Eliud Kipchogét már eddig is bátran minden idők legjobb maratonistájának lehetett nevezni, de vasárnap futott világcsúcsával még nagyobb magasságokba emelkedett. A morálja és alázata miatt is lenyűgöző kenyaiban a hatékonyság és a gyorsaság tökéletesen ötvöződött. Versenyen nincs rossz napja, határait mindig jól felméri, nem véletlenül gondolják róla, hogy ő lehet az első két órán belüli maratonista.

Mostani 2:01:39-es rekordja évtizedekig fennállhat, hacsak ő maga nem dönti meg. Kipchoge dimenziója Usain Boltéhoz fogható, ahogy a száz 9,58 másodperce is sokáig elérhetetlennek tűnik, úgy a maratoncsúcs is. Nem véletlenül hasonlította a Neue Züricher Zeitung az ember Marsra szállásához Kipchoge eredményét.

Nagyképűnek semmiképen sem mondanánk a most 33 éves Kipchogét, de jellemző adalék a következő mondata ahhoz, hogy mennyire kézben tartja a versenyeit. „Ne aggódjatok, srácok, most még nem lépek meg!" – mondta a riói olimpián, amikor csak azért gyorsított, hogy gond nélkül felvegye a frissítőjét. Később aztán természetesen meglépett. A világ legjobb maratonistái közül kevesen lelkesednek az olimpiáért vagy a világbajnokságért, mert nem igazán lehet jól keresni velük, a versenynaptárba is nehéz elhelyezni ezeket. Utánuk már nehéz ősszel nagy versenyt vállalni, és a nyár közepe nem is igazán maratonfutó-barát időszak, hőségben, párában a nagy időkről le kell mondani. Kipchoge ellenben átlépett ezeken a kérdéseken, és ha nem is gyors futással, de a rá jellemző okos beosztással megnyerte az olimpiát.

Más sportágban, számban talán az olimpiai arany lenne a csúcs, Kipchogének viszont hiányzott még a világrekord, főleg, hogy többször is elég közel került hozzá. Az már maratoni debütálásakor nyilvánvalóvá vált, hogy nagy időkre lehet képes: 2013-ban a Hamburg Maratont 2:05:30-cal nyerte. Még ugyanebben az évben rajthoz állt Berlinben is, ahol szinte évente megdöntötték a világcsúcsot. Kipchoge itt szenvedte el egyetlen vereségét maratonon, a világrekordot (2:03:23) futó Wilson Kipsang mögött 2:04:05-tel lett második. Azóta még kilenc maratont futott, és mindegyiken győzni is tudott, 10 per 11 az összmutatója. Már ez is egyedülálló, mert a maraton nehéz műfaj, bármikor jöhet egy fejre állás, egy rossz frissítés, a kellemetlen időjárás romba tud dönteni több hónapnyi felkészülést. Kipchoge mégis mindig a maximumot tudja nyújtani, győzelmeit pedig mindig a világ legerősebb maratonjain szerezte, nem másodvonalas versenyeken. Győzött Chicagóban, Londonban és Berlinben is. Mindig 2 óra 5 percen belüli idővel. 2016-ban a világcsúcshoz is nagyon közel került Londonban (ahol nehezebb a pálya, mint Berlinben) 2:03:05-tel finiselt, nyolc másodpercre volt csak a rekordtól.

Egy évvel korábban a németeknél is nekiment a csúcsnak, de akkor is elmaradt a 2:02:57-től bizarr cipőmizériája miatt: megfejthetetlen módon került cipőjén kívül a talpbetétje, és lifegett a vádlijánál.

A versenyeken rendíthetetlen, gyorsaságát az ötezer méter világbajnokaként (18 évesen két nagy klasszit, Hisám el-Gerúzst és Kenenisa Bekelét verte) is megalapozó Kipchogéről mindenki sejtette, hogy képes megdönteni a világrekordot. Nem véletlenül került be a Nike Breaking 2 projektjébe sem, ahol a frissítéssel, szélárnyékadással, cipőkkel kísérletezve próbált meg 2 óra alá kerülni a monzai F1-pályán. Nem sokon múlt, hogy megcsinálja, 2:00:25-tel fejezte be a 42,195 kilométert. Ezzel nemcsak azt előlegezte meg, hogy hamarosan világcsúcsot fut az atlétika szabálykönyve szerint előírt körülmények között, de elérhető közelségbe hozta a két órán belüli időt is.

Tavaly Berlinben két nagy ellenféllel Kenenisa Bekelével és a már említett Kipsanngal készült rekordot futni, de az esős időben és a csúszós aszfalton nem tudta véghezvinni a tervét, idén már szinte semmi sem hátráltatta. A tervek szerint ugyan tovább maradtak volna vele az iramdiktálói, de Kipchoge egyedül is félelmetes tempót tudott futni az utolsó 17 kilométeren. A maraton második felében gyorsult, 60 perc 33 másodperc lett második félmaratonja. A célegyenesben nem igazán ünnepelt, úgy látszik, időtálló rekordnak szeretné tudni a 2:01:39-et.

A célba érése után nem állt le, edzője, Patrick Sang nyakába ugrott. Sang fontos szereplője Kipchoge életének, tinédzser kora óta dolgozik együtt vele. A futóként olimpiai ezüstig jutó Sang sokszor hangsúlyozza, nem igazán tehetségre van szükség, hanem lelki kiegyensúlyozottságra és mentális erőre.

Ő tanította meg az élet morálját nekem, hogyan koncentráljak igazán, hogyan legyen boldog. Ő a mentorom, az edzőm és az életvezetési tanácsadóm

– mondta róla Kipchoge.

A maratonista élete a felkészülési időszakban elég spártai, több tucat társával együtt a kaptagati edzőtáborban él szigorú időbeosztás szerint. Sok interjújában utal arra, hogy milyen fontos a önfegyelem, amit úgy lehet edzeni, ahogy a szervezetet. Reggel ötkor már fent van, fél hatkor már meg is kezdi hosszú futását, utána a nap nagy részében pihen a második edzés előtt, legfeljebb kézzel kimossa a felszerelését előtte.

„Ha azt mondja, a vacsora hétkor lesz, akkor az hétkor van. Ha eljön az alvásidő, alszik. Mindig pontos" – mondta róla csapattársa, Abel Kirui. Bár dollármilliókat futott össze, nem akarja, hogy kivételezzenek vele, ha kell vizet hoz a közeli forrásból, füvet nyír, vagy zöldséget szed. Ha rákerül a sor, ő pucolja ki a közös vécéket és egy hat négyzetméteres szobát oszt meg valamelyik társával.

Sokan próbálják megfejteni, hogy Kipchoge mitől olyan sikeres. Beszélnek arról, hogy magas a laktátküszöbe és jó az oxigénfelvevő képessége, de ő nem ebben hisz. "Ez nem a lábakról szól, hanem a szívről és a lélekről."

 

Bár a Breaking 2-programban komoly sporttudományos hátteret is kapott, a hétköznapjaiban nem törekszik a csúcstechnikára, nem használ táplálékkiegészítőket, a hagyományos kenyai étrendet követi. Az edzésmunkában hisz. Hetente 180-190 kilométereket fut, úgy tartják, annyival előrébb tart a legtöbb riválisánál, hogy a 15 évnyi edzés alatt szervezete alkalmazkodott a gyors regenerációhoz, így gyakrabban kaphat magas intenzitású terhelést. Edzései meghökkentőek, például 40 kilométert 2 óra 13 percre fut, ez nagyjából egy 2:20-as maraton. Sok európa elitfutó nem sokkal tud jobbat ennél.

Nem kell nagy szakértőnek lenni, hogy azt mondjuk, Kipchoge mozgása harmonikus, szinte alig érinti a lába a talajt, a fáradtságnak a maratonok végén sem igazán mutatkozik rajta. Nem esik szét a mozgása, és a pókerarcáról sem sok minden olvasható le, végig elszánt tekintettel fut.

„Minden napja fel van jegyezve a naplójába a kezdetektől, így amikor maratonra megy, csak visszanézi az eltelt négy hónapot, és tudja, mindent megtett. Ez ad neki önbizalmat ahhoz, hogy kiálljon, és behúzza a versenyt" – mondta róla menedzsere, Valentijn Trouw.

Kipchogére több becenevet ráaggattak már, van, aki egyszerűen csak Boss-nak (Főnök) hívja, de ő a Filozófus, mert minden tud a futásról, és jól beosztja az erejét, és azért is szerencsés a megnevezés, mert gyakran előveszi Arisztotelész műveit, személyiségfejlesztő könyveket is olvas. Külföldi útjairól is mindig könyvekkel tér haza, azt mondta, sokat tanul belőlük. 

„A maraton az élet, egy nagy utazás, és sokáig futsz. Érzed a fájdalmat, de sok minden mást is, és sok dologra is gondolsz közben" – összegezte egyszer.

Hogy gondol-e újabb csúcsjavításra, nem tudni, de 2020-ban a tokiói olimpián meg szeretné védeni a címét. A rekord után persze néhány nagy klasszikus, de a pályája miatt nem kifejezetten gyors maraton megnyerésére is fókuszálhat, Boston és New York még hiányzik a gyűjteményéből.

Borítókép: A kenyai Eliud Kipchoge miután új világrekorddal 2 óra 1 perc 39 másodperccel gyõzött a férfiak mezõnyében a 45. berlini maratonon 2018. szeptember 16-án. (MTI/AP/Markus Schreiber)