A magyar férfi vízilabda-válogatott 10–7-re kikapott a spanyoltól a párizsi olimpia csoportkörének második fordulójában – ezzel két kör után a B csoport harmadik helyén áll.
A két válogatott legutóbb a tavalyi világbajnokság elődöntőjében találkozott, akkor a mieink Manhercz Krisztián utolsó másodperces góljával nyerték meg az összecsapást (12–11). Érdekesség, hogy épp azzal a sikerrel dőlt el, hogy megvan Varga Zsolt együttesének az olimpiai kvóta, a folytatásban már ilyen jellegű nyomás nélkül pólózhattak a mieink – be is húzták a vb-címet. Majd az idei Európa-bajnokságon és a vb-n nyugodtan lehetett kicsit kísérletező kedvűbb a szakvezetés…
A két válogatott a legutóbbi olimpián is találkozott egymással, akkor a bronzmérkőzésen – az elmúlt évek hagyományaival ellentétben – kifejezetten izgalommentes sikert értek el a mieink, a nagyszünetet követően gólt sem engedve az andalúziaiaknak (9–5).
A magyar férfi vízilabda-válogatott a párizsi játékokat a rendező Franciaország elleni 13–12-es győzelemmel kezdte, míg a spanyol csapat Ausztrália ellen győzött 9–5-re nyert. Utóbbi siker értékét jelentősen emeli, hogy a második forduló mai nyitómeccsén az ausztrálok szabályosan megsemmisítették Szerbiát (8–3). A kedd utolsó előtti találkozója, a Montenegró–Görögország-meccs is megér egy misét, ugyanis alaposan megcsúszott a program, és így a magyar–spanyol rajtja. Egészen elképesztő vízi háború végén Görögország az utolsó pillanatokban egyenlített (12–12), majd szétlövésben megnyerte a találkozót…
Az első ráúszást a spanyolok nyerték, az akció végén azonban Marc Larumbe fölé emelt. A következő spanyol próbálkozásnál pedig Vogel Soma volt a helyén. Az első negyedre jellemző volt, hogy nem igazán találnak fogást egymás védekezésén a felek, hiába akadt egy majdnem teljes perc, amit végigtámadhattunk volna, köszönhetően annak, hogy Unai Aguirre védése után kétszer is begyűjtöttük a kipattanót – nem tudtak gólt szerezni a mieink sem. Manhercz Krisztián szélről elengedett pattintott lövésére is odaért Aguirre az ötödik percben, ezzel továbbra is nullán tartva a mieinket. Ellenben a fehér sapkások a következő akcióból megtörték a jeget, Alberto Munarriz pattintása talált utat a kapunkba (1–0). Aguirre a folytatásban is ihletett formát mutatott, mi pedig abba a gondolatba kezdhettünk kapaszkodni, hogy a Franciaország elleni parádés kezdés után jött két igencsak döcögős negyed, és most talán ellentétes forgatókönyv mellett akarunk nyerni…
Másfél perccel a szünet előtt Bernat Sanahuja növelte a spanyol előnyt kettőre, de az utolsó másodpercekben végre nekünk is összejött egy gól, a balról érkező centerpasszt Angyal Dániel paskolta fórban Aguirre kapujának bal felső sarkába (2–1).
Noha ránézésre sokkal több magyar foglalt helyet a lelátókon, mint egy nappal korábban a nők Kanada elleni csoportmeccsén, a szurkolás az első negyedben elmaradt attól. Mint néhány drukker szünetben mesélte, ezúttal a szervezők nem engedték meg, hogy a magyar tábor összeverődjön – az előző napi „fieszta” következményeként. Hogy ez mit jelent, jó kérdés, elvégre némi szervezett szurkoláson, és így valódi meccshangulaton kívül mást nem tapasztaltunk. Mindenesetre férfiválogatottunknak ezúttal ilyen jellegű támogatás nélkül kellett valahogy felvenni a meccsritmust.
A második játékrész egy-egy kapufával indult. Bántóan sokszor került ki a támadásainknál szélsőségesen éles szögben szélre a labda, ilyen szempontból tettünk is azért, hogy Aguirre önbizalma szépen épüljön. A 11. percre fordulva Vigvári Vince mutatta be, hogy azért ilyen helyzetből is lehet gólt lőni, hajszálpontos ejtésével a torna eddigi egyik legszebb gólját hozta össze (2–2). Nem örülhettünk sokáig, Sergi Cabanas emberfórban már a következő akció végén visszaszerezte a vezetést Spanyolországnak (3–2). Vogel nagy pillanatai következtek, két ziccert is megfogott fórban, ezzel tartva az egygólos különbséget. 35 másodperccel a nagyszünet előtt Zalánki Gergő balosa villant, ezzel egy újabb remek egyéni megoldásnak köszönhetően másodszor is egyenlítettünk a játékrészen belül (3–3). Ez azonban nem maradt így szünetig, ezúttal az utolsó századmásodperc maradt az órán, amikor Marc Larumbe lövése a jobb sarokba vágódott (4–3).
A folytatás sem a mi szájízünk szerint alakult. Munarriz emberelőnyben megszerezte a második találatát is (5–3). Kicsit kevesebb mint két perc telt el a harmadik harmadból, amikor Angyal próbálkozott meg egy röpladázókat idéző lecsapással a balról középre emelt labdánál – elsőre úgy tűnt, Aguirre ezt is elcsípte, a spanyolok pedig már fel is úsztak a kapunkhoz, amikor a játékvezető kikérte a labdát, hogy megvideózzák a történteket. Rémisztően hosszúra nyúlt az elemzés, az eredményével viszont elégedettek lehettünk, megadták a találatot (5–4). Tipikus kulcspillanatnak tűnt, amivel lélektanilag átfordulhat egy meccs. S minden esélyünk meg is volt, hogy éljünk vele, előbb jó védekezéssel, majd egy kellemes csalódásként befújt kontrával adódott labdánk az egyenlítéshez, de Angyal és Varga Dénes próbálkozása is kimaradt. Manhercz előtt adódott még egy harmadik is, ám ő is pontatlan volt, balról jó fél méterrel bombázott kapu fölé.
Újabb esélyt pedig nem kaptunk, Fekete Gergő szabálytalansága miatt ötöshöz jutott Spanyolország, Álvaro Granados pedig értékesítette is azt (6–4). Hirtelen kinyílt az olló a két csapat között, a következő akcióból ugyanis Granados óriási átlövést ragasztott Vogel kapujának bal felső sarkába (7–4). Varga Zsolt azonnal időt kért… Vámos Márton pedig pillanatokkal később bemutatta, mi is tudunk ám óriási gólt lőni távolról (7–5). Kulcsfontosságú percek jöttek, muszáj volt jó védekezéssel megakadályozni az újabb spanyol gólt, mert mínusz háromról kőkemény feladatnak ígérkezett volna visszajönni az utolsó negyedben. Fekete Gergő centerből szerzett találata után arra is nyílt némi esély, hogy nemhogy mínusz háromról, végül csupán egygólos hátrányból kezdjük meg az utolsó felvonást (7–6). Erre viszont megint gyorsan jött a spanyol válasz Miguel de Toro révén (8–6) Nagy Ádám kiállítását megbüntetve.
Ezúttal sem tudtuk elhozni a labdát, pedig különösen jól jött volna az extra támadás lehetősége, főleg úgy, hogy kivédekeznünk sem sikerült a spanyol adogatás végén Martin Famera 6 méterről eleresztett lövését (9–6). A 27. percben Famera le is zárhatta volna a csata érdemi részét, ám a keresztléc kisegítette Vogelt, így maradt még egy nagyon apró remény a hajrá kezdetén a felzárkózásra. Élni azonban ezzel sem sikerült, újabb helyzetet hagytunk ki, az egész meccsen nagyon akadozó támadójátékunk – a hatból legalább négy találatot is egyéni villanásnak köszönhettünk –, nem az utolsó négy percre akart varázsütésszerűen összeállni.
Manhercz ennek a négy percnek az elején még szépített, de a spanyol időkérés után újabb gólt kaptunk, Marc Larumbe találatát pedig teljes joggal ünnepelte úgy a lelátó spanyolok által ült része, mintha egyúttal már le is fújták volna a meccset (10–7). Három perccel a vége előtt innen már nem volt visszaút – a magyar csapat szépíteni sem tudott, így elszenvedte első vereségét a párizsi olimpián. Aguirre, a spanyol nagy fal kifogott a mieinken – remélhetőleg, ki fog még fogni más válogatottak támadóin is ezen a tornán… csak hogy ne fájjon annyira.
„Ebben a mai, szoros mezőnyben azt hiszem, nem lehet egy olimpián nyolc meccset nyerni. A hibáknak valamikor ki kell jönniük, és sokkal jobb, ha egy csoportmeccsen jönnek ki. Bőven láttam javítandó, de biztató elemeket is a játékunkban. Közelebb voltunk hozzájuk, mint az eredmény mutatja, sok olyan lehetőségünk volt, amikor visszajöhettünk volna egyre, de ez nem sikerült, ők pedig megbüntették” – fogalmazott Jansik Szilárd a mérkőzést követően az interjúzónában, hozzátéve, reményei szerint még messze van a csapat csúcsteljesítménye. „A spanyolok a kipattanóknál, lecsorgóknál valahogy rendre gyorsabban reagáltak most, ilyen szempontból biztosan sokkal több van bennünk” – tette hozzá.
A mieink két nap múlva a csoportutolsó Japán ellen ugranak vízbe. Azon a mérkőzésen kötelező a győzelem, ha a folytatásban még beszélni akarunk csoportelsőségről.
OLIMPIA, PÁRIZS 2024
FÉRFI VÍZILABDA, B CSOPORT, 2. forduló
Spanyolország–Magyarország 10–7 (2–1, 2–2, 4–3, 2–1)
Korábban
Magyarország–Franciaország 13–12
A további program
A csoport állása: 1. Spanyolország 6, 2. Ausztrália 3 (13–12), 3. Magyarország 3 (20–22), 4. Franciaország 3 (26–26), 5. Szerbia 3 (19–23), 6. Japán 0 (28–30).
(Borítókép: Zalánki Gergő. Fotó: Gonzalo Fuentes / Reuters)