Ezt is megértük. Tudtuk, hogy előbb-utóbb összecsapnak, hogy néhányan talán revansot is akarnak venni. Persze utóbbi nem biztos. Lehet, csak meg akarják mutatni, hogy volt értelme valami újabbat, frissebbet létrehozni. A Hurricanes játékosai, mint azt sokan tudjuk, főleg a Budapest Wolves egykori juniorcsapatából szakadtak ki. 

Abból a juniorcsapatból, ami Magyarországnak az első nemzetközi kupát hozta a football-színtéren. Sokan akkor már a nagycsapatban is szerephez jutottak (Szűcs Máté, Kovács Gábor, vagy a CEFL-ben 2008-ban még Offense MVP-nek is megválasztott Bencsics Márk - napestig lehetne sorolni), nem keveset hozzátéve a Wolves sikereihez. 

Amikor elszakadtak a Wolvestól, és létrehozták a Hurricanest, tudni lehetett (még azelőtt, hogy az új mezben pályára léptek), hogy tényezők lesznek a hazai és a nemzetközi bajnokságokban egyaránt. Nem ritkán fordult elő, hogy egy-egy elvakult Wolves-szurkoló is kiment a mérkőzéseikre szurkolni. Ezek a fiúk olyan futballt játszanak, amit itthon - az európai fociban elcsépelt kifejezéssel élve - nyugodtan nevezhetünk galaktikusnak.

A másik oldalon várják őket a nagy öregek. Péter Csaba, aki egyszer elmondta, hogy ha lesz olyan, aki kiszorítja őt a kezdő LB-pozícióból, visszavonul, hogy a fiatalok érvényesülhessenek. Az irányítók, akiktől Márkék annyit tanultak, amennyivel nyugodtan végigverhették a magyar div. 2-es mezőnyt, és bezsebeltek egy osztrák Iron Bowl-t is. Idén már majdnem a másodikat.

Várja őket az a Lee Hlavka, aki a legjobban ellene volt a szakadásnak. Eléggé tapasztalt ahhoz, hogy felmérte: ilyen emberanyag nem mindennap akad egy csapatnál, és nagy kár volna, ha a fiúk nem piros-feketében folytatnák a karrierjüket.

Várja a pályára lépést Csizmazia László, aki biztosan tudja: ha a Hurricanes védelmét át tudja törni, nincs az az erő utána, ami megállíthatná. És várják a szurkolók is. Tudják-tudjuk: itt olyasmi történik majd, amire talán évekig emlékezni fogunk. 

Ilyen meccs nincs minden héten kis hazánkban.

Tojásfoci blog