Eliud Kipchogének nem sikerült áttörnie a kétórás álomhatárt maratonfutásban, huszonhat másodperc hiányzott neki, és természetesen azóta is sokan próbálják kitalálni, hogy mitől lehetne jobb. Hat-hét másodpercet azért veszíthetett, mert nem az ideális nyomvonalon futott végig.

Kipchogéék a monzai F1-es pálya oválkörén futottak. Az aszfaltra, ahogy a major maratonokon is, felfestették az ideális nyomvonalat. Azon futva elvileg nincsenek felesleges méterek. Illetve vannak, mert a Nemzetközi Atlétikai Szövetség csak azokat a pályákat tartja hitelesnek, amelyek egytized százalékkal hosszabb, tehát minden egyes kilométerhez plusz egy métert hozzá kell adni.

„Nincs kétségem affelől, hogy legalább 42,195 kilométert plusz negyven métert vagy még többet futott. De még részletesen tanulmányoznom kell a videót, hogy mennyivel ment többet 42,195-nél" – nyilatkozta a pálya hiteles mérését végző David Katz a Letsrun.com-nak.

Az oválpályán 2400 méteres köröket jelöltek ki, illetve egészen pontosan 2402,25 métereseket. Ezután már csak a rajtot kellett pontosan kijelölni. A 2012-es és a 2016-os olimpiai pályáját bemérő Katz szerint ez is megvalósult. Kipchoge Monzában 17,58125 kört futott, tehát legalább 42,235 métert teljesített, ha mindig pontosan követte a felfestett piros csíkot, illetve a S-kanyarban a szaggatott kék vonalat. A pirosnak mindig bal kéz felől kellett lennie, hogy az íveket ne lehessen levágni, bójákat is kihelyeztek. De ha át is lépte Kipchoge, azzal is maga ellen dolgozott, mert a visszatéréssel újabb métereket adott hozzá a távhoz.