Nem lenne jó szövetségi kapitánynak, és visszavonulása után más pozícióban is nehezen tudja elképzelni magát a sport világában. Bár arra sem tenne esküt, hogy egyetemi tanulmányainak megfelelően mechatronikai mérnök lesz belőle... Párizs – az olimpiai pontokat illetően – legeredményesebb magyar sportolója a következő időszakban még biztosan nem száll hajóba, de hogy ezekre a hónapokra milyen tervei vannak, arról is mesél a Sportcast ünnepi epizódjában.
Csipes Tamara kétszeres olimpiai bajnok kajakozónkkal karácsonyról és karácsonyi Grincsekről, személyiségfejlődésről, az élsport és az anyaság összeegyeztethetőségéről, közéleti megnyilvánulásokról, valamint az év végi, sokszor talán túlzóan is szubjektív sportolói díjakról is beszélgetünk az adásban.
„Számomra az a vesztes, aki odamegy, aztán nem tud teljesíteni. Ha valaki kihozza magából a maximumot, akár felül is teljesít, de nincs érem, az nekem több mint vállalható. Ehhez képest nyertünk egy érmet, és mentünk ezzel a négyessel egy olyan pályát, hogy a célban csak néztem... Mi van?! Tudunk mi ilyet is?! Sajnos edzésen előtte nem sikerült. Ettől volt ez egy megnyert, jóleső bronz. Nem egyszerűen azért örültem, mert felállhatok újra egy olimpiai dobogóra, hanem azért, mert ekkorát mentünk önmagunkhoz képest” – mondta a Sportcast 153. adásában a párizsi játékok egyik legemlékezetesebb magyar pillanata, a K–4 500 méteren harmadik helyre behozott egység döntőjéről.
Az Index Sportcast korábbi adásait ide kattintva érheti el.
A párizsi olimpiáról itt olvashat többet!
(Borítókép: Csipes Tamara. Fotó: Fekete Tímea / Index)