez nem esett jól, hogy elvitték a gyereket, de a szülők megmondták neki, hogy az nem perspektíva, hogy Kristóf az ő csoportjában a legjobb, neki tovább kell lépnie a fejlődése érdekében. Szóval, átkerült hozzám, de akkor Kristóf még hátat és gyorsot úszott. De a hátat olyan szépen, hogy csak az orra lógott ki a vízből, úgy feküdt a hátán, mint egy deszka. Mint Egerszegi Kriszta annak idején. Szinte lebegett a víz felszínén. Kristóf csak akkor kezdett el komolyabban pillangózni, amikor Zsolt elkerült Érdről, merthogy engem kirúgtak onnan, és Selmeci Attila átvette tőlem. Később egyébként, már Törökbálinton, javasoltam, hogy jöjjön át hozzánk, de végül maradt Érden.”
Selmeci Attila 2014 januárjában kezdett el foglalkozni az akkor alig 14 éves Milák Kristóffal.
Amikor átkerült a csoportomba, még hátúszónak vallotta magát. Az első közös országos bajnokságunk 2014 nyarán volt, Kristóf természetesen indult, és benevezte magát 100 méter pillangóra is, és óriási meglepetésemre a szélső pályán bekerült a döntőbe
– idézi fel Selmeci a tíz évvel ezelőttieket.
„Jóval nagyobb nevek voltak az ellenfelei, Kiskunhalasról meg máshonnan is, de Kristóf győzött, ismétlem, hatalmas meglepetésre. Szeptembertől aztán folytattuk, én pedig rábeszéltem a pillangóra, hiszen az x-lábai erre az úszásnemre predesztinálták. Kristóf elfogadta, de kikötötte, hogy csak a 100 méter, a 200-ról szó sem lehet! Már akkor sem volt könnyen meggyőzhető fickó, hiába mondtam neki, hogy a 200 pillangó lesz az igazi száma, ő kötötte az ebet a karóhoz.”
2015-ben Tbilisziben rendezték az EYOF-ot, az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált. Milák nagyon ki akart kerülni, a válogatón meg is úszta a szintet, és 100 m pillangón versenyzett. Igen ám, de akkor Tbilisziben elromlott a döntőben a pályáján az óra, negyediknek hozták ki, pedig szerinte harmadik volt, iszonyatosan felbosszantotta magát.
„Valahogy túltette magát az igazságtalanságon, 2016-ban ifjúsági Eb-t rendeztek Hódmezővásárhelyen. Ekkor is csak a 100 méter pillangóban gondolkozott, de én azt mondtam neki, ússzon 200-on is, mert ha a 200-at elbírja, a 100 már könnyen fog menni. Remek kis csapat dolgozott akkor a kezem alatt Érden, Sós Dani, Tekauer Márk, Kovács Benedek, valamennyien két évvel idősebbek, húzták maguk után Kristófot. Ezek a fiúk vitték a hátukon. Kristóf iszonyatosan keményen dolgozott, csendben rótta a hosszakat. Egyetlen edzést sem hagyott ki. Néha a versenyek előtt egy kicsit furcsán viselkedett, de ez akkor nem tűnt fel, és az iskolából sem mulasztott egyetlen napot sem.”
És aztán Hódmezővásárhelyen 1:56.77 perces hatalmas egyéni csúccsal Európa-bajnok lett.
Egy testhosszt vert a második helyezettre. Ekkor látta Selmeci, hogy nem egy átlagos képességű gyerekkel van dolga, mondta is Hargitay Andrásnak, az ifikapitánynak, hogy nyers gyémánt került a kezei közé.
2017-ben Izraelben ifjúsági Európa-bajnokságot rendeztek, Kristóf juniorvilágcsúccsal, 1:53,79-cel győzött, mindenki a csodájára járt. 150 méternél még jobb volt a részideje, mint Michael Phelpsnek a világrekordjánál! Akkor már nem csak Selmeci érzékelte, hogy világklasszisról van szó.
Abban az évben Budapest rendezte a vizes világbajnokságot, Kristóf a 100 pillangón indult, ezüstérmes lett Caeleb Dressel mögött 50.62 másodperces káprázatos idővel, az olimpiai bajnok szingapúri Schoolingot is lenyomta. 200 pillangón azonban nem indulhatott, mert Cseh Lászlónak és Kenderesi Tamásnak is jobb ideje volt. Már soha nem fog kiderülni, de elképzelhető, hogy megnyerte volna a 200 pillangót...
Első felnőtt-világversenyes aranyérme a 2018-as glasgow-i Eb-n született 200 pillangón, majd Buenos Airesben az ifjúsági olimpián a 100 és 200 pillangót, valamint a 100 és 200 gyorsot is megnyerte.
A 2019-es kvangdzsui világbajnokság előtt Kristóf már hatalmas favoritnak számított, de azt még én sem hittem volna, hogy világcsúccsal nyeri meg a számot. 1:50.73-at úszott, három testhosszt vert az ezüstérmes japán Szetóra. Sajnos 100 pillangón beragadt a rajtnál, utána kapkodott, szétesett a mozgása, Dressel győzött, Kristóf csak negyedik lett, nagyon bosszús volt. Azt tudni kell, hogy rosszul viseli a vereséget, mindig nyerni akar.
Aztán jött a Covid, elmaradt a 2020-as olimpia, azaz csúszott, Milákot is elkapta a betegség. Akkor kezdődtek a bajok, utólag rekonstruálva az eseményeket, akkor kezdett elszaladni a ló a sztárral. Selmecinek már nem volt befolyása versenyzőjére, Milák a maga feje után ment. Jöttek a borsos szponzori szerződések, a 2021-re tolódott Tokiói olimpia előtt már nem volt zökkenőmentes a munka Selmecivel.
Milák megnyerte a 200 m pillangót 1:51.25 perces olimpiai csúccsal, két és fél testhosszal a japán Tomoru Honda előtt. De ennél szinte nagyobb bravúr volt, amit 100 m pillangón művelt, majdnem lehajrázta a világcsúcsot repesztő Dresselt, 49.68-cal mindmáig fennálló Európa-rekordot úszott, alig 23 századdal maradt le az amerikai mögött.
Az olimpia után elváltak Selmeci és Milák útjai. Kristóf 2019 után 2022-ben is az év sportolója lett, felért a csúcsra, immár Virth Balázs volt az edzője. A budapesti világbajnokságon a 100 és a 200 m pillangót is megnyerte, utóbbit fantasztikus, 1:50.34 perces világcsúccsal.
Aztán 2023 májusától eltűnt. Legalábbis az uszodákból. Nem indult a nyári fukuokai világbajnokságon, majd a 2024-es dohai vb-n sem. Egyre halogatta a visszatérést az edzésekhez, legalábbis kintről nézve ez volt a látszat, és a párizsi olimpiát megelőző hónapokban is fura hírek érkeztek róla. Júniusban a belgrádi Európa-bajnokságon ugyan megnyerte a 100 és a 200 m pillangót is, de az idők, főleg 200 m-en, alaposan elmaradtak saját világcsúcsától.
Senki sem tudta, mire lesz képes a párizsi olimpián, leszámítva Hargitay Andrást, továbbá Schmidt Ádám sportért felelős államtitkárt és szinte a teljes közvéleményt. Az emberek ugyanis feltétel nélkül bíztak Milákban és a csodában – és ez az előfutam és a középdöntő után nem is tűnt távolinak.
Ezúttal nem lett igazuk, Milák Kristóf óriási csatában 200 m pillangón ezüstérmes lett, lehajrázták. A 100 méteren azonban már csak riválisa volt, ellenfele nem: taktikus úszással ezúttal az övé volt a hajrá és a győzelem is.
A rejtély azonban ettől még továbbra is rejtély maradt: hol az ördögben edzett Milák, amikor senki sem látta? Mert ilyen időket repeszteni edzés nélkül képtelenség.
(Borítókép: Milák Kristóf a 200 méteres pillangó versenyszám után 2024. július 30-án. Fotó: Marko Djurica / Reuters)