Vannak olyan világhírű sportolók, akiknek álom maradt az olimpiai bajnoki cím, nekik soha nem adatott meg, hogy kiegészítsék az éremkollekciójukat az ötkarikás aranyéremmel (Tyson Gay, Floyd Mayweather Jr., Marija Sarapova vagy éppen Jonathan Horton sem lett olimpiai bajnok, csak hogy említsünk pár nevet). Most összegyűjtöttünk néhány sportolót, akik nem szeretnének csatlakozni ehhez a táborhoz.
Párizst illetően több klasszis jó eséllyel pályázik arra, hogy 2024 júliusában és/vagy augusztusában utoljára nyílik lehetősége megkoronázni pályafutását. Nézzük a legveretesebb neveket.
A világklasszis szerb teniszező 37 éves lesz a párizsi olimpia idején, de eltökélt szándéka, hogy az ötkarikás teniszviadalon is megmérettesse magát ebben az évben.
„Az olimpia az egyik legfontosabb esemény a sportág történetében. Itt az országodat képviseled, és az az érzés, hogy részese lehetsz ennek, óriási megtiszteltetés” – jelentette ki a 24-szeres Grand Slam-torna-győztes kiválóság, aki 2008-ban Pekingben bronzérmet szerzett férfi egyesben, viszont medál nélkül maradt a következő három ilyen eseményen, 2012-ben Londonban, 2016-ban Rióban és 2021-ben Tokióban egyaránt.
A 2016-os olimpián Djokovics rendkívül emlékezetes mérkőzést vívott az argentin Juan Martín del Potróval, akitől végül kikapott. A szerb játékos sírva hagyta el a pályát, később pedig azt mondta, pályafutása egyik legfájdalmasabb vereségét szenvedte el Rióban.
A Szerb Olimpiai Bizottság június 19-én jelentette be, hogy Djokovics is indul a párizsi olimpián.
A 37 éves sportolót meg kellett műteni a francia nyílt teniszbajnokság (Roland Garros) negyeddöntője előtt, a jobb térdében keletkezett részleges szalagszakadás miatt nem tudott kiállni a norvég Casper Ruud elleni mérkőzésre, valamint kénytelen kihagyni a wimbledoni tornát. Így kérdéses, milyen formában lesz az olimpiai torna idején.
Az észak-amerikai profi kosárlabdaligában (NBA) szereplő Golden State Warriors háromszoros bajnok kosárlabdázója, Stephen Curry nagyon szeretne olimpiai bajnok lenni, ezért a klasszis irányító is elutazik a francia fővárosba a Team USA többi tagjával, köztük LeBron Jamesszel, Kevin Duranttel, Devin Bookerrel és Joel Embiiddel.
A 36 éves Curry még nem járt olimpián, a rutinja viszont aranyat érhet az Egyesült Államok férfi kosárcsapatának a mostani ötkarikás játékokon. Nyomás gazdagon lesz rajta és a csapattársain, hiszen az NBA-sztárokkal felálló csapat az elmúlt négy olimpia mindegyikén győzedelmeskedett, utoljára a 2004-es játékokon nem sikerült aranyérmet szereznie. Figyelmeztető jel lehet, hogy a tavalyi világbajnokságon is az Egyesült Államokat tartották a favoritnak, de még az éremszerzés sem jött össze a gárdának. Az olimpián azért várhatóan minden meccsen odateszik majd magukat LeBronék.
Folytassuk a sort egy másik klasszis kosárlabdázóval. Rudy Fernández áprilisban arról tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy a 2023–2024-es szezon után visszavonul. Azt is kiemelte, hogy a Real Madridnál kívánja befejezni illusztris pályafutását, Franciaországban pedig még egyszer, utoljára ráhajt az olimpiai aranyéremre a spanyol válogatottal.
A 39 éves Fernández 2002-ben kezdte meg profi pályafutását, 2008 és 2012 között a világ legerősebb bajnokságában, az NBA-ben is letette a névjegyét. A legmagasabban jegyzett európai kupasorozatot (Euroliga) háromszor nyerte meg, a Reallal pedig hatszor végzett a spanyol bajnokság élén. A spanyol válogatottal kétszer nyert világbajnokságot (2006, 2019), és négyszer Európa-bajnokságot (2009, 2011, 2015, 2022), illetve van két elbukott olimpiai döntője (2008, 2012), a 2016-os olimpiáról pedig egy bronzéremmel tért haza.
Megígértem az édesapámnak, hogy a párizsi olimpia lesz az utolsó tornám, remélem, hogy a spanyol csapatban fejezhetem be a pályafutásomat. Nagyon örülök, hogy újra a spanyol csapat tagja lehetek, és hogy az edző továbbra is hív, hogy segíthessem a fiatalokat azokban a percekben, amíg a pályán vagyok
– idézte a dobóhátvédet a basketnews.com.
Még egy név, ami ismerősen csenghet a kosárlabda-rajongóknak. A „Jimmermaniaa” becenevű sportolót a Milwaukee Bucks vitte ki a 2011-es NBA-drafton az 1/10-es cetlivel, majd egy csereüzlet nyomán rögvest a Sacramento Kingshez került a játékjoga. Több csapatban is megfordult a tengerentúlon, de sehol nem tudott maradandót alkotni, a New York Knicks például 10 nap után köszönte meg a szolgálatait. Később Görögországban és Kínában is légióskodott, a Panathinaikos játékosaként bajnok lett 2019-ben, amikor a Covid miatt felfüggesztették a görög bajnokságot.
2022-ben Fredette elkezdett 3x3-as kosárlabdázni abban a reményben, hogy kvalifikálja magát a 2024-es párizsi olimpiára. Ez a vágya végül teljesült, vele is találkozhatnak a szurkolók Párizsban. Érdekesség, hogy a 2023-as 3x3-as felnőtt kosárlabda-világbajnokságon ezüstérmet nyert az Egyesült Államokkal, és beválasztották őt a torna álomcsapatába. Az olimpián természetesen az aranyérem megszerzése a célja, négy év múlva viszont már 39 éves lesz, tehát nem biztos, hogy a Los Angeles-i ötkarikás játékokon bekerül a csapatba – bár a hazai pályán történő szereplés lehetőségé elég nagy motivációs erővel bírhat majd a számára a következő olimpiai ciklusban.
Úgy tűnhet, hogy a gondolataink szinte csak a kosárlabda körül forognak, de ez nem igaz, ugyanakkor az egyik legismertebb ausztrál sportolót nem hagyhattuk ki a mostani felsorolásból. A 42 éves Lauren Jackson – aki négyszer állt dobogóra ötkarikás játékokon – februárban harmadszor is bejelentette, hogy lemondja a válogatottságot, miután az ausztrál női kosárlabda-válogatott kvótához jutott. A klasszis játékos döntését azzal indokolta, hogy szeretne több időt tölteni a gyermekeivel. Majd egy kis idő elteltével bejelentette, hogy szívesen visszatér a válogatottba negyedszer is, de csak akkor, ha magával viheti a szűk családját Európába. Erre azt mondták neki, hogy oké, ez megoldható.
Jackson 24 évvel ezelőtt, 19 évesen debütált az olimpián, hazai pályán (Sydney). A világbajnok és háromszoros olimpiai ezüstérmes, kétszeres WNBA-bajnok sztár a pályán kívül, az ausztrál szövetségben a női szakág fejlesztéséért felel.
A veterán úszó április elején azt mondta, készen áll arra, hogy hullámokat verjen a párizsi olimpián. Márciusban pedig még úgy volt, hogy fő számában, 400 méter vegyesen nem állhat rajtkőre, a szám háromszoros világbajnoka ugyanis hazája válogatóján 19 századmásodperccel maradt el a japán szövetség által elvárt 4:10.63 perces időtől – az olimpiai szintidő 4:12.50, de a japánok saját eredményeket határoztak meg.
200 vegyesen aztán kvalifikálta magát, majd lobbizni kezdett a japán úszószövetségnél, hogy 400 vegyesen is engedjék őt rajthoz állni Párizsban.
Tudom, hogy szokatlan kéréssel álltam elő, próbálom meggyőzni a szövetség vezetőit arról, hogy nyáron gyorsabb leszek a medencében. Márciusban még messze vagyok a csúcsformámtól, az olimpián szeretnék robbantani
– nyilatkozta Daija a japán válogatón, aki arra panaszkodott, hogy gyakran túlhajszolják őket a japán edzők.
„Közöltem a szövetséggel, hogy ki akarom hagyni a februári világbajnokságot, mert influenza miatt keveset edzettem előtte, de azt mondták, hogy úsznom kell Dohában. Egy másik úszó, akinek előtte kificamodott a bokája, szintén kénytelen volt kiutazni a vb-re. Végül nyertem egy bronzot, szóval, gondolom, elégedettek voltak magukkal, teljesült a kívánságuk” – jegyezte meg ironikusan a 29 éves sportoló. „Idén leszek 30 éves, és olyan valakivel akartam együtt dolgozni, aki olimpiai bajnokokat faragott a tanítványaiból. A japán edzőkkel ellentétben, akik állandóan kritizálnak, Michael Bohl értékeli a kemény munkát, és úgy mutat rá a hibáimra, hogy közben nem rombolja le az önbizalmamat. A pihenőnap fogalmát is ismeri, ami a japán edzőkről nem mondható el” – fűzte hozzá.
Szeto Daija eddig kélt olimpián vett részt, 2016-ban bronzérmet nyert 400 vegyesen, a tokiói olimpián viszont érem nélkül maradt, igaz, 200 vegyesen majdnem dobogóra állt, abban a számban negyedikként csapott célba hazai medencében.
A 37 éves sportember eredetileg amerikaifutballista szeretett volna lenni, és közel járt az álmához, 2011-ben a profi amerikaifutball-ligában (NFL) szereplő Philadelhpia Eagles kínált neki szerződést, amit azon nyomban aláírt. Az NFL-karrierje azonban itt véget is ért, a fizikai felmérőn kiderült, hogy térdsérülése van, ezért a Philly azon nyomban kivágta őt – a többi NFL-csapat ezt megtudván pedig azonnal lemondott róla, többet senki nem kereste őt a ligából.
Baker nem tört össze, és visszatért a rögbihez, amivel még 2006-ban ismerkedett meg a korábbi mentora által. „Tudtam, hogy ha jól teljesítek, akkor esélyem nyílik arra, hogy olimpikonná váljak. Sajnos az első meccsem nem sikerült túl jól, de kaptam még egy esélyt, így jött képbe a hetes rögbi. A második lehetőséget már nem szúrtam el, onnantól kezdve pedig minden úgy alakult, ahogyan szerettem volna” – emlékezett vissza az amerikai sportoló arra, hogyan röffentette be rögbis karrierjét.
Baker már korábban elhatározta, hogy a párizsi olimpia után visszavonul. „Erőnlétileg rendben vagyok, tudom, hogy az olimpia után is a legmagasabb szinten tudnám űzni ezt a játékot. De úgy érzem, hogy az időmet és a figyelmemet másra kell fordítanom, egészen pontosan a családomra. Három fiam van, szükségük van rám. És persze a feleségemmel is szeretnék több időt tölteni” – magyarázta döntését.
Az olimpiai programban a rögbi hétfős változata szerepel, Párizsban 12-12 csapat küzd meg az aranyéremért a férfiak és a nők versenyében.
Az egyik leghíresebb tajvani sportoló már igen fiatalon világelsőnek mondhatta magát, 22 éves volt, amikor az első helyre került a neve a női tollaslabdázók egyéni világranglistáján 2016. december elsején. 214 héten át senki nem tudta őt letaszítani a trónról, ami rekord a sportágon belül.
A most 29 éves Taj Cu-jing rengeteg tornát nyert már pályafutása alatt, de az olimpiai arany még hiányzik a gyűjteményéből. Elmondása szerint extra motiváltan utazik Párizsba, az olimpia után ugyanis visszavonul a sportágtól.
A kolumbiaiak kerékpárosa a 2024-es olimpián indul utoljára profiként. 2006-ban ismerte meg a nevét Európa, hat évvel később pedig a londoni olimpia mezőnyversenyén szenzációsan tekert, mégsem tudta megszerezni az aranyérmet, ami végül Alekszandr Vinokurov nyakába került, neki maradt az ezüstérem.
Urán 2012-ben verekedte be magát először a legjobb 10 közé a Giro d'Italián, 2013-ban Vincenzo Nibali mögött, 2014-ben pedig honfitársa, Nairo Quintana mögött állhatott fel a dobogóra. A 2017-es Tour de France-on Chris Froome mögött lett második, és még 2022-ben is jól ment a Vueltán.
A legendás amerikai röplabdás válogatott és klubszinten gyakorlatilag mindent megnyert már, kivéve az olimpiát. A Törökországban légióskodó óriás (több mint két méter magasra nőtt) a riói olimpián bronzérmet nyert a válogatottal, Párizsból viszont mindenképp arannyal akar hazatérni, mert négy év múlva már 40 éves lesz, tehát nem biztos, hogy 2028-ban segítségére lehet a válogatottnak – ugyanakkor rá is igaz, ami a többi amerikai sportolóra, mégpedig az, hogy a hazai pálya gondolata elég csábító lehet, hogy még négy évvel kitolja a pályafutását.
(Borítókép: Novak Djokovic 2024. június 3-án Franciaországban. Fotó: Ibrahim Ezzat / Getty Images)