A könnyűsúlyú (67,5 kilós) birkózó, Keresztes Lajos 1924-ben ezüstérmes volt az olimpián, de négy év múlva javított, és 28 évesen olimpiai bajnok lett. Ő volt az első székely olimpiai bajnok, és egy legenda szerint majdnem megkapta a Tarzan-film főszerepét is.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet szerzett. A tokiói olimpia július 24-i nyitányáig a győztesekről emlékezünk meg.

Keresztes 1900. április 30-án született Alsósófalván, az édesapját hatévesen elveszítette, így édesanyja egyedül nevelte nyolc testvérével együtt. Orvosi tanácsra kezdte el a birkózást Marosvásárhelyen, mert vézna kisgyerek volt. Ott tanulta ki a hentes- és a mészárosszakmát is, majd 17 éves volt, amikor a jobb élet reményében Budapestre költözött. 20 évesen figyeltek fel rá, bár elsősorban az egyik barátja járt birkózni, akit elkísért a meccseire, és alkalomadtán beállt ő is dolgozni a szőnyegre. Így akadt meg a Budapest-bajnok Maróti József szeme rajta. Nemcsak az ügyessége és az ereje, hanem a feje, a gondolkodása is megtetszett neki.

Háromhetes kemény munkával és edzésekkel lefogyasztották pehelysúlyra, ahol Pongrácz Józseffel mérkőzött meg az MTK egyik próbaversenyén, és nagyon komoly ellenállásra kényszerítette ellenfelét, a kategória bajnokát. Legyőzni nem tudta, de kicsikart egy döntetlent, ami azért volt figyelemre méltó teljesítmény, mert Pongrácz abban az évben a bécsi világbajnokságon második lett.

Keresztes igazi őstehetség volt, és a könnyűsúly lett az ő világa. Helsinkibe utazott, hogy beleerősödjön a súlycsoportba, ott mérkőzött meg a legkeményebb skandináv bajnokokkal. 

Az 1924-es párizsi olimpián a kötöttfogás 18 érméből a finnek, svédek és észtek 15-öt szereztek meg, csak egy francia és két magyar érem nem került az északi országokba. Keresztest ki sem akarták vinni az olimpiára a betegsége és gyengébb formája miatt, de mivel kisebb botrány volt kialakulóban, így végül benevezték, és a küldöttségből ő szerepelt a legjobban. A korabeli beszámolók egytől egyig kiemelték, hogy a vesztes háború miatt a magyar sportolók nem számíthattak a bírók jóindulatára. A finn Oskari Friman lett a súlycsoport győztese, 

1926-ban határozta el, hogy hazaköltözik Németországból, ahol egy helyi klubban versenyzett addig, hogy meg tudjon élni. Az Európa-bajnokságra ugyan a németek költségén készült fel, de mindkét nemzet benevezte, végül Magyarországot választotta, és az övé lett az aranyérem.

Budapesten folytatta az életét, ám a vállalkozásai nem sikerültek jól, ráadásul aláírt egy tetemes összegről szóló váltót, amivel kezességet vállalt az egyik barátjáért. A Kék golyó utcában lévő hentesüzlete sem ment jól, ezt később elárverezték, ahogy két másik üzletét is. Voltak olyan hírek, hogy már a párizsi olimpia alatt elindult a folyamat, ám mindez őt nem zökkentette ki, és az olimpián ellenállhatatlanul birkózott, íme az eredményei:

• Adolphe Dumont (Luxemburg) – tus
• Karl Pedersen (Norvégia) – bírói döntés
• Walter Massop (Hollandia) – tus
• Edvard Westerlund (Finnország) – bírói döntés
• Vladimir Vavra (Csehszlovákia) – tus
• Tayyar Yalaz (Törökország) – tus
• Ede Sperling (Németország) – bírói döntés

A finn Westerlund elleni meccshez érdemes hozzátenni, hogy négy évvel korábban is összekerültek, és akkor is legyőzte. Jól látható, mennyire felszabadult utána, mert Vavrát és Yalazt valósággal elsöpörte. A Sperling elleni meccs döntött az aranyéremről, a német ugyan kikapott az első körben Vavrától, de ha nyer, akkor az övé lehetett volna az olimpiai bajnokság. Nem nyert. Keresztes Az Estben így elevenítette fel a küzdelmet.

Sohasem fogom elfelejteni a döntő mérkőzés előtti éjszakát. Már évek óta kínoz reuma a jobb vállamban. Gyakran kellett visszalépnem a versenyektől, mert megbénult a jobb karom, alig tudtam felemelni.

Amszterdamban nagyon nehéz meccseim voltak, a legkomolyabb, a legerősebb természetesen Westerlund volt. Győztem, mert mertem, mert fogásokba mentem bele és sokat kockáztattam. Éjszaka éles fájdalomra ébredtem fel. Rettenetes hasogatásra. Próbáltam emelgetni, nem tudtam a jobb karom. Szörnyű ijedtség szállta meg a szívem.

Ott az ágyban kivert az izzadság a gondolatra, mit szólnak majd a magyarok, mi lesz otthon, ha Westerlund legyőzése után kikapok a némettől. Megvallom, elsírtam magam. Aztán a gyógyszerskatulya után nyúltam és számolatlanul szedtem be az atofánt és az aszpirint. Így virradt rám a reggel. Senkinek sem mertem szólni, nehogy rontsam a hangulatot! Jó félórán át masszíroztattam magam és föl sem szisszentem, amikor a fájós karomat masszírozták. A döntő pillanatában aztán mindent elfelejtettem.”

A krónikához hozzátartozott még, hogy dr. Papp László győzelmében nagyon bízott a magyar küldöttség, de ő ezüstéremmel térhetett haza, ezért többen hagosan imádkoztak a meccs előtt és alatt, hogy Keresztes nyerje meg az aranyat, mert úgy egészen más a mérleg, ha húsz év után ismét aranyat ünnepelhet a birkózás.

A döntő mérkőzésen Keresztes meglepte, megrohanta ellenfelét, és egy pillanatra sem engedte ki a kezéből az irányítást, ez hozta meg a győzelmét. Úton hazafelé, piros-fehér-zöld szalagos babérkoszorút kapott a határőröktől, akik ellenőrzésre tértek be a kabinjába. Szívébe zárta ezt a momentumot, mert azt írták a szalagra: a trianoni határnál az amszterdami győzőnek.

Rögtön az olimpiai arany után Amerikába, New Yorkba hívták edzőnek, amit nem fogadott el, bár azt is bevallotta, hogy anyagi bajai régóta keserítik az életét. A külvilágot azonban mindig ki tudta zárni az olimpiai felkészülés alatt, és a meccseken is.

A feleségének egyébként kulcsszerepe volt abban, hogy a kötöttfogásnál maradt, nem engedte ugyanis, hogy áttérjen a szabad fogásra, veszélyesnek találta. Van egy olyan legenda is, hogy ereje és izmai miatt őt szemelték ki a Tarzan-filmek főszerepére, ám azt a Temesvár mellett 1904-ben született Johnny Weismüller kapta, akinek édesapja napszámos volt, és a jobb élet reményében Amerikába ment.

1929-ben műtétre kényszerült, kihagyta a szezont, majd két év múlva a bíróság előtt volt jelenése, mert egy olyan vonaton ült, amin egy lövés dördült. Azon veszett össze két utas, hogy nyitva volt az ablak, mire az egyik revolvert ragadott, és a másik utas hat fogát kilőtte. Ugyan horrorisztikusan hat ez a sztori, de a sértett húsz napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett. Keresztes a bíróság előtt tanúként azt vallotta, egyetlen embert sem bántott, az erejét soha nem használta rosszra.

Reménykedett, hogy 32 évesen ott lehet a Los Angeles-i olimpián, de már nem tudta kivívni a lehetőséget. Hentesként dolgozott, 1946-ban pedig edző lett, és a Vasasnál helyezkedett el, igyekezett minél több gyereket bevonni a sportágba. Egy villamosmegállóban találkozott egyszer Kozma Istvánnal, őt is próbálta a terembe terelni. Kozma megnézte az edzést, végigcsinálta, aztán nem jelent meg a másnapin. Keresztes mindenkiben a bajnokot kereste, és többször melléfogott, Kozmában viszont megtalálta. Pláne, mert nem sokkal később találkozott vele ismét a villamos megállójában, és ugyan alig érte fel az arcát, de adott neki egy pofont. Úgy indokolta, azért kapta, mert másnap szégyent hozott rá, hiszen távol maradt az edzéstől.

Kozma később a nehézsúly kétszeres olimpiai bajnoka (1964 és 1968) és a világ egyik leghíresebb birkózója lett. 1970-ben a 15-ös busszal ütközött a Honvéd és utca sarkán, nem tudták megmenteni az életét, harmincévesen halt meg. A mestere, Keresztes Lajos 1978-ban, 78 éves korában hunyt el. Keveseknek adatott meg, hogy nemcsak olimpiai aranyérmes lett, hanem aranyérmest is nevelt.