Index Vakbarát Hírportál

Aki 3333-szor átfordul, beoltódik minden repülőbetegség ellen

fortepan 62571
2020.05.30. 17:18

A hajóhintázás sokáig vásári szórakozás volt, majd a csónak formájú hinta a játszótereken is megjelent. A huszadik században sportrepülő-pilóták extrém virtuskodásának is az egyik eszköze lett, néhányan órákon át, több ezerszer képesek voltak folyamatosan átpördülni a fejük felett. A hintázást néhány helyen még most is sportként űzik, és hajszolják az embert próbáló rekordokat.

A hajóhinták a 19. század elején jelentek meg Angliában, de elég gyorsan elterjedtek Európa többi országában is. Kedvelt játékszerré vált a vásárokban és a nagyvárosok mutatványos terein az izomerővel meghajtott, merev karú hinta, amivel az ügyesebbek a fejükön is át tudtak pördülni. Emiatt hamar virtuskodássá is vált a hintázás, nyilván roppant menőnek és bátornak számított az, aki megcsinálta a teljes kört, hát még ha egymás után többször is.

A körözés persze nem is olyan egyszerű, erőre és jó technikára is szükség van hozzá.

A szórakozás mellett idővel új értelmet is nyert a hajóhinta, amelyre az 1930-as évektől magyar sportrepülők kiképzési eszközként is tekintettek. Nem tudtak eleget repülni a sportgépekkel, de a szó szerint gyomorforgató pörgésben valamelyest szimulálhatóak voltak a pilótákra ható erők: számítások szerint 2,5 G nehezedik rájuk átfordulás közben, ami jó kiképzési lehetőséget biztosított. A pilóták és jelöltek a hűvösvölgyi Nagyrét hajóhintáit bérelték ki, 1943-ban száz pengő volt egy délután, hogy edzhessenek és versenyezhessenek egymással.

A Nemzeti Újság már egy 1939-es versenyről is beszámolt, amit a pilóták kellő nagyvonalúsággal és iróniával hajóhintás világbajnokságnak neveztek. A bajnok Monori Kovács Jenő 31 percig volt a levegőben, 736 fordulattal győzött.

Az 1941-es versenyen két számot is tartottak, az egyikben minél tovább kellett folyamatosan átpördülni, a másik pedig gyorsaságra ment, minél rövidebb idő alatt kellett megtenni a száz kört. Monori Kovács utóbbi számban csak második lett 3 perc 36 másodperces idejével, Schaab (Boros) Tibor 3:28-cal nyert. 1944-ben a MAFC repülője, Jobbágy János már 3:12 alatt végrehajtott száz fordulatot.

A magát sok sportágban kipróbáló, például fogadásból a Székesfehérvár–Budapest-utat görkorcsolyával is megtevő Monori Kovács később alaposan megjavította 1939-es eredményét, mert 1940-ben már 1111 átfordulással nyert, de nem élt sokáig ez a rekordja, Schaab megduplázta a csúcsot, akkor azt írták a lapok, hogy a bajnok kiöregedett.

Monori Kovács azonban nem hagyta magát, 1944-ben lehetetlenül sokáig pörgött, 2 óra 46 perc és 3333 fordulat után hagyta abba.

Teljesítménye miatt, az angol looping (hurkolás), után lupingkirálynak is nevezték. A 3333 fordulat nem hivatalos világcsúcs volt, de Monori Kovács a világháború zavaros időszaka miatt nem tudott bekerülni a Guinness-rekordok könyvébe.  Az Új Magyarság újságírója a verseny után megkérdezte a főszervezőt, hogy mi értelme van ennek az egésznek, azon kívül, hogy az ember rosszul lesz. Hollerung Gábor a második világháború közepette jól megideologizálta a válaszát:

„Ezek a fiúk itt- javarészt műegyetemi sportrepülők. Hat, három, vagy egy év múlva ezek lesznek a magyar hadirepülők, a sasszemű vadászok, a stukák, vagy a nehézbombázók. Talán légiharcokat vívnak, fejjel lefelé, zuhanva ezermétereket, s talán szívükben jó érzéssel emlékeznek majd vissza akkor a nagykovácsi rétre, a műegyetemi sportrepülők hagyományos évi hajóhintaversenyére. Mert hidd el, aki háromezerszer, vagy csak hétszázszor is megfordul ezen a tengelyen itt, az már repülhet viharban, esőben vagy szélörvényben. Beoltódik minden repülőbetegség ellen. S ezért azt mondom: minden eszköz szent, ha a cél az, hogy a hazának szolgáljunk vele ... "

Az egyik hajóhintás versenyt a Filmhíradó is rögzítette, így Monori Kovács elég népszerű lett, sokan felismerték a moziban. Amikor bevonult a tapolcai bombázókhoz, a tisztek kinevették, csak Hajóhintás kapitánynak nevezték.

A fellelhető információk alapján utoljára 1950-ben rendezték meg az országos hajóhintaversenyt, de más országokban még mindig hajóhintáznak, vagy valami hasonlót csinálnak. 

Német népi fesztiválokon még mindig lehet hajóhintákat találni, és néha versenyeket is rendeznek. Bizonyára nem hallottak Monori Kovács teljesítményéről, vagy más német versenyzőkről, mert a Ringer mutatványos család úgy tartja számon, hogy a ő hajóhintáikon felállított 1111 fordulat a világrekord, míg a gyorsasági számban a két perc alatt megtett 46 fordulat a legtöbb. A németeknél több adat is kering a rekordokról, Lars Getz még az 1990-es években megtett 2300 fordulatát is a csúcsok között jegyezték. Ezt szárnyalta túl 2019-ben a pfaffenhoffeni népi fesztiválon 2501 fordulattal Maximilian Meier. Ő korábban is megpróbálkozott már a csúccsal, de gyomorproblémák miatt fel kellett adnia 2031 fordulat után.

Észtországban pont az inkább dísznek, mint funkcionális elemnek számító hajó tűnt el a hintáról, de egy pofonegyszerű ötlettel még extrémebbé tették az átfordulást. A kiiking nevű sport kitalálója, Ado Kosk is tudja, hogy a hosszabb erőkar megmozdításához nagyobb erőre van szükség, így egyszerűen megnövelte a hinták felfüggesztőrúdjait.

A kiikingben az a menő, aki minél hosszabb karral képes átfordulni. A hintán bizonyos határok között az állvány magassága és a felfüggesztés hosszai módosíthatók a teleszkópokkal. A kezdőszint 3 méternél van, de a legjobbak már a hétméteres karhosszt is meghaladták, a rekordot 2018 óta az észt Sven Saarpere tartja 7,38 méterrel. 

A kiiking háromméteres változatánál is számon tartanak gyorsasági és állóképességi rekordokat. A német Manuel Heister egy perc alatt 39 fordulattal a legjobb, míg egy 12 éves libanoni fiú, Bechara Abu Khater 799 fordulattal tartja a maratoni csúcsot. Heisternek azonban még a csúcs sem volt elég, már a futballal is megpróbálta ötvözni a hintázást, nem túlzottan nagy sikerrel. 

(Borítókép: Hajóhinta a Városligetben 1939-ben. Fotó: Góg Emese / Fortepan)



Rovatok