Index Vakbarát Hírportál

Háromszor tért vissza a halálból a futball legnagyobb vándora

GettyImages-1196686578
2020.05.26. 22:04

Hat kontinens, 13 ország, 25 csapat

– számokban így néz ki minden idők egyik legnagyobb világvándor futballkapusának, Lutz Pfannenstielnek a közel sem hétköznapi pályafutása. A Forrest Gumpot idéző története fordulatokkal és nem várt eseményekkel van tele: az egész világot beutazta, volt ünnepelt sztár, raboskodott egy szingapúri börtönben, egy meccsen kis híján az életét vesztette, és még egy pingvinlopási ügybe is majdnem belekeveredett. Napjainkban pedig ő Németország egyik legsikeresebb sportvezetője, és még egy Guinness-rekordot is tart:

Ő az egyetlen profi játékos, aki mind a hat földrészen játszott.

Nemet mondott a Bayernnek

Az egész a német–cseh határhoz közeli bajor kisvárosban, Zwieselben kezdődött. 1973. május 12-én itt született Lutz Pfannenstiel, akinek két nagy szenvedélye van az életben: a futball és az utazás, bár az utóbbira talán csak később jött rá.

Fiatalon egész tehetséges kapusnak tartották, védett a német utánpótlás-válogatottban is, és 18 évesen olyan lehetőséget kapott, amelyről a legtöbb német gyerek csak álmodhat: szerződést ajánlott neki a Bayern München. Noha nem az első, hanem csak a tartalékcsapat, ahonnan idővel akár felverekedhette volna magát a nagyokhoz, de Pfannenstiel nem akart várni és mások mögött a padon ücsörögni. Ehelyett inkább a közeli 1. FC Bad Kötzing csapatában védett az ötödosztályban.

A Kötzing jobb volt a Bayern kettőnél, oda igazoltam, mert játszani akartam

– mondta Pfannenstiel a Nemzeti Sportnak a 2012-es Európa-bajnokság előtt.

1993-ban a VfL Bochummal játszottak edzőmeccset, amely előtt Kléber László, a már évtizedek óta Németországban élő magyar menedzser azzal a kérdéssel lépett oda hozzá, hogy akar-e egy első osztályú maláj csapatban játszani. Pfannenstiel élt a lehetőséggel, és aláírt a Penang FA-hez,

ezzel pedig kezdetét vette a 17 éven át tartó, világ körüli utazása.

Lutz Pfannenstiel csapatai:

  • 1991–1993: 1. FC Kötzting
  • 1993: Penang FA
  • 1994–1995: FC Wimbledon
  • 1995–1997: Nottingham Forest
  • 1996: Orlando Pirates (kölcsön)
  • 1996: Sembawang Rangers FC (kölcsön)
  • 1997: Tampereen Pallo-Veikot
  • 1998: Haka Valkeakoski
  • 1998: Pallo-Kerho 37 (kölcsön)
  • 1998–1999: Wacker Burghausen
  • 1999–2000: Geylang United
  • 2001: Dunedin Technical
  • 2001: Bradford Park Avenue (kölcsön) 2001–2002: ASV Cham
  • 2002: Dunedin Technical
  • 2002–2003: Bradford Park Avenue (kölcsön)
  • 2003: Dunedin Technical
  • 2003: Bærum SK
  • 2004: Calgary Mustangs
  • 2004–2006: Otago United
  • 2006–2007: KS Vllaznia Shkodra
  • 2007: Bærum SK
  • 2007: FC Bentonit Ijevan
  • 2007: Vancouver Whitecaps
  • 2008: CA Hermann Aichinger
  • 2008–2009: Flekkerøy IL
  • 2009: SC Friedland
  • 2009: Manglerud Star Toppfotball
  • 2009–2010: Ramblers FC

A terve az volt, hogy Malajziában majd felhívja magára az angol klubok figyelmét, hogy az akkortájt megújuló angol bajnokságban, a Premier League-ben játszhasson. A számítása bejött, a Penang a Newcastle-lel és a Norwichcsal is játszott edzőmeccset. Pfannenstiel jól védett, és a várt angliai szerződés sem maradt el: a Vinnie Jones-féle Wimbledonhoz igazolt, de csak később jött rá, hogy ostobaságot csinált.

Angliában pont olyan helyzetbe került, mint amit a Bayernnél el akart kerülni: csak a tartalékcsapatban számítottak rá. A Wimbledon után a Nottingham Forestnél is próbálkozott, de ott is ugyanaz várt rá, ezért 1996-ban fél évre kölcsönadták a dél-afrikai Orlando Pirateshez. Dél-Afrikában csak pár évvel korábban dőlt meg az apartheidrendszer, de a hatása még bőven érezhető maradt. Pfannenstiel volt a csapat egyetlen fehér bőrű játékosa, a csapattársai sokáig nem igazán tudták, miként viszonyuljanak hozzá, még az előző rendszerből ottmaradt, fehér játékosoknak járó külön öltözőt is nekiadták, mert ők nem voltak hajlandók ott öltözni.

Pfannenstiel ekkor még mindig csak 23 éves volt, de már három kontinens bajnokságát is megjárta.

A csúcsról a pokolba

Egy rövid szingapúri kölcsönjáték után Finnországban töltött két évet, ahol az 1998-as bajnok FC Haka is szerződtette, de tétmeccsen náluk sem védett. 1999 elején visszatért Németországba, a harmadosztályú Wacker Burghausen játékosa lett, azonban az indonéz barátnőjét gyakran ért rasszista inzultusok miatt gyorsan össze is csomagoltak, és meg sem álltak Szingapúrig.

A Geylang jelentős pénzt ígért, sokkal többet, mint amennyit Burghausenben kerestem. A következő fél évben meseszerűen alakult az életem. Én lettem a legjobb kapus a ligában, sztárként kezeltek, jól kerestem, nagy autóval jártam, a Premier League szakkommentátora lettem egy szingapúri csatornánál, ismert, népszerű arc. Az élet királyának éreztem magam

– mesélt erről az időszakról a sportnapilapnak. 

Ez az idilli állapot viszont nem tartott sokáig, néhány meccsel a szezon vége előtt nyomozók törték rá az ajtót. Fogadási csalással vádolták meg, és két napon át hallgatták ki. Hiába állította azt, hogy nincs köze az egészhez, és valójában nem is ismeri azt az indiai férfit, akinek a képét mutogatták neki. Korábban többször is fel-felbukkant körülötte, és azt kérdezgette tőle, hogy nyernek-e a következő meccsen. Pfannenstiel állítása szerint azt gondolta, csak egy rajongóval van dolga, akinek mindig azt válaszolta, hogy persze, nyernek, és csak később jött rá arra, hogy az illető egy bukméker. A szingapúri hatóságokat nem győzte meg ez a magyarázat, szerintük többször, több ezer dollárral fogadott saját csapata meccseire,

ezért 101 napig tartották fogva a Queenstown Remand börtönben.

„Negyven fok, mocskos cella, ahol a sarokba vájt lyuk volt a WC, egy vödör víz, se ágy, se szék, csak a betonaljzat. Ott döbbentem rá, hogy életemben először bajban vagyok. A második nap áttettek egy másik cellába, egy kínai gyilkos mellé. Sírtam, órákon át. Azt hittem, a kínai megöl, mert nem tud tőlem aludni. Eszelős dolog történt: megnyugtatott”

– emlékezett vissza Pfannenstiel, akit keménnyé tett a börtönlét, többször is rátámadtak, verekednie kellett az ételért és vízért.

Háromszor halt meg

A börtönben töltött majdnem négy hónap alatt 16 kilót fogyott, ráadásul az Ázsia Labdarúgó-szövetség évekre el is tiltotta, ezért új csapatot és földrészt is kellett keresnie. Egy barátja hívására a lehető legtávolabbi helyen, Új-Zélandon kezdett új életet. A Déli-sziget egyik félprofi csapatánál, a Dunedin Technicalnál játszott ismét. Az önéletrajzi könyvében ír arról a történetről, amikor a tengerparton „talált és kölcsönvett” egy pingvint, amit aztán két napig tartott a fürdőkádjában, de amikor a klub elnökétől megtudta, hogy a pingvinek védett állatok az országban, egyből vissza is vitte a kolóniájához.

Új-Zélandon a bajnokságok áprilistól októberig tartottak, ami remek lehetőséget kínált neki, hogy az év másik felében tovább járhassa a világot. Így került ismét Angliába, a hetedosztályú Bradford Park Avenue-hoz. 2002 karácsonyán, Boxing Day napján a Harrogate Townnal játszottak, és a mérkőzés majdnem tragédiába torkollott. Pfannenstiel olyan erővel ütközött össze a Harrogate csatárával, Clayton Donaldsonnal, hogy leállt a szíve.

A csapat gyúrója, Ray Killick mentette meg az életét, szájon át lélegeztette, és háromszor élesztette újra a mentő kiérkezéséig.

Néhány órával később, a kórházban tért magához, és amiatt bosszankodott, hogy miatta szakadt félbe a meccs. Egy héttel később már újra a pályán volt. Új-Zéland és a világ más tájai közti ingázást 2006-ig folytatta, ismét játszott Németországban, megfordult Norvégiában, és egy újabb földrészt is kipipálhatott: 2004-ben a kanadai Calgary Mustangs játékosa lett, így az Észak- és Közép-amerikai CONCACAF-zónában is bemutatkozhatott.

A cél a Maracana

Játékoskarrierje vége felé Pfannenstiel egyre több szerepkört töltött be a klubjainál. 2007-ben az albán Vllaznia Shkodërtől az örmény FC Bentonit Ijevanhoz már mint játékos-edző került. Amikor 2008-ban a német Reinhold Fanz lett a kubai válogatott szövetségi kapitánya, Pfannenstielt kérte fel kapusedzőnek, aki persze elvállalta a felkérést. 

Egy valami még viszont hiányzott Pfannenstiel pályafutásából: Dél-Amerika. Ez volt az egyetlen kontinentális szövetség, amely még hiányzott az önéletrajzából, de már ez sem sokáig. A brazil Atlético Hermann Aichinger lehetőséget látott a leigazolásában, és ő annyira vágyott a Guiness-rekordra, hogy még jobban fizető ajánlatokat is visszautasított.

Egyik későbbi interjújában azt mondta, hogy gyerekként arról álmodott, hogy a Flamengo játékosaként a Maracanában fog játszani. Az álomból a Flamengo nem, a Maracana viszont megvalósult, amikor egy kupameccsen a legendás stadionban a Botafogo ellen védhetett. Aktív pályafutását Namíbiában, a Ramblers FC-nél fejezte be 2011-ben, ahol játékos, edző és technikai vezető is volt egy személyben, miközben a namíbiai válogatott kapusedzőjeként is dolgozott.

Környezetvédő és szakértő

Ennyi tapasztalattal nem meglepő, hogy a tévétársaságok egymás után csaptak le Pfannenstielre, aki a ZDF-től a BBC-n és CNN-n át az Eurosportig, több csatornánál is volt szakértő a világ- és Európa-bajnokságok alatt.

Az ismertségét arra is felhasználta, hogy létrehozta a jótékonysági és környezetvédelmi alapítványát, a Global United FC futballcsapatot. Ehhez olyan nagykövetek is csatlakoztak, mint Fredi Bobic, Lothar Matthäus, Pavel Nedved, Zinedine Zidane és Kiprich József, akik a világ különböző pontjain játszott, jótékony meccsekkel hívták fel a figyelmet a klímaváltozás hatásaira. Az is a tervei közt szerepelt, hogy az Antarktiszon is összehozzanak egy hivatalos mérkőzést (hiszen ott még úgy sem játszott), de az extrém körülmények miatt ez egyelőre nem valósult meg.

Mindezek mellett a futball maradt Pfannenstiel legfőbb hivatása, méghozzá a legmagasabb szinten. 2011-ben a Hoffenheim játékosmegfigyelő részlegének vezetője lett, az ő hatáskörébe tartozott a fiatal játékosok feltérképezése és kiválasztása. Az egyik első igazolása az Európában akkor még szinte teljesen ismeretlen Roberto Firmino volt, akit később 37 millió eurós haszonnal adtak tovább a Liverpoolnak. A brit bulvárlapokban ekkor terjedt el az a kacsa, hogy Pfannenstiel a népszerű futballszimulátorban, a Football Managerben szúrta ki Firminót, de ezt később maga is cáfolta.

A Hoffenheimnél 2018 decemberéig dolgozott, majd a Fortuna Düsseldorf sportigazgatója lett. A munkája eredményességét talán az is jelzi, hogy ez idő alatt a Hoffenheim több mint 200 millió euróért adott el játékosokat. A koronavírus-járvány után újraindult szezonban komoly feladat vár rá és a szakmai stábra a Düsseldorfnál, valahogy bent kéne tartaniuk az osztályozós helyen álló Fortunát.

A közelmúltban sokan támadták azért, amiért január végén leváltotta a csapat népszerű vezetőedzőjét, Friedhelm Funkelt, aki visszajuttatta a csapatot az élvonalba, ahol egyből a 10. helyen zártak. Idén viszont a Düsseldorfot is utolérte a „második szezon” szindróma. Az új edző, Uwe Rösler az utolsó helyen vette át a csapatot, amelyet azóta sikerült a 16. helyre felhoznia. Pfannenstiel szerződése május 31-én lejár, így a Düsseldorf már nélküle fogja befejezni ezt a szezont.

A Kicker úgy tudja, Angliából, Spanyolországból és Törökországból is érdeklődnek iránta, így nem lenne meglepő, ha a járvány után is folytatná az útját, amely szerinte biztosan nem így alakult volna, ha 18 évesen másként dönt.

Ha annak idején aláírok a Bayernhez, tudom, milyen élet várt volna rám. Öt-hat évig lettem volna cserekapus Oliver Kahn mögött, tisztességes fizetéssel, aztán jön egy másodosztályú csapat, míg végül a harmadosztályban fejeztem volna be. Lenne egy német feleségem, egy német otthonom, és most edzőként dolgoznék valahol. Ez majdhogynem előre meghatározott. És hogy elcserélném-e az utazások alatt szerzett élményeimet erre a kiszámítható életre? Nem, biztosan nem.

Felhasznált cikkek:

  • Im Tor zur Welt (11freunde)
  • The extraordinary life of German goalkeeper Lutz Pfannenstiel (BBC)
  • Lutz Pfannenstiel: the ultimate journeyman footballer on penguins, prison and dying three times (The Guardian)
  • Meet Lutz Pfannenstiel, football’s 25-club, 13-country, six-continent man (These Football Times)
  • The First Man To Play Football On All Six Continents (Tifo Football)

(Borítókép:  Lutz Pfannenstiel a Fortuna Düsseldorf - Bayer 04 Leverkusen 2020. januári mérkőzésén. Fotó:  TF-Images/Getty Images)



Rovatok