Szombat délután mind a 11 747 kőszegi szíve együtt dobbant Hámori Lucáéval a vasi határszéli város főterén, amikor az óriáskivetítőn figyelte a város szülöttének csatáját a párizsi olimpia boksztornájának negyeddöntőjében a vitatott nemű algériai Imane Helif ellen a 66 kg-os súlycsoportban. És bár a 23 éves szőke magyar lány egyhangú pontozással vereséget szenvedett, a város hősként és győztesként ünnepelte.
Miközben szombat dél körül Kőszeg felé autóztunk fotós kollégámmal, mindegyre azon törtem a fejemet: vajon mi is Imane Helif? Tudják, az a 25 éves algériai ökölvívó, akivel fél hat magasságában meg kell majd mérkőznie Hámori Lucának, ha érmet akar szerezni a párizsi olimpián a 66 kilós súlycsoportban.
A félreértések elkerülése végett: a nőknél.
A tények meglehetősen hiányosak. Tény azonban az, hogy a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség (IBA), ez a száz százalékban a Gazprom által szponzorált, és a Vlagyimir Putyin orosz elnökkel baráti viszonyt ápoló Umar Kremljov elnökön keresztül nem is nagyon titkoltan az oroszok által felügyelt – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság által viszont kiközösített – szervezet két éve nem engedte indulni Helifet a világbajnokságon. Állítólag XY kromoszómát találtak a szervezetében, ami a férfiakra jellemző. Hogy ezt honnan tudjuk? Kremljov Telegram-posztjából…
Az IBA nem végzett tesztoszterontesztet Helifen, ezt meg éppen az IBA-tól tudjuk. Ami alapján tehát a szövetség férfinek nyilvánította Helifet, az egy eléggé meghatározatlan, nem részletezett teszt, amiről maga az érintett sem tudott semmit.
A honi nyilvánosságban – még komoly(nak tartott) emberektől is – meglehetősen ízetlen, poénkodó kijelentések láttak napvilágot, egy olimpiai bajnokunk „srácnak” nevezte Helifet, aki azonban nőnek született, és elsődleges nemi jelleg alapján nő is.
Sajnos Helif kategorizálásánál a biológiai besorolásánál döntő szerepet játszik a politika. Konkrétan: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) és az IBA között dúló, több évre visszatekintő kötélhúzás.
Amit az IBA csinál, az a NOB szerint csak rossz lehet. És persze ez igaz fordítva is.
De akkor valójában mi is Helif?
Ami biztos: nem férfi, nem „srác”, hiszen lánynak született, aztán nő lett, és az a ma is.
Ugyanakkor állítólag (állítólag, mert semmiféle tudományos bizonyíték nem ismert) a megengedettnél magasabb a tesztoszteronszintje. Igaz, ami igaz: ránézésre (már ha nem vetkőztetjük anyaszült meztelenre) pedig meglehetősen férfias jelenség.
Helif jó eséllyel valahol félúton lehet a nő és a férfi között, vagyis interszexuális. Ilyen nemi kategória viszont nincs az olimpián.
Így ha Helif olimpikon akar lenni, binárisan kell besorolnia magát. És ő az F (female, azaz nőnemű) kategóriát választotta. Az útlevelében is ez áll, ennek alapján engedte bokszolni a NOB.
Azt hiszem, az egyetlen normális hozzáállás Hámori Lucáé és edzőjéé, Varsányi Ároné. Még pénteken felhívtam Párizsban Varsányit , és elbeszélgettem vele. Teljesen ledöbbentem: a kőszegi edző nem került a világméretű, többek között J. K. Rowlingot és Elon Muskot is beszippantó őrület hatása alá, és csak ennyit mondott:
Helif az eddigi ötven hivatalos meccséből kilencet elveszített, tehát kilencen megverték már. Lucának is erre kell törekednie, a feladat nem lehetetlen, ha már más is megoldotta.
Maga Hámori Luca hasonló szellemben nyilatkozott:
„ Ha valaki a földön megengedte neki, hogy itt lehessen, valahogyan be lett bizonyítva, hogy lány. Nem tudom erre a kérdésre a választ, ez most nem igazán érdekel, így még nagyobb lesz a magabiztosságom, ha sikerül legyőznöm.”
Luca, le a kalappal! – gondoltam magamban a világméretűre dagadt körítés után tett nyilatkozatáról és hozzáállássáról, és a negyeddöntő eredményétől függetlenül megítéltem számára az olimpiai bajnoki címet.
De már meg is érkeztünk Kőszegre, ebbe az osztrák határ széli ékszerdobozba, ami a Dunántúl legmagasabb csúcsa, a 882 méter magas Írottkő lábánál található.
Egész Kőszeg a Hámori–Halif-bokszmeccs lázában égett, a Jurisics-vár előtti főtéren hatalmas kivetítőt állítottak fel – nem kifejezetten erre a szombati találkozóra, hiszen a korábbi meccseit is ott követték, miként az olimpia egyéb programjait –, ahol két órával az összecsapás kezdete előtt már egy gombostűt sem lehetett leejteni.
Már csak azért sem, mert ezek az Ostrom Napok Kőszegen. Szinte napra pontosan 492 éve, 1532. augusztus 5-én kezdődött a Jurisics Miklós várkapitány által védett erősség ostroma. Maga Szulejmán szultán vezette a Bécs ellen vonuló oszmán hadakat, csakhogy beletörött a bicskája a 100 000 töröknek a 700 vitéz által védett kőszegi várba. Augusztus végén szégyenszemre felhagytak az ostrommal, megmenekült Kőszeg, és ezzel Bécs is.
A főtéren ilyenkor felvonulnak a hagyományőrzők, korabeli magyar és török viseletben, dörögnek az elöltöltős kovás puskák, tombol a nép, így kellően felvillanyozódva várhattuk Hámori Luca mérkőzését.
A főtéri kiülős kocsma asztalánál biológiatanár-ismerősünk azt fejtegeti, hogy nem volna szabad engedni az algériai bokszolót Luca ellen bunyózni, hiszen az izomrostjai sokkal, de sokkal erősebbek, viszont a hagyományőrzők egyike, aki egy iskolába járt Lucával, bizakodva néz a csata elé:
Egerszegi Krisztina is feleakkora volt a szöuli olimpián, mint a keletnémet óriások, mégis legyőzte őket!
Ezzel az útravalóval indulunk el a kivetítő felé, de előtte még találkozunk Hámori Józseffel és feleségével, vagyis Luca szüleivel.
„Nem hiányzott ez az óriási felhajtás, Lucus önbizalma percről percre fogyott, de én bízom benne. Húzza ki lábon a három menetet, és akkor nem tudom elképzelni, hogy ne őt hozzák ki győztesnek!” – bizakodott a hatalmas termetű birkózó édesapa.
Hámori anyuka tiszta ideg, félti a lányát, de hát ki ne féltené a helyében? Ha rajta múlna, Luca nem állna ki a mérkőzésre, de hát Lucus felnőtt ember, és ő a kiállás mellett döntött.
Amikor végül feltűnt a kivetítőn az olimpiai embléma, fülsiketítőre erősödött az üdvrivalgás a Hősök tornya tövében. Odabent, az M4 Sport stúdiójában Berkesi Judit elismerésre méltó tárgyilagossággal konferálta fel a mérkőzést, nem volt hangulatkeltés, sem fiúzás, semmiféle sunyi, alattomos célzás Helif nemi identitására. Gondolatban kiosztottam a fair play díjat a rutinos és derék műsorvezetőnek.
Aztán a kép a párizsi szorítóra váltott. Luca a kék sarokban, mosolyogva vonult be a ringbe, látszott rajta, ő itt már mindenképpen győztes, hiszen nem nyafogott, mint Helif előző, olasz ellenfele, hanem bátran, majdnem azt mondtam, férfiasan kiállt a nem kis kockázatot rejtő csatára.
Hiszen a boksz nem sakk, itt nagyot ütnek, elég egy pillanatnyi kihagyás, és akár életre szóló sérülést is szenvedhet az ember.
Aztán megszólalt a gong, és amikor Luca először eltalálta az algériait, elszabadult a pokol a Jurisics téren. Tombolt a tömeg, egy sztentori hang pedig azt a taktikai javaslatot küldte Párizsba:
Üsd tökön, Luca!
Harsány hahota érkezett rá válaszként, a menet azonban Helifé lett. Luca teljesen érthetően nem mert beleállni az ütéseibe, nem testből, hanem csak karból engedte el az egyeneseit, pedig úgy közel sincs akkora ereje az ütésnek. Látszik, egy pillanatra sem akart kibújni a sündisznóállásból, valószínűleg jól is tette, mert egy adok-kapokból nem jöhetne ki jól a férfiasan erős algériai ellen.
A második és a harmadik menet hasonlított az elsőre. Helif dominált, de Hámori egyszer sem kapott megrendítő erejű ütést, derekasan végigállta a meccset. Az utolsó menet előtt Varsányi edző még megpróbálta rábeszélni, hogy „üssön, üssön”, de olyan ez, mintha valakit arra biztatnánk, hajtson neki Trabanttal egy T–34-esnek.
A vezetőbíró végül Helif kezét emelte a magasba, de Kőszegen a tömeg egy emberként zúgta:
Szép volt, Luca!
Odafurakodtunk Hámori Ádám, Luca bátyja mellé. A hatalmas termetű exbunyós szemeiben könnyek csillantak.
Büszke vagyok Lucára, nekem ő a bajnokom! Gyönyörű ez az ötödik hely!
– mondja, és érzéseiben teljes mértékben osztoztunk.
Hámori József, azaz Jocó, a herkulesi termetű édesapa is büszke a lányára, mindenki szorongatta a kezét. Ágh Péter, Kőszeg országgyűlési képviselője is, és a hagyományőrző felvonulás vezéralakja, az Ostrom Egyesület páncélinges, sisakos vezetője is.
Luca ennél többet tud, sajnos az elviselhetetlen médiafelhajtás megviselte, már a mérkőzés előtt azt mondta nekem, hogy teljesen padlón van, anélkül, hogy egyetlen ütést is bekapott volna… Mennyivel jobban járt Kovács Ricsi, a 63,5 kilós fiú bunyósunk, rajta szinte nem is volt nyomás.
Mit lehet mondani erre? Azt, hogy Ricsire jó eséllyel már senki sem fog emlékezni jövő ilyenkor a boksztársadalmon kívül, Hámori Luca viszont örökre beírta a nevét a magyar, sőt a nemzetközi olimpizmus aranykönyvébe.
Hazafelé menet a gépkocsiban (fotós kollégám vezetett) belenéztem az internetbe, és látom ám, hogy a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség,
az IBA ugyanúgy 50 000 dolláros (18,25 millió forint) pénzjutalmat folyósít a Helif által legyőzött Angela Carininek és Hámori Lucának (plusz 25-25 ezret az edzőjének és a nemzeti szövetségének), mint az aranyérmeseknek.
Ha valaki megérdemli a fájdalomdíjat, az Luca. Talpon végigállta a kilenc percet az algériai ütőgép ellen.
(Borítókép: Tövissi Bence / Index)