„Milyen jó ez a Wembley, mert a pálya szélén nem ázik be az ember cipője, mint San Diegóban. Ott a tengerszint alatt van a stadion, úgyhogy tiszta életveszély, ha valaki a meccs után a vizes gyepen be akar rohanni a sajtótájékoztatóra” – meséli egy kaliforniai újságíró a vasárnap esti, Minnesota Vikings–Pittsburgh Steelers NFL-meccs első negyede után, utalva arra, hogy jó ötletnek találja a londoni rendezést.

Az európai közönségnek az idei szezonban kétszer is elhozzák mutatóba az amerikaifutball-bajnokságot. A vasárnap esti mérkőzés talán a legjobban sikerült az eddigiek közül, hogy ez hosszabb távon jelent-e valamit, arra még visszatérünk.

Mini Super Bowl, angol fölénnyel

A péntek óta tartó NFL-mánia vasárnap délutánra tetőzött a legendás londoni stadionnál, ahol összeterelték a nyolcvanezres, Vikings- és Steelers-mezes tömeget, teljesen megtöltötték a metrómegállót és az arénát összekötő Olympic Wayt.

A felvezetés olyan volt, mintha a világ egyik legnagyobb sporteseményének számító Super Bowl hangulatát akarták volna kicsiben elhozni a Wembley-be. A kezdés előtt tíz perccel még koncert ment a pálya közepén, aztán – mint az NFL-döntőben – másfél perc alatt szétkapták az emelvényt, majd a pályaválasztó Vikings-játékosok lángoszlopok, tűzijáték és őrjöngés mellett bevonultak.

Sikerült amúgy két olyan tábort összeereszteni, akik még egy európai NFL-meccsen is tudtak hangulatot csinálni: a Steelers-játékosok megérkezésekor lehetett igazán érezni, hogy a Vikings hazai pályán lesz, Roethlisbergeréknek egyáltalán nem örültek.

Aztán a Steelers-irányítót egyre többször gyötörték meg, Adrian Peterson – aki a múlt szezonban labdával a kezében majdnem annyit rohant az alapszakaszban, hogy egy legendás rekordot is megdöntött – pedig olyanokat futott, hogy a Vikings-szurkolók leordították a pályáról a másik csapatot.

Nemcsak a drukkerek, az amerikai média is komolyan készült az eseményre, a sajtólelátón a Steelers szakértői egy méter széles asztalukra atmoszféramikrofont, mágnestáblát és rögtönzött taktikai rajzokat zsúfoltak össze, Adrian Peterson 77 yardos touchdownt érő futása után messzelátóval a kezükben elemeztek idegesen.

Hogy jön ide a sznúker?

Az amerikaifutball-meccsek kritikus pontja szórakoztatás szempontjából, hogy sokat áll a játék, ilyenkor pedig a tévénéző otthon elkapcsol, vagy kimegy a konyhába sörért, aztán fészkelődik még néhány percet.

Az ilyen szüneteket át kell hidalni egy nyolcvanezres stadionban is, nem mehet ki mindenki egyszerre a büfébe. Ilyenkor jönnek az olyan közönséget megmozgató műsorszámok, mint a party patrol, amikor a lelátók elé siet néhány ember. Ők úgy tesznek, mintha könnygázgránáttal fejre céloznának, csak itt a fegyverből szurkolói ereklyék repülnek a lelátóra, amikért egymást ölik az emberek.

Egy másik ilyen esemény, amikor a nézőket táncoltatják a kivetítőn. A meccs első félidejében egy nagyjából tízéves fiú adott elő olyan mozdulatokat a Wembley óriásképernyőin, hogy a stadion hangosabban üvöltött, mint amikor a Vikings touchdownt szerzett.

Különböző bejátszásokkal is le lehet foglalni a drukkereket, főleg, ha az egyik csapat sztárjai szerepelnek benne. A Vikings-játékosai például azzal égették magukat, hogy egyikük sem tudta megmondani, mi az a sznúker, más sportágak szakkifejezései meg még inkább megkavarták őket.

Eltűnt a sisak nélküli lázadó

A szünetben Ben Roethlisberger teljesítményéről beszélgettünk páran, nem újdonság, hogy a Pittsburgh-irányítónak nem megy, szenved az egész támadóegységgel együtt. Egy pittsburghi szakíró szerint mindössze annyiról van szó, hogy a Big Ben becenevű quarterback egyszerűen érett lett, és ezzel vesztett a motivációjából is.

„Mennyivel motiváltabb volt, amikor még egy lázadó volt, és állandóan sisak nélkül járt motorozni, égett benne a tűz" – mesél csillogó szemekkel a quarterbackről az újságíró, aki személyes ismerőse is a játékosnak. Roethlisberger lázadása egyébként abban teljesedett ki, hogy 2006-ban, védőfelszerelés nélkül borult fel motorjával, eltörte az állkapcsát és az orrát, súlyos sérülései voltak.

Most, hét évvel később a Wembley-ben a pályán teljes védőfelszerelésben keserítették meg az életét. Csapattársai sokszor hozták nehéz helyzetbe, amellett, hogy láthatóan bizonytalan volt, így a harmadik negyedben már 34-17-re is vezetett a Vikings. A másik oldalon a futójátékos Adrian Peterson annyira elemében volt, hogy a sípszó után is felpattant, és rohant még harminc yardot, hogy a kapu mögötti szektort hergelhesse.

A Steelers a negyedik meccsét is elvesztette, nem sokon múlt a végén, hogy visszajöjjenek és egyenlítsenek, ám a Vikings ezt megakadályozta, így a két nyeretlen csapat harcát ők húzták be, ezzel még lejjebb taszították a Steelerst, a vége 34-27 lett.

Londonig jöttünk, hogy itthon nyerjünk

A meccs után a Vikingsnél hatalmas volt a megkönnyebbülés. A vezetőedző Leslie Frazier magyarázta azt, hogy ezek után biztosan imádni fogja Londont, az angol fővárosba kellett eljönniük hazai csapatként, hogy meglegyen az első győzelem, talán elindulhatnak végre felfelé. Frazier később lelkendezett arról, amit legjobbja, Adrian Peterson és csereként beugró irányítójuk, Matt Casell is kiemelt, otthon voltak.

Peterson úgy érezte, tele volt energiával a stadion, az európai szurkolók őrületet csináltak, amikor kifutott a pályára, még ő is meglepődött, milyen hangerő fogadta.

És hogy kell-e Európának az amerikaifutball? A közönség már bizonyított, van egy legendás stadion, ahol NFL-meccset is lehet rendezni, kérdés, valóban érdemes-e elindulni azon az úton, amit egyre többen pedzegetnek, hogy legyen Londonnak egy saját amerikaifutball-csapata, amely hétről hétre a legjobbakkal meccsel.

Az amerikai szurkolók többsége hallani sem akar a dologról, az angolok játsszák csak a saját futballjukat – mondják sokan, ők szívesebben látnának egy klubot Los Angelesben vagy San Antonióban. A logisztika szintén komoly probléma lehet, a londoni csapatnak és ellenfeleinek rengeteget kell utaznia, szurkolóik komoly terhet kapnának. Felmerült az is, hogy egyszer Super Bowlt rendezzen Anglia, ezek után el lehet képzelni, milyen ellenállásba ütközne a dolog.

Egy olyan meccs, mint a vasárnap esti és az azt övező érdeklődést látva az viszont egyértelmű, kell az NFL-jelenlét Európába, évi két meccsel fent is lehet tartani ezt az őrületet, a többi része meg maradjon meg Amerikának, inkább éjszakázunk, hogy lássuk a rangadókat.

Legközelebb október végén lesz Londonban NFL-meccs, a tavaly Super Bowl-résztvevő San Francisco 49ers a Jacksonville Jaguars ellen lép pályára a Wembley-ben.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!