Szeptember elején elkezdődik az egyetemi amerikaifutball-bajnokság, amit a tíz legmeghatározóbb játékos bemutatásával vezetünk fel. Ők tehetik a legtöbbet azért, hogy csapatuk bajnok legyen.

Korábbi részek: Leonard Fournette, Myles Garrett, Dalvin Cook.

Peyton Manning egykori egyetemi csapatát, a Tennessee Volunteerst már két éve sötét lóként emlegetik, idén viszont tényleg kijöhet nekik a lépés, és nagy szezont mehetnek. Ezért a bivalyerős futójátékuk tehet a legtöbbet, aminek a legfontosabb eleme Jalen Hurd. 

A harmadéves Hurd tavaly 1288 futott yardja mellett 190-et elkapásokból hozott össze, de a most induló szezonban ezeket jócskán felülmúlhatja. Volt olyan szakértő, aki szerint a kétezres határ közelébe kerülhet, mert több visszatérővel és rutinnal felvértezett fal dolgozik előtte. A kétezres határ így se valószínű, viszont ez is jelzi, hogy mekkora a potenciál a Vols futójátékában. 

A 190 centis, 108 kilós Hurd jól dokumentálta tavaszi felkészülését közösségi oldalán, ezek voltak azok a hetek, amikor profi erőnléti trénerekkel dolgozott, hogy még brutálisabb, erősebb legyen ősztől. A tavalyi számaihoz még annyit érdemes hozzátenni, hogy futásonként 4,7 yardot átlagolt legutóbbi két évében, és átlagosan 2,9 yardot tett még meg a labdával az első kontakt után. Összességében nagyon kiegyensúlyozott szezon futott tavaly, igaz, kisebb-nagyobb hullámvölgyek nála is voltak, amikor blokkolásban hibázott vagy a labdát vesztette el.

Ő leginkább a hosszú futásukat hiányolta magáról, saját bevallása szerint nem igazán tudott második fokozatba kapcsolni, ezért volt az, hogy 277 futásából csak 3 volt 30 yardnál hosszabb. Termetéhez képest azért még így is figyelemreméltó sebessége van, és nehéz kibillenteni az egyensúlyából, mindehhez bónuszként jön az a brutalitás, amivel fut. 

A Tennessee futójátéka egy háromfejű szörnyeteg, ezért Hurd mellett muszáj beszélni az irányító Joshua Dobbsról és a másik futóról, Alvin Kamaráról. Dobbs az egyik legjobban futó irányító irányító az országban, még ha passzjátékban nem is olyan erős. 816 yardot és 11 touchdownt termelt tavaly a földön, és nem egy olyan meccse volt, amikor lehetetlenség volt megállítani. Nem fél belemenni az ütközésekbe, a szerelési kísérleteket is könnyedén rázta le magáról. 

És akkor ott van még Alvin Kamara. Múlt évben összehozott 698 yardjában az a legérdekesebb, hogy 107 futásból hozta össze, vagyis 6,5 yardot átlagolt futásonként. Ami nagy fegyver nála is, hogy 291 elkapott yardot is termelt,

A védelem legnagyobb neve a defensive end Derek Barnett, aki simán elsőkörös kiválasztott lehet a jövő évben, de rajta kívül is becsúszhatnak még páran az első körbe. A speciális egységbe visszatér Evan Berry, aki 21 visszahordásból 38,3 yardot átlagolt a múlt idényben, és három kirúgást is TD-re hordott vissza. 

Kérdés, hogy a több tapasztalat és a tehetség elég-e az igazán nagy dobáshoz. Tavaly főleg a fontos meccsek végén voltak problémák, pedig az Oklahoma, az Arkansas és még az Alabama ellen elvesztett rangadóknak is lehetett volna más vége, ha bevállalósabbak. Ez most nem fog beleférni, mindössze annyi kedvezmény van, hogy az Alabamával otthon játszanak. 

Itt az ideje a csúcsra járatniuk a remek játékosokkal teletömött osztályt: a Tennessee az SEC keleti csoportjának legnagyobb esélyese, a konferenciadöntő a minimum elvárás velük szemben. Csak az a baj, hogy még mindig a nyugati csoportból jön az ellenfél.