Játékosok komplett karrierjéről is dönthet az NFL évente megrendezett draftja, amin az egyetemekről – és speciális esetben az egyenesen Európából – érkező tehetségeket válogatják az NFL csapatai. Bár az egyetemi amerikaifutball-bajnokságot is óriási figyelem kíséri Amerikában, évről évre több olyan játékos is akad, akire ilyenkor, és a draftot megelőző felmérőn, a Combine-on csodálkoznak rá a szakírók, általában kivételes fizikai adottságaik miatt.

Bár egyáltalán nincs rá garancia, hogy a nem mindennapi gyorsaság vagy fizikum kiemelkedő karrierhez vezet majd, azért nem árt megismerkedni a legnagyobb szörnyekkel a magyar idő szerint péntek hajnalban induló háromnapos draft előtt, hogy lássuk, meddig lehet feszíteni az emberi teljesítőképesség határait.

D.K. Metcalf, elkapó, Ole Miss

Az egyik ilyen szörnyeteg az idei drafton az Ole Miss elkapója, D.K. Metcalf lesz, vagyis Metcalf már most szörny, sőt, a combine előtt is az volt, hiszen nem sokkal a felmérő előtt elkezdett terjedni egy kép a 191 centis, 103 kilósra gyúrt játékosról, amin izom mellett nem sok minden más látható rajta.

Metcalf egyetemi pályafutását sérülések hátráltatták, három év alatt összesen 21 meccset játszott csak, ami bő másfél, szűk két szezonnak felel meg, attól függően, hogy mennyire eredményes az adott csapat. Maradandót ugyan nem alkotott, de rossz játékosnak sem lehet mondani. Metcalf semmit nem akart a véletlenre bízni, és a 2018-as sérülése után lényegében beköltözött az edzőterembe, aminek meg is lett az eredménye: 103 kilója ellenére 4,33 másodperc alatt futotta a 40 yardot, ami az idei combine-on az ötödik leggyorsabb idő volt. A többiek, akik hasonló sebességet mutattak, 10-20 kilóval könnyebbek voltak Metcalfnál, aki

Sőt, a kar- és mellizmait is megvillantotta, amikor 27-szer nyomta ki a testsúlyával majdnem teljesen megegyező 102,5 kilónyi súlyt a fekvenyomó gyakorlatban - ez egyébként 2006 óta a legjobb eredmény volt elkapótól a felmérésen.

Ennek ellenére korai lenne már most legendának kikiáltani, mert hihetetlen ereje és gyorsasága páratlanul gyenge irányváltási mutatókkal párosul: az ezt felmérő úgynevezett 3-cone drill és short shuttle mindegyikében a legrosszabb 5 százalék között volt az ideje, bár pusztán ez nem jelenti egyből azt, hogy Metcalf meg is bukna, mert ha el tudja kapni a felé dobott labdát, miközben bárkit le tud futni, és le tud rázni magáról, akkor igenis sikeres lehet az NFL-ben. Nem mondjuk, hogy Calvin Johnsonéhoz hasonló karrierje lehet, de a méretei és ereje alapján többen már elkezdték az összehasonlítást a Detroit Lionsból idejekorán visszavonult Johnson és a korábbi hármas- és távolugró Metcalf között.

Noah Fant, tight end, Iowa

Hogy maradjunk a támadóoldalon – velük kezdtük, az igazi szörnyekből ugyanis több van a 2019-es draftosztályban a védelem oldalán –, jöjjön az Iowa Hawkeyes hatalmas tight endje, Noah Fant.

A 193 centis és 113 kilós játékos három évet töltött az Iowa Egyetemen, de igazából csak 2017-ben és 2018-ban számított meghatározó játékosnak a Hawkeyesnál. Három év alatt össszesen 78 elkapása, 1082 elkapott yardja és 19 touchdownja volt, utóbbi a kiemelkedően magas szám, hiszen azt mutatja, hogy szinte minden negyedik elkapása TD-t ér – már csak emiatt is kedvelt célpont lehet az NFL-ben 20 yardon belül, és bármelyik csapatnál köt ki, az irányító egyik legjobb barátja lesz a támadások végén.

A TD-mutató mellett fizikai adottságaival is kilóg a többiek közül, a combine-on négy mutatóban is legjobb volt minden tight endet nézve, 4,50 másodperc alatt futotta a 40 yardot, 100 centi volt a súlypontemelkedése, 3,17 métert ugrott helyből távolra, és az irányváltás mérésére alkalmas 3 cone-gyakorlatot 6,81 mp alatt teljesítette.

Arra azért nem merészkednénk, hogy a most visszavonult Rob Gronkowski utódjának kiáltsuk ki az NFL-ben, de a következő évtized meghatározó játékosa lehet saját posztján.

Bár Fantet emeltük ki, valójában az Iowa idén két egészen kiváló tight endet is ad az NFL-nek, ráadásul T.J. Hockerson még sokoldalúbb is, mint Fant, hiszen ez elkapásai mellett remekül blokkol is. Csakhogy Fant meggyőzőbb fizikumot villantott a combine-on, mi pedig most erre fókuszálunk.

Hakeem Butler, elkapó, Iowa State

Amíg a többiek esetében lehet azzal érvelni, hogy speciális edzésmódszerekkel mesterségesen lehet javítani a combine-eredményeken (erősödni és gyorsulni is lehet pár hónap megfeszített munkával), addig Butler esetében ilyesmiről nincs szó, az ő adottságait ugyanis nehéz módosítani. Butlernél a szörnyfaktor ugyanis a kéz- és karméretéből ered, a 198 centis, 102 kilós elkapó

• kézfeje (a csukló és a tenyér találkozásának középpontjából a középső ujj végéig) 27,3 cm,
• a karja 89,5 centi hosszú,
• a karfesztávolsága pedig 2,13 méter,

utóbbi kettő a legnagyobb az idei draftra nevező elkapók között, ahogy Butler egyébként a legmagasabb is.

Van tehát egy torony, óriási karokkal, aki ráadásul elkapásban is jó: minden irányító erről álmodik, hiszen elég csak az égbe felvágni a labdát, és jó eséllyel Butler húzza majd le azt, hiszen egy védő sem fog 3 méter fölé érni.

Butler a brutális méretek mellé jól is termel, legutóbbi szezonjában 60 elkapásból 1318 yardot és 9 TD-t hozott, az egyetemi karrierjét pedig 110 elkapással, 2149 yarddal és 18 TD-vel zárta, tehát mindnek több mint a felét tavaly termelte, ami azt mutatja, éppen beérett, az NFL szempontjából a legjobbkor.

Jalen Hurd, elkapó, Baylor

Az érés Jalen Hurdnél még zajlik, nála tehát lehet, hogy még messze nem látjuk, mire is lehet képes valójában. A 196 centis, 103 kilós játékos magassága ellenére meglepő módon futójátékosként kezdte egyetemi karrierjét még a Tennessee-ben, majd a 2017-es idényt kihagyva 2018-ban már elkapóként folytatta a Baylornál. Az iskolaváltás oka egyrészt az volt, hogy a Tennessee-nél többször komolyabban is megsérült, illetve az, hogy bár remekül szerepelt, valójában egyáltalán nem illett bele a Tennessee játékrendszerébe. Ennek ellenére három év alatt 2635 futott yardot hozott össze a Tennessee-ben 589 futásból, és volt összesen 26 futott és elkapott touchdownja.

Ehhez képest a Baylornál teljesen új szerepet szántak neki, és elsőszámú elkapó lett belőle – a tavalyi szezonban 69 elkapása mellett már csak 49-szer futott, volt 946 elkapott yardja és összesen 7 touchdownja. Az NFL-ben is ilyen kevert szerep várhat rá, feltéve, ha elég kreatív csapat szerzi meg, és valóban ki tudja hozni belőle a maximumot. Ha ez sikerül, olyasmire lehet képes, mint a jóval kisebb Alvin Kamara a New Orleans Saintsnél, vagy akár beállhat a sorba David Johnson mögé, akinek nagy célja, hogy olyan szezont hozzon össze, amiben futással és elkapással is 1000 yard fölé megy.

Montez Sweat, védőfalember, Mississippi State

A 2019-es draft védőoldalon tele van jobbnál jobb tehetségekkel, de mind közül kiemelkedik a Mississippi State védője, Montez Sweat, aki döbbenetes eredményeket produkált a combine-on, és nem csak azzal, hogy

Helyből távolugrásban ötödik lett a védőfalemberek és linebackerek között, ami jól mutatja, hogy mennyire robbanékony a 198 centis, 114 kilós védő, aki három egyetemi szezonja alatt 23,5 sacket hozott össze, ezek döntő többségét azután, hogy a Michigan State egyetemről a Mississippi State-hez igazolt.

Sweat esetében a félelmetes sebesség rettentő hosszú karokkal is párosul, ami elég halálos kombináció, hiszen nem csak hogy gyors, de elég messziről fel is tudja venni a kontaktot az őt blokkoló támadójátékossal, akit így el tud tartani magától, ha épp szükség van erre.

Juan Thornhill, defensive back, Virginia

Amíg Sweatet garantáltan elviszik majd az első körben (ahogy a hozzá hasonlóan majdnem annyira kiemelkedő fizikummal megáldott Devin White-ot, Devin Busht és Rashan Garyt is), addig Thornhill esetében ez nem ennyire biztos, de hogy a legjobb 50 játékos között a helye, az mindenképp kijelenthető.

De miért is? Az egyetemi évei alatt a Virginia védelmének hátsó sorában szinte minden poszton megfordult, tehát elég sokoldalú, és bár 183 centijével és 95 kilójával átlagos méretei vannak a posztját nézve, 21-szer nyomott bele a 102,5 kilós súlyba, ami nagyon jó eredmény egy ekkora játékostól. Az erőt ráadásul sebességgel kombinálja, merthogy a 40 yardot 4,42 másodperc alatt futja, ami a legjobb volt az idei safetyk között – ez lehet a végső posztja az NFL-ben is. Ez önmagában is elég meggyőző, pláne, hogy hozzávesszük, hogy nagy átlagban

Thornhill viszont nem ezekkel, illetve nem csak ezekkel emelkedett ki a mezőnyből, hanem azzal, hogy 358 centis helyből távolugrásával és 111,76 centis súlypontemelkedésével mindkét kategóriában első lett, utóbbiban a combine összetett rekordjától sem volt messze.

A fizikumukkal kitűnő fentiek mellett persze bőven akad érdekes játékos majd a pénteken induló drafton. Ott lesz például az irányító Kyler Murray, aki kapcsán még decemberben is úgy tűnt, hogy a fényes NFL-pályafutás helyett a fényes baseballkarriert választja, ám egy gyors hátraarccal inkább maradt az amerikaifutball mellett. Ezzel a döntéssel egyébként történelmet is írhat, mert a sport első játékosa lehet, akit az NFL és az MLB draftján is az első körben választottak ki – Murray pedig akár a legelső választás is lehet, az 1/1-es helyen választó Arizona Cardinals vezetőedzője ugyanis pont az a Kliff Kingsbury, aki már 2012 előtt próbálta megszerezni az egyetemi csapatába Murrayt. Akkor nem jött össze, most viszont, hogy már mindketten az NFL-ben, illetve annak küszöbén vannak, összejöhet a nagy páros.

De hogy az idő múlását is jól érzékeltessük, az idei drafton mehet az NFL-be a korábbi nehézsúlyú bokszbajnok, a pályafutását 44-10-2-es mérleggel záró Evander Holyfield fia, Elijah Holyfield is, aki a legutóbbi idényben 1000 yard fölött termelt a Georgia Bulldogs csapatában.