Milák Kristóf immár kétszeres olimpiai bajnok és kétszeres olimpiai ezüstérmes úszó, ott van a sportág legnagyobbjainak panteonjában; Darnyi Tamáson és Egerszegi Krisztinán kívül nincs még egy olyan úszónk, aki két egymást követő olimpián győzni tudott volna. Hogy ez miképpen sikerülhetett neki, azt megpróbáljuk megmagyarázni. Nem Tokióban, mert az, ugye, világos menet volt, hanem Párizsban, mert azt meg viszont senki nem érti.
2023. április 19. és 22. között Kaposváron rendezték az országos úszóbajnokságot, amelyen Milák Kristóf annak rendje és módja szerint részt vett. És ha már részt vett, megnyerte a 100 m-es és a 200 m-es gyorsúszást (48.40 mp, 1:46.48 p), a 100 m-es és a 200 m-es pillangót (50.80 mp, 1:52.88 p), sőt még 50 m gyorson is második lett (22.06 mp).
Úgy tűnt, minden a legnagyobb rendben, a 23 éves fenomén, tarsolyában az előző évi budapesti vb-n a 200 m pillangón úszott szédületes világcsúcsával (1:50.34 p) megállíthatatlanul dübörög a 2023-as fukuokai és a 2024-es dohai vb, valamint az ugyancsak 2024-es belgrádi Eb és a párizsi olimpia aranyérme(i) felé.
Aztán 2023 májusában, nem sokkal az országos bajnokság után Milák Kristóf eltűnt. A fukuokai vb-n nem indult el, akkor azt mondta: belefáradt, pihenésre van szüksége.
Sokáig be kellett érjük ezzel a magyarázattal, legközelebb pedig csak szeptemberben érkeztek felőle hírek. Akkor sem túl sok.
Akkor nagy dérrel-dúrral bejelentette, hogy újrakezdi az edzéseket, de ebből csak annyi valósult meg, hogy ősszel és télen tornatermi tréningeket folytatott kondicionáló edzőjével,Zala Györggyel. Az MTI október másodikai keltezésű híre („Az október 20. és 22. között sorra kerülő budapesti világkupán tér vissza Milák Kristóf olimpiai, világ- és Európa-bajnok úszó”) is fake newsnak bizonyult, a budapesti világkupát Milák nélkül rendezték meg.
Szilveszterkor Schmidt Ádám, a Honvédelmi Minisztérium sportért felelős államtitkára posztolt közös szelfit az úszóval a pesti éjszakából, ami arra utalt, hogy ha van valaki, aki mindent tud az olimpiai bajnokról és minden bizonnyal a felkészüléséről is, akkor az Schmidt Ádám. A sportpolitikus azonban ebből semmit sem osztott meg a közvéleménnyel.
Így érkezett el a dohai világbajnokság, természetesen Milák Kristóf nélkül. Majd amikor hazajöttek úszóink Katarból, február vége felé, a Honvéd úszója csatlakozott edzője, Virth Balázs csoportjához, és az olimpia előtti utolsó, tizenöt hetes makrociklust hellyel-közzel – volt, hogy nem jelent meg egy-egy tréningen – végigdolgozta.
Közben az országos bajnokságon, április 9–12. között a Duna Arénában megvolt a nagy visszatérés, a várakozást messze felülmúló eredményekkel. Milák öt számot megnyert – 50 m gyors (21.89 mp), 100 m gyors (48.38 mp), 200 m gyors (1:48.15 p), 100 m pillangó (50.99 mp), 200 m pillangó (1:54.90 p) –, és például 100 m gyorson jobb idővel, mint egy évvel korábban.
Igaz, királyszámában, a 200 méter pillangón közben a tőle kifejezetten gyengének számító időt teljesített. Meg is volt a szentencia: nincs állóképessége.
Közben edzőtábor Tenerifén – ahol Schmidt Ádám és Wladár Sándor szövetségi elnök meglátogatta... –, majd Törökországban, a felkészülés hajrájában már beleállt a munkába Milák. Csak az volt a kérdés, mindez mire lesz elegendő.
A nemzetközi újrakezdés a Mare Nostrum-sorozat barcelonai állomásán valósult meg, ahová az Index is elkísérte Milákot. A világcsúcstartó hosszú évek óta először vereséget szenvedett, 1:55.67 perces pocsék idővel a dél-koreai Kim Min Szoptól. Igaz, két nappal később, Monacóban már 1.53.94 perccel győzött, amivel rögvest az idei világranglista második helyére ugrott fel.
Így érkezett el a belgrádi Európa-bajnokság, ahol mindkét pillangószámot behúzta: a 100 métert 50.82 másodperccel, a 200 métert 1:54.43 perccel nyerte meg. Utóbbin gyengébb idővel győzött, mint Monacóban, és a lengyel Krzysztof Chmielewski igencsak megszorongatta.
Az elutazás a párizsi olimpiára minden volt, csak nem szokványos. Hiába mentek ki a televíziós forgatócsoportok a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre, Milák nem volt ott a Virth-brigádban. Aztán másnap sem, és már olyan hírek kaptak szárnyra, hogy nincs formában, dobja az olimpiát.
Nem dobta. Végül Szombaton, három nappal a megadott időpont után felbukkant a légikikötőben, nem meglepő módon ugyanakkor, amikor Schmidt Ádám is kiutazott Párizsba, és útnak indult élete második olimpiájára.
A többi már történelem. 200 m pillangón szűken kikapott a francia csodaúszótól, Léon Marchand-tól, még úgy is, hogy minden várakozást felülmúlóan remek időt, 1:51.75 percet repesztett. De az utolsó 25 méteren látványosan elfogyott, Marchand pedig lehajrázta. Kiderült, hogy legnagyobb riválisához képest, a franciával ellentétben, tényleg gondok vannak az állóképességével. Oda a címvédés.
Milák a fő számában szerzett ezüstérem után 100 m pillangón fordított taktikával rukkolt elő. A fordulónál még csak negyedik volt, viszont a végére most maradt ereje, és 49.90 másodperces pazar idővel győzött. (Igaz, közben elmaradt saját Európa-csúcsától, a 49.68 másodperctől.)
Mindenki csodát emleget, meg azt, hogy valahol titokban kellett edzenie, mert edzés nélkül nem lehet ilyen időket úszni. Be kell vallanunk, mi is felültünk erre a hajóra, néhány hónapja ugyanis kaptunk egy e-mailt egy Ausztráliában élő magyar embertől, aki arról írt, hogy többször is látták Milák Kristófot edzeni egy perthi uszodában. Utánamentünk a hírnek, amit sehol senki nem erősített meg nekünk a sportágban, itthon és Ausztráliában sem. Az Origo pedig a napokban publikált egy olyan információt, ami egy fél füllel elcsípett amerikai televíziós műsorban hangzott el, ezek szerint Milák „based in Texas”, azaz a bázisa Texasban van, de hát ebből még nem következik az, hogy ott is edzett.
Így lett a kiegészítő számból királyszám, és a királyszámból kiegészítő. Az eredmény számszerűen ugyanaz, mint Tokióban: egy arany- és egy ezüstérem. Szóval, csodáról nincs szó, csak arról, hogy Milák annyival a világ előtt van páratlan tehetsége révén, hogy még egy lazább felkészülést is megengedhetett magának. Persze, csúcsformájától és legjobbjától távol volt: 200 m-en 1.41 másodpercre, 100 m-en 22 századra. Egyszerre volt balszerencséje és szerencséje. A hosszabb távon Tokióhoz, 2021-hez képest berobbant egy Milákhoz mérhető zseni Léon Marchand személyében, 100 m-en viszont eltűnt a világcsúcstartó amerikai Caeleb Dressel.
Rögzítsük még egyszer: nem igaz, hogy Milák nem edzett, az utolsó, tizenöt hetes makrociklust végigdolgozta, ha nem is azzal az intenzitással, mint például a 2022-es budapesti világbajnokság előtt.
Ennek megfelelően nem is volt csúcsformában, egyéni rekordját, ami megegyezik a világcsúccsal, 200 m-en meg sem közelítette, és a kevesebb állóképességet igénylő 100 m pillangón is elmaradt Európa-csúcsától. Csakhogy ő akkora klasszis, akkora tehetség, hogy még ez a luxus is belefért tőle.
Kivéve a 200 m pillangót, mert ott egy csakis önmagához mérhető zsenibe futott bele. De megkockáztatjuk: ha nem az „unortodox”, hanem a hagyományos, magyarra fordítva lelkiismeretes felkészülést csinálja végig, akkor mindkét pillangószámot világcsúccsal nyeri. Még akkor is, ha Marchand a feje tetejére áll.
(Borítókép: Milák Kristóf a férfi 100 méteres pillangóúszás döntőjében, a Párizs 2024-es olimpiai játékok nyolcadik napján a franciaországi Nanterre-ben, a Paris La Defense Arénában 2024. augusztus 3-án. Fotó: Adam Pretty / Getty Images)