Index Vakbarát Hírportál

Repkát megharapták a döntőben, aranyat érő emeléssel válaszolt

C  IK19920728264
2020.06.03. 04:55

Miskolc első olimpiai bajnoka lett Repka Attila, aki a kötöttfogású birkózók 68 kilós versenyében szerzett aranyérmet barcelonai olimpián. A döntőben egy ponttal múlta felül Dugucsijevet. Túlóradíját aranyban fizették, így tudósítottak a meccséről.

Magyarország az olimpiák történetében 177 aranyérmet nyert, időrendben emlékezünk a győztesekre. Hajós Alfrédtól a rövidpályás gyorskorcsolya-váltóig.

Repka tízévesen kezdett el birkózni Diósgyőrben, Rusznyák József majd Gutman József mesteredző irányítása alatt. A vasgyári általános iskolában szúrták ki, jó fizikumú gyerekeket kerestek. Verekedős volt, ezért kézenfekvőnek látszott, hogy a birkózást neki találták ki. 

Már az 1986-os budapesti világbajnokság előtt felmerült a neve, de nem került az indulók közé 18 évesen, noha akkor már junior világbajnok volt kötöttfogásban, szabad fogásban pedig bronzérmes. Az 1988-as Európa-bajnokságot megnyerte májusban, így jutott ki élete első olimpiájára Szöulba, ahol csalódást okozott önmagának, mert azt hitte, mindenkit szétszed, de végül be kellett érje a nyolcadik hellyel. 1989-ben ismét Európa legjobbja volt, de az 1991-es világbajnokságon tizenegyedik helyével nem jutott kvótához, így azt az olimpia évében kellett megszereznie. Meg is tette egy második hellyel a koppenhágai Eb-n.

A barcelonai olimpiára nem úgy ment ki, mint az elsőre, hogy mindenáron meg akarja nyerni. Tudta, hogy a legjobb korban van, és most kell megmutatnia. A fogyasztása jól sikerült – hagyományosan tíz kilót dobott le a nagy versenyek előtt -, a nagy hőségben is melegítőben járkált mindenhová, és úgy várta a mérlegelést.

„A legnehezebb, szinte elviselhetetlen pillanatokban azzal nyugtattam magam, hogy teher alatt nő a pálma. Ha nem is kapartam a falat, de helyenként agresszívvá váltam, a környezetemnek lehettem hálás, hogy elviseltek.

A kínok közepette mindig egy auschwitzi képre gondoltam. 190 centis, 38 kilós, meggyötört, vészesen sovány férfi vitte a követ, drasztikus fogyása mellett még dolgozott is a koncentrációs táborban. Ha ő kibírta, akkor nekem is ki kell, mert különb nem vagyok, de ugyanolyan kemény igen.

Erre tereltem a gondolataimat. És persze ott volt előttem a cél, amit el akartam érni.”

- mondta az Indexnek.

Így jutott el a döntőig

  • Sztojanov (bolgár) – 4-1
  • Szabó Nándor (olimpiai zászló alatt) – 10-1
  • Petrica Carare (román) – 6-0
  • Ghani Yalouz (francia) – 6-0
  • Rodney Smith – 10-0

Amint látható, elsőre nehéz ellenfelet kapott, a vb-döntős Sztojanov vezetett is ellene, de a védjegyévé váló fordított emeléssel sikerült megfordítania a meccset. Utána fölényesen vert mindenkit, miközben alig tudtak pontot csinálni rajta. A vajdasági Szabó Nándornak sikerült utoljára. Yalouz ellen nem szeretett birkózni, őt tekintette a mumusának, de egy hatalmas dobással elintézte.  

A másik ágon az exszovjet, akkor a Független Államok Közösségét képviselő Iszlam Dugucsijev szűk győzelmekkel menetelt, de az utolsó meccsén 8-0-ra intézte el az iráni Csamangolit, így egyértelműen a két legjobb birkózó csapott össze a döntőben. Dugucsijev az 1990-es és az 1991-es világbajnokságon is nyert, ezért valamelyest őt lehetett esélyesebbnek tekinteni, két addigi meccsüket is az azeri születésű versenyző nyerte.

Repka azonban hihetetlenül stabilan, zártan, nagy szenvedéllyel, folyamatos lendülettel birkózott az ötperces fináléban. Dugucsijev tiltott fegyverhez nyúlt az utolsó percben, előbb megfogta a lábát, majd megharapta az alkarját. Repka nagy kiáltásokkal adta a bíró tudtára, hogy mi történt, a zsűrielnöknek meg is mutatta a kezét, és riválisa fogának nyomai jól kivehetőek voltak. Dugucsijev megúszta büntetés nélkül.

Egyre inkább kapkodtak a levegő után, de azt meg lehetett ítélni a két versenyző testbeszéde alapján, hogy Repkában maradt több tartalék. A hosszabbításból fél perc telt el, amikor kiemelte, földre vitte, és az akkori szabály szerint az a győztes, aki a ráadásban az első pontot eléri.  

Repka önfeledten örülhetett, ellenfele összeomlott, alig tudott felállni a szőnyegről.

„Nagyon gyanús, ha egy birkózó úgy kerül döntőbe, hogy nem fáj semmije. Az első meccsen volt egy rossz mozdulatom, de utána nem zavart. Mint később kiderült, a gyűrűs ujjamban elszakadt a szalag, de erre nem foghattam volna egyetlen vereséget sem, nemhogy még a döntőbelit. Tökéletes volt a taktikánk, mentem előre, őt kétszer is megintették, lendületesebb voltam, fárasztottam tisztességesen. Dugucsijev pedig arra játszott, hogy amikor majd engem leküldenek, akkor megpörget. Na, de ez azért nem volt annyira egyszerű, mint ahogy ő gondolta.

Az öt percet követő hosszabbításban már mindketten éreztük, hogy én nyerek, a harapás is a kétségbeesését bizonyította. Belém kapaszkodott, talán azóta már rájött, hogy nem kellett volna, pláne nem kétszer, mert elsőre ugyan le is lépett a ledöntésről, de másodszorra már nem voltam olyan béna, hogy elhibázzam”

– mondta 2004-ben a Képes Sportban.

1996-ban az atlantai olimpia előtt a budapesti Európa-bajnokságon aranyérmes lett. Az olimpián jó sorsolást kapott, minden adott volt, hogy sikerüljön a címvédés, de a fogyasztása akkor nem sikerült a legjobban, és az a kirobbanó erő, ami négy évvel korábban jellemezte, nem talált rá.

A 2000-es olimpiára ki akart jutni, de nem sikerült, élete legrosszabb döntésének nevezte, hogy megpróbálta. Visszavonulása után edző lett, a válogatott keret mellett is dolgozott, most a DVTK-nál igyekszik megtalálni az utódát.

Borítókép: Az ezüstérmes Független Államok Közösségi Islam Duqiciyev (b) az aranyérmes Repka Attila (k) és a bronzérmes amerikai Rodney Smith (j) birkózók állnak a dobogón a kötöttfogású birkózás 68 kg-os súlycsoportjának eredményhirdetésén a XXV. nyári olimpiai játékokon. MTI Fotó: Németh Ferenc

Rovatok