Két világbajnokságon, 2019-ben Dohában és 2023-ban Budapesten is harmadik lett, a 2022-es müncheni és az idei római Európa-bajnokságról pedig ezüstérmet hozott el, miközben harmadik éve stabilan a 80 méteresek klubjának tagja Halász Bence, a Párizsba készülő magyar atlétaválogatott egyedüli éremvárományosa. Nem titkolt nagy tervét augusztus 4-én szeretné valóra váltani: mikor máskor, ha nem éppen a 27. születésnapján, ami egybeesik a kalapácsvetés döntőjének napjával.
„Elégedett lehetek azzal, amit kalapácsvetőként eddig elértem, de két adósságom most törlesztésre vár – ismerte el Halász Bence, a szombathelyi DOBÓ SE, valamint a jelenkori magyar atlétika egyik legismertebb alakja. – Három éve Tokióban, a térdműtétem után, a koronavírus-világjárvány nagy összevisszaságában álom maradt az olimpiai döntőbe jutásom, pedig a nehézségek ellenére is sokkal több volt bennem a nehezen összehozott 73,39 méteres eredményemnél. Kárpótlást az egyéni csúcsjavítás, még szebb forgatókönyv szerint az éremszerzés jelentheti a számomra a második olimpiámon. Két legyet ütnék egy csapásra, ha a párizsi menetelés közben végre Németh Zsoltot, a világbajnoki ezüstérmes edzőmet is sikerülne megelőzni, akinek az egyéni csúcsa éppen negyedszázada 81,56 méter, az enyém pedig második éve 80,92. Hiszek abban, hogy 81 méter fölé jutva számomra olyan előnyös helyzet alakulhat ki a döntőben, amit meg kell ragadni, és élni kell vele.”
Nyugodt a lelkiismerete, mentális állapota szilárdabb már nem is lehetne, de így sem esik abba a hiába, hogy nagy mellénnyel készülne a kalapácsvető elit eminensei ellen.
„Nem bosszankodtam amiatt, hogy néhány napja Székesfehérváron, a Gyulai Istvánról elnevezett nemzetközi versenyen hárman is megelőztek, mert nem ott kellett a legtöbbet kihozni magamból, hanem majd akkor, ha elérkezik az olimpiai szólítás ideje. Ha hátra tekintek, csak az jár a fejemben, hogy az edzéstervben foglaltaknak több mint a 90 százalékát sikerült elvégezni, miközben sokszor a plafonig mentem el, a teljesítőképességem felső határáig. Egy kívülállónak sejtelme sincs arról, hogy milyen fizikai és idegi terhet jelent több mint négyszáz napig úgy dolgozni, hogy a nap végén rendre az a kérdés motoszkál az ember fejében, hogy másnap reggel képes lesz-e rábírni magát egy újabb csúcsra járatásra.”
Olyan biztatásra az olimpián nem számíthat, mint tavaly augusztus 20-án, amikor a Nemzeti Atlétikai Központ küzdőterén a második világbajnoki érméért csatázott, de arra a néhány tucat főnyi „szurkolótáborára” bizonyára ezúttal is, amelynek lelkes tagjai az édesanyja körül csoportosulnak
„Többet tudnak a kalapácsvetésről, mint azt bárki is gondolná, egy vetélkedőben is megállnák a helyüket. Azt például minden családtagom, rokonom és barátom betéve tudja, hogy melyik világbajnokságon óvtak ellenem a lengyelek, és mibe akartak belekötni. Az viszont még nem tudatosult bennük, hogy a párizsi olimpia érmesei minden valószínűség szerint abból az öt dobóból kerülnek majd ki, akik július 9-én még Székesfehérváron versengtek, úgy is mondhatnám, hogy elővizsgáztak. A kanadai Katzberg, Nowicki és Fajdek, a két lengyel, az ukrán Kohan, és ha minden jól megy, ide sorolhatom magamat is. Mint már sokszor, külföldről is jönnek majd szurkolóim, az egyik bátyám Varsóból, édesapám testvére a feleségével Amerikából, jelenlétük nagyon sokat számít nekem. Az »öregem« ezúttal otthonról szorít majd, de már nem úgy, mint régebben, amikor bebújt a paplan alá, ha engem szólítottak, és csak akkor jött elő a »fedezékéből«, amikor már bemondták a tévében, hogy mennyi az eredményem” – folytatta Halász Bence, aki azt is elárulta, hogy a számítógépe elé ülve úgy szokta magát acélozni és jókedvre deríteni, hogy többször is megnézi a budapesti világbajnokságon róla készült felvételeket, a dobásait és azok szurkolói fogadtatását, a szívmelengető ujjongást.
Szombathely, amelyet nem csak a dobóatléták, hanem a dobósikerek és a korábbi zaftos dobóügyek városaként szoktak emlegetni, most abban a szerencsés helyzetben van, hogy szintteljesítőként, illetve a világranglistán elfoglalt helyének köszönhetően négy kalapácsvetővel is képviseltetheti magát a párizsi olimpiai játékokon. Mind a négyen a DOBÓ SE versenyzői, Németh Zsolt és Németh László tanítványai, annak az útnak a követői, amit Németh Pál, a néhai „dobópápa” jelölt ki. Az éremesélyes Halász mellett Rába Dániel és Varga Donát, valamint Gyurátz Réka, Németh Zsolt hitvese élhet az olimpián a bizonyítás lehetőségével. Halász Bence mellett ők is akkor térhetnek haza emelt fővel a francia fővárosból, ha egyéni rekordjukat megközelítve, még jobb esetben azt túl is szárnyalva dobnak a versenyek versenyén.
Amúgy volt már úgy is, nagyon régen, még 2000-ben a Sydney-ben megrendezett olimpián, hogy öt szombathelyi dobó is a magyar színeket képviselte. A legeredményesebben a hetedik helyezett Gécsek Tibor, kevésbé sikeresen Divós Katalin (13.), a diszkoszvető Fazekas Róbert (16.), illetve Annus Adrián (17.) valamint az egy évvel korábban világbajnoki ezüstérmes Németh Zsolt (25.).
A tavalyi budapesti atlétikai „csúcson” az egyik meglepetésember az akkor még 21 esztendős kanadai kalapácsvető, Ethan Katzberg volt, aki a selejtezőben és a döntőben is a legjobbnak bizonyult. Ugyanő vezeti az idei világrangsort, a papírforma az olimpián is mellette szól.
„Nem sikerült rájönnünk arra, hogy a kanadai fiú mitől ilyen jó, miben rejlik az ereje – folytatta Halász Bence. – Az egy dolog, hogy magas, ügyes és a dobókörben gyors is, de ugyanezt több kalapácsvetőről is el lehet mondani. Az a különös, hogy ránézésre semmi extrát nem tükröznek a dobásai, idővel ez a kérdés is meg fog oldódni. Pályafutása felfelé ível, de ettől még nem lehet biztosra venni, hogy az első olimpiáján is hozni tudja a legjobb formáját. Ki gondolta volna, hogy a lengyel Pawel Fajdek, az ötszörös világbajnok két olimpiát is elbukik, majd a harmadikon, legutóbb Tokióban bronzéremmel kell beérnie. Az olimpia egy semmi máshoz nem hasonlítható erőpróba, ahol nagyon sokszor nem az nyer, aki sorozatgyőztesként érkezik, hanem az, akinek a selejtezőben és a döntőben sem remeg meg a lába, aki nem csak a dobásban, hanem az összpontosításban és vérbeli profi.”
Halász Bencéről nem csak atlétaberkekben mondják, hogy derék, becsületes és törekvő ember, akit az sem zavar, hogy tősgyökeres vidékiként „Kanász” lett a beceneve.
Végezetül még egy érdekesség. Halász Bence egy éve gondozza és szeretgeti a macskáját, aki a lovagi időkre emlékeztető Sir Lancelot nevet kapta a gazdájától. Amíg az olimpiai küldetését teljesíti, legalább egy hétig, dobótársa, Vízkeleti Villő gondoskodik majd a kisállatról. Halász Bence már most elárulta, hogy ha büszkén és elégedett atlétaként tér haza Párizsból, a különleges nevű macskáját egy zsák jutalomfalattal fogja kényeztetni.
Addig is érdekes lehet az az eredménysor, ami Halász Bence tízéves előrehaladásának a tükörképe:
(Borítókép: Halász Bence a férfi kalapácsvetés döntőjében a Gyulai István Memorial nemzetközi atlétikai versenyen Székesfehérváron 2024. július 9-én. Fotó: Vasvári Tamás / MTI)