Hosszas halászgatást követően a férfiaknál Kauli Vaast révén francia, míg a nőknél Caroline Marksnak köszönhetően amerikai versenyző nyerte meg az olimpiai aranyérmet a hullámszörfösöknél. Bakró Zoltán sportági szakértő – a portugáliai Hungarian Surf Fest szervezője, a legutóbbi kiírásban az olimpiai kategória férfigyőztese – az Index megkeresésére azt mondta: a szervezők részéről jó döntésnek bizonyult a helyszínválasztás, miként az is, hogy a végkifejlettel vártak pár napot.
Bakró Zoltán emlékeztetett: minden olimpiai sportág számára különleges esemény az ötkarikás játékok, tekintve a négyéves periódust, és egy olyan új sportág számára ez különösen igaz, mint a hullámszörf, amely a tokiói bemutatkozást követően mindössze másodszor volt programban. Kiemelte: a kvalifikációs folyamat rendkívül hosszadalmas és bonyolult. A profi ligából (World Surf League) tíz fő szerzett kvalifikációt, majd az olimpiát megelőző két ISA World Surfing Games világbajnokságokról lehetett még kijutni. A mezőnyben mindössze 24-24 férfinak és nőnek volt helye, országonként maximum két fővel. Egy-egy ország volt csupán, amely összesen három versenyzőt indíthatott.
„Tegyük még hozzá, hogy bár Párizsban rendezik az olimpiát, de a hullámszörf küzdelmeit Tahitin rendezték, közel 16 ezer kilométerre a francia fővárostól, ami a valaha volt legnagyobb távolság az ötkarikás játékok történelemben. Bátran kijelenthetjük, hogy jó döntésnek bizonyult, hiszen a tíznapos várakozási időszak első felében (waiting period) láthattunk lélegzetelállító csőhullámokat, és a döntő napra is maradt azért néhány világklasszis menet” – nyilatkozta Bakró.
De mennyi a realitása annak, hogy egyszer magyar hullámszörfös legyen ebben az olimpiai mezőnyben? A szakértő szerint ez azért jelenleg még elég „távol áll ez tőlünk”, körülbelül annyira, mint ahogyan az óceánok is Magyarországtól.
„Budapesttől a legközelebbi óceánminőségi hullámokat mintegy kétezer kilométerre találni, de az olimpia azért megmutatta, hogy van remény. A szintén többnyire landlocked (óceántól elzárt) Németország egy-egy férfi és női versenyzővel képviseltette magát, Tim Elter és Camilla Kemp részvétele pedig utat mutatott egyebek mellett a közép-európai országnak is. Pár napon belül nyit Münchenben Európa eddigi legnagyobb mesterséges hullámmedencéje, a Surftown Munich, amely óriási lendületet adhat a német utánpótlás-nevelésnek, valamint a sportág helyi elitjének. Még tőlünk sincs olyan messze, hiszen München mintegy hét óra elérhető akár vonattal is. Bár a legjobb természetesen a münchenihez hasonló hullámszörfcentrum lenne Magyarországon, mert ott tényleg minőségi munka kezdődhetne.”
Bakró Zoltán szerint fontos, hogy hosszútávban gondolkodjunk, és így biztosítsunk minél több lehetőséget a jövő generációjának.
„Szeptember végén kezdődik és október első hetében tart idén a Hungarian Surf Fest, amit immár harmadik alkalommal rendezünk meg Portugáliában. Évről évre egyre több fiatalt vonz a program, a fiatalos lendületre amúgy is remek példa volt ez az olimpia, ahol a férfiaknál és a nőknél is mindössze 22 éves győztest avattak.”
A francia-tahiti származású Kauli Vaast idén februárban vívta ki az olimpiai szereplés jogát Puerto Ricóban, és rögtön az egyik legnagyobb győztesként tartottuk számon, hiszen kisgyerek korától az olimpia helyszínén, a félelmetes Teahupoo hullámon edzett. A hazai pálya ismerete azonban még nem volt elég a sikerhez, hiszen a mezőnyben többszörös világbajnokok és veterán csőhullám-specialisták is voltak. A döntőt Vaast végül az ausztrál Jack Robinsonnal vívta, aki az elődöntőben a brazilok háromszoros világbajnokát, Gabriel Medinát utasította maga mögé. Medina végül bronzig jutott, és övé lett az olimpia talán legextrémebb képe.
A hölgyeknél az amerikai Carolina Marks végzett az első helyen, megelőzve a brazil Tatiana-Weston Webbet, aki még a finálé utolsó pillanatában is vitt egy minőségi hullámot, és mindössze 17 századponttal csúszott le az aranyról. Harmadik helyen a francia Johanne Defay végzett, aki örömkönnyekkel ünnepelte az olimpiai bronzot.
„A hullámszörf ismét megmutatta, hogy nem véletlenül került és maradt az olimpián, hiszen világszerte robbanásszerűen nő a népszerűsége és az ötkarikás program egyik leglátványosabb része. Mivel a 2028-as és 2032-es játékokat is óceánnal rendelkező országokban rendezik, így Los Angelesben, majd négy évvel később Brisbane-ben is jó eséllyel ismét természetes közegben láthatjuk a sportolókat összecsapni.”