Felállva tapsolt a közönség, szűnni nem akaró standing ovation fogadta Rasovszky Kristófot szombaton a Kopaszi-gátnál a Magyar Olimpiai Bizottság által rendezett közönségtalálkozóval egybekötött sajtóeseményen. A 10 kilométeres nyílt vízi úszás párizsi olimpiai bajnoka izgalmas kulisszatitkokat osztott meg a hallgatósággal, többek között elárulta, hogy vendégként részt vett legnagyobb riválisa, a német Florian Wellbrock esküvőjén.
Negyedik párizsi aranyérmesünk Rasovszky Kristóf volt. A Balatoni Cápa a 10 km-es nyílt vízi úszásban diadalmaskodott a kétes tisztaságú Szajna habjaiban, hol sodrás iránt, hol sodrással szemben úszva, megelőzve a német Oliver Klemetet és veszprémi klubtársát, Betlehem Dávidot.
Ha létezik aprólékosan előre megtervezett úszás, akkor az a magyaroké volt Párizsban, Szokolai László edzőnek köszönhetően. A mester Százhalombattánál a Dunában modellezte a párizsi pályát, és az alapos taktika kifizetődött egy arany- és egy bronzérem képében.
Amikor Rasovszky Kristóf bevonult – igen, bevonult, nem bejött – a Kopaszi-gátnál berendezett szurkolói zónába, akkora dübörgő vastaps fogadta, mint egyik érmesünket sem az elmúlt hét során. Aztán ahogy egyre erősödött a taps, szép lassan felálltak a rajongók, és több mint egy percig tartó standing ovationbe torkollt Raso érkezése.
Aztán elkezdődött az élménybeszámoló.
„Fejben mindenre felkészültem, arra is, hogy nyerek, arra is, hogy hetedik vagy nyolcadik leszek – kezdte az ünnepelt. – Úgy számoltam, hogyha az utolsó körben még elöl leszek, főleg az áramlással szemben, akkor nagy valószínűséggel olimpiai bajnok vagyok, mert árral szemben lehetetlen előzni. Úgy is történt.”
Szó került a dunai edzésekről is. Ugyebár, 8010 méter hosszú pályát kellett kijelölni Százhalombattánál, mert a párizsi pálya is ekkora volt.
„A mester, Szokolai László aprólékos gondossággal modellezte az olimpiai versenypályást, kalkulálva az áramlás sebességével. Erős volt a Szajna sodrása, ami lefelé 8 perc volt, az felfelé jó negyedóra. Tudtam, hogy előzni csak lefelé lehet, árral szemben képtelenség, mert akkor jóformán egy helyben tempózik az ember.”
Rasovszky előre eldöntötte, hogy felfelé szorosan a rakpart mellett, lefelé a folyó közepén úszik, hogy kihasználja az áramlás adta előnyt.
„Nem volt B tervem, arra készültem, mindenképpen a Szajnában rendezik meg a versenyt, függetlenül a szennyezettségtől. Az evezőspálya, mint alternatív megoldás, nálam szóba sem került. Nem tartottam az esetleges fertőzéstől, ha el is kaptam volna, tudtam, nem halok bele. Úgy voltam vele, egy érem megér egy kis fertőzést. Az igaz, hogy Fábián Bettina két nappal a versenye után betegedett meg, azaz még nem vagyunk teljes biztonságban, de különösebben nem foglalkoztat a dolog. Egyébként a víz nem volt rossz” – mondta.
Kristófot elkísérte Párizsba a családja, a felesége, utóbbi a Kopaszi-gátnál is jelen volt.
„Nem tartottunk nagy ünneplést, a verseny után Dávidékkal elmentünk vacsorázni. Szerintem nem volt rossz szereplés a nyílt vízi szakágtól az első, harmadik és ötödik helyezés – jelezte Rasovszky. – Nagyon drukkoltam Dávidnak. Tudtam, hogy jól megy neki, mi ketten a némettel elmentünk, onnan azt néztem, hogy hol jön. És amikor láttam, hogy az olasszal érkezik, nagyon szurkoltam neki.”
A magyarok minden eshetőségre felkészültek, mindent tudtak Paltrinieriről, Wellbrockról, a többi esélyesről.
Tudtuk, kinek mi az erőssége, aszerint állítottuk össze a taktikánkat. Ez be is jött, hiszen a nagy ellenfelek a vert mezőnyben végeztek. Amúgy igazi baráti társaságot alkot ez a nyílt vízi közösség. Qlyannyira, hogy például Florian Wellbrock az esküvőjére is meghívott, és én természetesen el is mentem.
Az olimpiai bajnok minden távon nyert már nagy versenyt, 5, 10 és 25 kilométeren is, nehéz lenne eldönteni, melyik a kedvence. Illetve, mégis van ilyen.
„A csapatváltó áll legközelebb hozzám, ott csak 1500 métert kell úsznunk... Remélem, még az én időmben bekerül az olimpiai programba” – mondta.
A bajnok arról is beszélt, hogy kiváló döntés volt Rio után váltani a nyílt vízi úszásra, jóllehet három olimpiai számban is megvolt az A szintje. A verseny után túl sokat nem beszélgettek Szokolai Lászlóval, a mester annyira boldog volt, hogy szinte szóhoz sem jutott.
Most sokkal felkészültebb voltam, mint Tokióban az ezüstérmemnél. Egy érmem már volt, azt senki sem veheti el, úgy álltam oda a rajthoz, hogy nem volt rajtam nyomás. Úgy is úsztam. Most már megvan az arany, vasárnap megyek tetováltatni, meg kell örökíteni...
Rasovszky egy darabig most nem fog úszni, szeretné otthon tölteni az idejét a feleségével és a kutyáival. Rá nyugalmasabb napok várnak, mint Fábián Bettinára és Betlehem Dávidra, mert ők repülnek vissza az Egyesült Államokba folytatni egyetemi tanulmányaikat.
Ja, és egy fontos adalék: a bajnok természetesen nem is gondol a visszavonulásra 27 évesen, folytatni akarja az éremgyűjtést.
(Borítókép: Szollár Zsófi / Index)