A Tampa Bay Buccaneers 31–9-re legyőzte a Kansas City Chiefst az NFL nagydöntőjében, így Tom Brady pályafutása során hetedszer lett Super Bowl-győztes, amivel egészen új szintet ért el az amerikai futball világában. Pedig nem úgy indult, hogy így alakul majd a pályafutása...

SUPER BOWL-GYŐZELMEK

• 7 – Tom Brady
• 6 – New England Patriots, Pittsburgh Steelers

Nem tévedés, a 43 éves irányítónak egyedül több Super Bowl-győzelme van, mint a liga bármelyik csapatának!

AKÁR A BASEBALL-LIGÁBAN IS CSODÁLHATNÁNK A JÁTÉKÁT

Kaliforniai gyerekként óriási 49ers-szurkolóként nőtt fel, példaképe a sokak által a liga történetének legjobb játékosának tartott Joe Montana volt, aki négy bajnoki címet szerzett a San Franciscó-i csapattal.

Gondolhatnánk, hogy miután négyévesen a helyszínen látta idoljának egyik legikonikusabb jelenetsorát – a Dwight Clarkkal közösen összehozott „elkapást” (The Catch) –, egyből eldőlt a sorsa, de valójában kifejezetten sokáig a baseball is terítéken volt nála, olyannyira, hogy az 1995-ös MLB-drafton a Montreal Expos (jogutódja a Washington Nationals lett) kiválasztotta a nem egészen 18 éves fiatalembert, akiben a jövő egyik nagy sztárját látták, és olyan szerződést kínáltak neki, amit a nála sokkal hamarabb kiválasztottaknak szokás felajánlani.

EGYETEMI AKADÁLYOK

A profi sport helyett viszont ekkor az egyetemet választotta, konkrétan a Michigant, ahol viszont már egyértelműen az amerikai futballra tette fel a pályafutását – sokáig azonban nem állt túl jól itt a szénája, kezdetben hetedik(!) számú opció volt az irányítók között, a növekvő szorongása és frusztrációja miatt pedig sportpszichológushoz fordult, hogy segítsen neki, és még az is felvetődött benne, hogy hazamegy és másik intézményt keres magának.

Végül erőt vett magán és addig küzdött, amíg Brian Griese távozása után kiharcolta magának a kezdő helyet, számos iskolarekordot megdöntve sorra halmozta a győzelmeket (25 meccsből 20-szor vezette sikerre csapatát), és végzős éve után 2000-ben jelentkezett a játékosbörzére.

MINDENKI ÁTNÉZETT RAJTA

A legjobb egyetemi játékosok számára minden évben megrendezik a draft előtt felmérőt, a combine-t (jó, a covidhelyzet miatt idén pont nem, de a saját iskolákban így is lesznek felmérők), amelyre Bradyt is meghívták, hogy ott aztán finoman szólva se kápráztassa el atletikusságával a nagyérdeműt.

Alapból kitűnt a rendre borzalmasan kigyúrt fickók közül a kissé „lazább” felépítésével, 5.28 másodperces 40 yardos futásánál 150 kilós védőfalemberektől is láttunk már jobbat, de a többi száma sem volt túl biztató.

Ennek megfelelően a drafton sem kapkodtak utána, és 198 játékost is érdemesebbnek találtak nála a csapatok, mire a New England a 6. kör 199-es választási jogával csak kihúzta az elérhető egyetemisták listájáról.

A KLUB TÖRTÉNETÉNEK LEGJOBB DÖNTÉSE

Ahogyan az egyetemen, a profik között is csak még keményebb munka lett erre a válasza, arra pedig, hogy ez az óriási csúszás nem törte meg, tökéletes példa Robert Kraft tulajdonos visszaemlékezése az első edzőtáboráról.

A fiatal irányító ugyanis gondolta, bemutatkozik a csapatot vezető úriembernek, mivel még nem ismerik egymást, mire ő azzal felelt, hogy tudja, ki ő, a hatodik körben választotta ki az együttese a drafton.

Így van, és ez volt a franchise történetének legjobb választása.

Nagyképűen hangzik? Valószínűleg igen, már csak azért is, mert az együttesnél ebben az időszakban még az első 100 millió dolláros játékos, Drew Bledsoe volt a sztár, Bradynek pedig a keretbe kerülésért is küzdenie kellett.

LEHENGERLŐ KEZDÉS, GYŐZELMEK GYŐZELMEK HÁTÁN

Az első évben még csak három passzkísérletet kapó Brady a második idényében Bledsoe sérülésénél beállt, és gyakorlatilag le is zárta elődje itteni karrierjét. A 0–2-vel kezdő gárdát Super Bowlba vezette, és bár a konferenciadöntőn sérülése miatt Bledsoe-nak be kellett ugrania, a Rams elleni fináléban ismét ő vezette csapatát, egy rá jellemző utolsó támadással pedig az első bajnoki címéhez segítette a Hazafiakat.

A következő évben olyan történt, ami azóta egyszer sem: kezdőirányítóként lemaradt a rájátszásról, mert a 9–7-esek közötti holtversenyből rosszul jött ki a New England, ezt a következő két évben bajnoki címmel „büntette”,

és bár együttesét inkább az erős védelem és Brady jó befejezőképessége jellemezte, a fiatal játékost nem lehetett kihagyni a nagy irányítókról szőtt beszélgetésekből.

AZ ELITTÉ VÁLÁS, ÉS ELISHA MANNING ÁTKA

Bár nevezhetjük a Logan Mankins-átoknak is, hiszen a kiváló támadófalembernek sikerült azt a bravúrt bemutatnia, hogy úgy töltött el kilenc évet New Englandben a 2000-es és 2010-es években, hogy egyszer sem lett bajnok... A harmadik bajnoki címet követően választották ki az első kör 32. húzási jogával, majd 2014-ben Tampa Baybe (...) cserélték el, ezt követően pedig öt évből háromszor megint csak bajnok lett a Patriots...

Kétszer vele is közel volt a negyedik gyűrű, a szurkolóknak leginkább a 2007-es idény fájhat, hiszen a liga történetében máig egyedülálló módon 16–0-val zárta az együttes az alapszakaszt (a 2021-es idénytől már 17 meccses lesz a „felvezetés”, így ezt a rekordot beállítani nem fogja senki, legfeljebb 17–0-val megdönteni egyszer), Brady 50 TD-passzal akkori rekordot állított fel, karrierje során pedig először választották meg az idény legértékesebb játékosának. A döntőben viszont jött a Giants, és néhány lehetetlen játékot bemutatva legyőzte a 18–0-val érkező Hazafiakat – akik a következő idény első meccsén egész évre elveszítették sztárjukat térdsérülése miatt –, majd négy évvel később újra a New York-i gárda akadályozta meg Brady újabb gyűrűjét.

VISSZA AKARTÁK VONULTATNI, MAJD ÁTSZAKADT A GÁT

A 2014-es idényben jött végül az áttörés, pedig az idény elején mindenre gondolhattunk volna, csak erre nem. Az, hogy a Patriots veszít Miamiban, az nem példa nélküli esemény, az együttesnek a lényegesen melegebb klímában rendre rosszabbul ment a játék a Dolphins ellen, mint hazai pályán, de a Chiefs elleni borzasztóan nagy zakó során bemutatott gyengélkedése, valamint az, hogy a 2. körben kiválasztott Jimmy Garoppolo biztatóan szállt be a helyére növelték az aggályokat, több helyen felvetődött, hogy a hibátlanul rajtoló Cincinnati ellen már a fiatal utódjelöltnek kellene vezetnie a gárdát.

A rengeteg kritika ezúttal sem törte meg, újra rácáfolt a kétkedőkre, a rájátszásban pedig a Ravens és a döntőben a Seahawks ellen is nagy fordítást mutatott be a csapatával – igaz, utóbbihoz kellett csapattársa, Malcolm Butler meccsvégi labdaszerzése is, de csak meglett a negyedik bajnoki cím.

A 2015-ös idényben a konferenciadöntőben alulmaradt a gárda a Denverrel szemben, a következő három évben viszont ismét rendre bejutottak Tom Bradyék a Super Bowlba!

MINDEN IDŐK LEGNAGYOBB FORDÍTÁSA

A 2016-os kiírásban a lehengerlő támadójátékkal bíró Atlanta Falcons bemasírozott a fináléba, és úgy tűnt, hogy a remek védelmű New Englandet is megadásra készteti, de hiába vezetett a nagyszünetben 21–3-ra a georgiai gárda, és

– előtte tíz pont volt a legnagyobb hátrány, amiből egy csapat fel tudott állni egy döntőben, azt holtversenyben ugyancsak Bradyék tartották, még a Seattle elleni sikerrel...

Egy évvel később Brady 505 passzolt yardja is kevés volt a teljesen súlytalan védelem miatt az Eagles ellen (33–41), a következő évadban viszont a támadójáték szenvedése is belefért, mert a védelem kamatostul visszaadta a kölcsönt – és három pontra limitálta az addig remeklő Rams offenzíváját (13–3).

HANYATLÁS, CSÚF BÚCSÚ

A lendület megmaradt, a Patriots megnyerte első nyolc meccsét, bár ebben azért erősen belejátszott, hogy kifejezetten könnyű volt a menetrendje az év első felében. Aztán elkezdtek kijönni a hiányosságok, a remeknek festő elkapósorból a végére kis túlzással semmi sem maradt, Brady játéka is erősen visszaesett, a gárda 4–4-gyel hozta az idény második felét, elbukta a pihenőhetet, a rájátszás első körében pedig kikapott otthon a Tennessee-től, a meccset az irányító eladott labdája, az az abból következő Titans-pontszerzés zárta le.

A 4057 yardja sem volt kiemelkedő, de a 24 passzolt TD-je kifejezetten alacsony mennyiség volt, a Patriots kerete pedig kicsit kiürültnek tűnt.

A NAGY KALAND

Brady azonban máshogy gondolta, tavasszal Tampa Baybe tette át a székhelyét, hogy elérje azt, amit még senkinek sem sikerült: csapatával hazai pályán játsszon Super Bowlt.

A gárda idényéről már részletesen beszámoltunk, ezért ezt most bővebben ezt nem fejtjük ki, de a döcögős kezdés és labdaeladások után ezúttal is előtérbe került a téma, hogy 43 évesen ezt a kőkemény kontaktsportot már nem lehet ugyanolyan szinten űzni, ráadásul jöttek a vereségek is, 7–5-ös mérleg után pedig nem festett jól a helyzet.

Hogy New Englandben is akkor volt csak bajnok, amikor pihenőhéttel kezdett a gárda, és főleg annyi volt a feladat, hogy két hazai meccset nyerjen meg valahogyan, máris jöhet a Super Bowl.

Most azonban nem lett meg a csoportgyőzelem Brady csapatának, a rájátszásban három meccset is idegenben kellett megnyerni, köztük Drew Breesékkel a New Orleans-i dome-ban, valamint Aaron Rodgersékkel a fagyos Green Bayben. Két legendás irányító, remek csapattal, hazai környezetben, elég komoly hendikeppel a floridai gárdának. Majd a döntőben jöhetett a liga szupersztárjával, Patrick Mahomesszal felálló Chiefs, amely lehengerlő magabiztossággal menetelt a címvédés felé.

De ebben a hollywoodi sztoriban a három nővér mellett cseperedő, mindig kissé lenézett, kezdetben senkinek sem kellő, ezért mindig bizonyítási kényszerben lévő kaliforinai srácnak a lehető legnehezebbre megírt útvonalon sikerült a liga történetének leggyengébb győzelmi mutatójával bíró együttesét történelmi sikerre vezetnie.

Viszont két dolgot mindig tudott:

• a) bármilyen rossz játékot egyből elfelejteni, és az utolsó támadásra ugyanúgy odaállni, amikor a fordítás a tét, mintha addig tökéletesen játszott volna, és
• b) nyerni.

Ez az aura pedig a társakra is kihat, elkezdenek hinni és olyan szenzációsan fellépnek, mint például az alapszakasz során sokszor kritizált védelemben lévők, akik óriási szerepet játszottak a végső sikerig tartó úton.

Mert egyedül természetesen senki sem tud nyerni – ha így lenne, jó eséllyel a Chiefs örülhetett volna a finálét követően –, Brady sem. Viszont ha ő a csapatban van, akkor mindenki elhiszi, hogy na, vele sikerülhet.

Borítókép:  Patrick Smith /  Getty Images