Napra pontosan 100 évvel ezelőtt volt a nyolcadik modern nyári olimpia megnyitója, a rendezvénynek ugyanúgy Párizs adott otthont, ahogyan az lesz majd július 26. és augusztus 12. között, a 33. ötkarikás játékok esetén. Ennek apropóján kitekintünk kicsit, hogyan festett a világot azóta többszörösen is meghódító viadal egy évszázaddal ezelőtt.
Érdekesség, hogy bár ez még csak a nyolcadik olimpia volt, Párizs már másodszor láthatta vendégül a földkerekség legkiválóbb sportolóit.
Az 1900-as viadalt a modern olimpiákat életre hívó Pierre de Coubertin báró nyitotta meg, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyik alapítójának kívánsága volt, hogy az olimpiai mozgalom 30 éves jubileuma alkalmával a francia főváros adjon otthont a rendezvénynek, amely egyúttal az utolsó is lett NOB-elnöksége során.
Ki kell emelni, hogy az első itteni olimpiát hivatalosan a párizsi világkiállítás keretein belül rendezték meg, és hogy a derék rendezők fantáziája igencsak szárnyalt a sportágkitalálások során, hiszen többek közözött lóval magas- és távolugrás, akadályúszás, élőgalamb-lövészet vagy éppen víz alatti úszás is szerepelt a palettán, utóbbiban ráadásul még csak nem is az nyert, aki a leggyorsabban teljesítette a 60 métert, hanem aki eközben a legtöbb időt töltötte egy levegővel a felszín alatt.
Ezen az olimpián került be Coubertin javaslatára a viadalok későbbi mottója, itt volt először olimpiai falu, amely 44 nemzet 3089 sportolóját látta vendégül.
Az I. világháborút követően Németország még mindig nemkívánatosnak számított, Kínát viszont meghívták (bár nem vettek részt a sportolók a versenyeken), Ecuador, Írország, Litvánia és Uruguay pedig itt mutatkozott be – a Fülöp-szigetek pedig az 1900-as meghívás után először vett részt sportolókkal a viadalon. Lettország és Lengyelország csak a nyári viadalokon számított olimpiai újoncnak, mivel nem sokkal korábban, Chamonix-ban, a téli viadalon már elindulhattak 1924-ben.
Bár a hivatalos megnyitóra csak július ötödikén került sor, néhány versenyszám már egészen május 4-én kezdetét vette, így alaposan megnyújtva a játékok teljes időtartamát, de ez még mindig semmi sem volt az 1900-ashoz képest, amikor május 14. és október 28. között bonyolították le a rendezvényt.
A nemek eloszlása közel sem volt olyan kiegyenlített, mint ezúttal (5250-5250) lesz, hiszen 2954 férfi versenyzőre csupán 135 nő jutott – viszont ez volt az első olimpia, amelyen magyar hölgyek is részt vettek, Tary Gizella tőrvívásban elért hatodik helye volt az első pontszerzésünk.
Az I. világháborút követően itt térhettek vissza a mieink – 1920-ban alapvetően rendezők lettünk volna, de a vesztes nemzeteket kizárták az Antwerpenbe költöztetett viadalról –, a játékokon 89 sportolónk képviselte a magyar színeket.
A két arany- (Halasy Gyula agyaggalamblövésben, Pósta Sándor kardvívásban lett a legjobb), valamint négy-négy ezüst- és bronzérem az olimpia éremtábla 13. helyére volt jó.
Ezen az első párizsi olimpiát behúzó házigazda 13-15-10-es teljesítménnyel dobogós lett az Egyesült Államok (45-27-27) és Finnország (14-13-10) mögött.
A híres zeneszerző, zongoraművész és népzenekutató Bartók Bélát is meghívták a művészeti versenyeket (mert hogy akkoriban még ilyen is volt) bíráló bizottságba, aki végül egyéb jellegű elfoglaltságai miatt nem tudott ezen részt venni.
Nem úgy Hajós Alfréd, Magyarország első olimpiai bajnoka. A Guttmann Alfréd néven 1878. február elsején született polihisztor tényleg mindenben remekelt, amiben elindult. Az athéni olimpián 100 és 1200 méteres távon is aranyérmet szerzett 1896-ban, volt ezt követően magyar bajnok labdarúgó, játszott a válogatottban, sőt irányította is azt, volt élvonalbeli játékvezető, de nemcsak a sportpályákon remekelt, hiszen kiváló építészmérnök is volt. Számtalan épületét nem is sorolnánk most e helyütt fel, de mindenképpen megemlítést érdemel a Margitszigeten lévő Nemzeti Sportuszoda, amely 1975 óta az ő nevét viseli.
A PÁRIZSI OLIMPIÁN LAUBER DEZSŐVEL KÖZÖS PÁLYAMŰVÉVEL A MŰVÉSZETI VERSENYBEN, ÉPÍTÉSZET KATEGÓRIÁBAN SZERZETT EZÜSTÉRMET, ÍGY MÁIG Ő AZ EGYETLEN MAGYAR, AKI KÉT SZÁMBAN IS OLIMPIAI ÉRMET TUDOTT SZEREZNI!
Volt még egy magyaros érdekesség, méghozzá Tarzan. Az 1904-ben az Osztrák–Magyar Monarchia Magyar Királyságában található Szabadfalván Weissmüller János néven született sportember a kor vitathatatlanul legjobb úszójának számított.
Az 1924-es olimpián 100 és 400 gyorson, valamint az amerikai 4x200-as gyorsváltóval is aranyérmes lett, emellett pedig a vízilabda-válogatottal is dobogóra állhatott (bronzérmes lett). Ő volt az első ember a világon, aki egy percen belül tudott 100 métert leúszni, bár ezt a világcsúcsát természetesen az elmúlt évszázad során rengetegen alaposan megjavították.
A későbbi Tarzan-filmek főszereplője mellett Paavo Nurmit is mindenképpen ki kell emelni, „a repülő finn” 1500 és 5000 méteres síkfutásban is olimpiai rekorddal lett aranyérmes úgy, hogy a kettő között alig egy óra pihenőt kapott.
Nyert emellett 5000 méteren terepfutásban egyéniben és csapatban is aranyérmet, továbbá 3000 méteren csapatban, így csak ezen az olimpián 5 aranyéremig jutott – ahhoz képest, hogy egy térdsérülés miatt az is kérdéses volt, hogy egyáltalán felépül-e a viadalig.
Antwerpen háromszoros olimpiai bajnoka 1928-ban Amszterdamban is csúcsra ért (10 ezer méteren), így kilenc aranyéremmel (és három ezüsttel) zárta pályafutását, ezzel pedig
2008-ig a legjobb férfi sportolónak számított.
Akkor az Athénban hat aranyat nyerő Michael Phelps Pekingben szerzett nyolc(!) elsőségével már megelőzte, 23-3-2-es termése pedig gyakorlatilag mindenkit elhomályosított. A hölgyeknél Larisza Latinyina 9-5-4-es gyűjteménye 60 éve őrzi a csúcsot.
A labdarúgótornákat a kezdetekben a britek uralták (három aranyat is nyertek az 1900-as évek elején), 1924-ben viszont rajthoz állt a korszak egyik kiemelkedő csapata, az uruguayi válogatott is, amely le is tarolta a mezőnyt Párizsban.
A mai szemnek talán furcsa lehet, hogy a dél-amerikai zónában tíz nemzetet tekintve a legkisebb (176 ezer négyzetkilométeres területe közel kétszerese Magyarországénak, 3,4 milliós lakossága viszont alig harmada) mennyire jól teljesített a futballpályákon.
A kontinensviadalon az 1916-os első kiírást rögvest megnyerte, majd 1917-ben címet védett, az 1919-es ezüst után, 1920-ban is Copa América-győztes lett, a következő két év bronzérmei után pedig 1923-ban, 1924-ben és 1926-ban is aranyérmes lett – 1925-ben pedig nem indult el...
Az 1924-es olimpia volt az első világtorna a labdarúgás történetében, Uruguay pedig már a tavaszi európai portyáján bejelentkezett a favoritok közé, a tornán Jugoszlávia 7:0-s kiütésével kezdett, majd az Egyesült Államok (3:0), Franciaország (5:1), Hollandia (2:1) és a döntőben Svájc (3:0) is fejet hajtott.
A válogatott 1928-ban megvédte olimpiai bajnoki címét, 1930-ban pedig az első hivatalos világbajnokságot is elhódította hazai pályán. 1950-ben Brazíliában ért másodszor csúcsra, így kétszeres világ- és olimpiai bajnok, emellett pedig 15-ször nyerte meg a Copa Américát, igaz, 1995 óta csak egyszer diadalmaskodott.
A párizsi olimpiára felhúzott 60 ezres Stade Olympique de Colombes volt később az 1938-as világbajnokság fináléjának is a helyszíne, ahol az olaszok 4:2-re legyőzték Magyarországot.
Nemcsak a futballban számított kimagasló nemzetnek Nagy-Britannia, vízilabdában az első négy (1900, 1908, 1912 és 1920) tornát egyaránt aranyérmesként zárta.
Az addig veretlen együttes számára aztán 1924-ben rögvest az első körben véget is ért a menetelés, de azt nem mondhatnánk, hogy gyorsan...
Jött ugyanis a magyar válogatott, és kétszeri hosszabbítás és hét játékrész után 7–6-ra legyőzte Nagy-Britanniát. A több mint kétórás meccs a játékok történetének leghosszabb ütközetének számít!
Ez a meccs fordulópontot jelentett mindkét nemzet számára, hiszen a britek azóta egyetlen érmet sem nyertek, a mieink pedig 9 aranyéremmel, három ezüsttel és négy bronzzal fölényesen vezetik az örökrangsort.
Ez minden bizonnyal sokat ki is vett a mieinkből, hiszen a következő körben, a negyeddöntőben a háromszoros ezüstérmes belgák 7–2-re kiütötték a magyar csapatot, majd Csehszlovákia 5–1-es legyőzése után a döntőben megint alulmaradtak, ezúttal a franciák bizonyultak jobbnak (0–3).
Ezen az olimpián is voltak persze bemutatójátékok, ilyen volt például a mai fallabda ősének számító baszk pelota, a la canne névre keresztelt, botokkal vívott harcművészeti torna egyetlen összecsapása, vagy a francia kickbox, a savete.
Ja, és persze ne feledkezzünk meg a kajak-kenu sportágról, amelyben azóta 86 éremmel Magyarország rendelkezik a legtöbb dobogós helyezéssel, igaz a 28-31-27-es leosztás az örökrangsorban Németország (29-17-16) és a Szovjetunió (29-13-9) mögött a harmadiknak számít.
Tegyük hozzá, hogy az NDK ehhez a terméshez 10-7-8-at tud még hozzápakolni, az NSZK 2-3-2-t, továbbá volt egy Németország Egyesített Csapata is, mely 4-5-2-es gyűjteménnyel zárt. Oroszország 2-4-6, az Egyesített Csapat 1-1-0-val áll.
Volt még egy gyerekkori játékok névre keresztelt ifjúsági program is, amelyen olyan későbbi olimpiai sportágak mutatkoztak be a palettán, mint a kosárlabda, a röplabda és a baseball.
(Borítókép: Vízilabda-mérkőzés az 1924-es párizsi olimpián – PA Images via Getty Images)