A dohai atlétikai világbajnokság jól szervezett, jó kiindulási alap lehet a 2022-es futball-vb-hez is, de van pár gyerekbetegség. A meleggel nem lesz gond, csak sört nem egyszerű keríteni. A tömegközlekedés pedig egyelőre inkább csak dísznek van a katari fővárosban.
Legközelebb majd sokkal jobb lesz, gyere vissza pár év múlva. Mi még csak most kezdtünk el fejlődni, insallah, tele lesznek pár év múlva a stadionok
– mondja az egyik taxisofőröm, miután arról érdeklődött, milyennek találom az atlétikai világbajnokságot.
Azt mondtam neki, hogy a versenyek egész jók, a szervezés is príma, de néha túl üres a stadion. Hétfőn is ez történt, pedig pont egy hazai versenyző, Abderrahman Szamba nyert bronzérmet. Pedig meglehet, ez lesz az egyetlen katari érem. Sofőröm szerint azért is kevés a néző, mert Katart a szomszédos országok blokád alatt tartják, se az Emirátusokból, se Szaúd-Arábiából nem jönnek emiatt.
A dohai világbajnokság ellen előzetesen csak a túl kései időpontja és a várható hőség miatt ágáltak, de pár nap után egyre többen kritizálták a kevés néző és nem túl nagy hangulat miatt is. A 2022-es futball-vb egyik helyszíneként is szolgáló Kalifa Stadion elvileg 40 ezres, de már molinókkal eleve letakartak jó néhány felső szektort a rendezők, így elvileg 21 ezressé módusult. Emiatt a trükk miatt nincs látványosan sok kihasználatlan hely, de az egyik karéj rendszerint üres, és a többiben is foghíjasak azért a sorok.
Igazán nagy hangulat csak akkor van, ha valamelyik Katarban élő nép kolóniái kijönnek egy estére, leginkább etiópiaiak csinálják a bulit, de kenyaiak is hallatják néha hangjukat, a stadion akusztikája elég jó, így kis szurkolás is elég hatásos. A vb egyik pozitívuma is ez, valószínűleg ilyen nagy számú afrikai még nem követte élőben. A szervezők hétfőn például önkéntesek kiültetésével próbáltak enyhíteni a nézőhiányon, és arra hivatkoztak, hogy a túl kései döntők miatt sincsenek sokan. De azokat meg a nemzetközi közvetítési igények miatt időzítették este tíz után. Az tényleg elég kínos volt, amikor több világbajnok is gyakorlatilag üres lelátók előtt tudta le tiszteletkörét. A vb hetedik és nyolcadik napjára már telt ház volt, a hazai, magasugró Barsim miatt is megindultak a népek, de így sem maradtunk kínos közjáték nélkül. Mire átadták volna neki az aranyérmet, már szinte teljesen üres volt a stadion. A sportolókat pár perc után le is küldték a pódiumról, nem volt ki hallgassa a katari himnuszt. Később adják át az érmeket.
Sokan, én is, szkeptikusak voltak, azzal, hogy mit tudnak kezdeni a hőséggel a rendezők, de a versenyezők elmondásai szerint is elég jól működik a stadion légbefúvó rendszere, többnyire sikerül tartania küzdőtéren az ígért 23 fokot. A tribünön is lehet fázni, pedig nyitott stadionról beszélünk, működik a hűtőrendszer, még fázni is lehet. Csak néhány percig hagy ki, és akkor kell elviselni a lehetetlenül párás meleget. A futballistáknak és rajongóknak ez jó hír, a vb-t már eleve hűvösebb időszakban rendezik, így, legalábbis a stadionokban komfortosan lehet létezni majd. Azon persze morfondírozhat az ember, hogy milyen óriási energiaigénye van egy egész stadiont és környékét lehűtő légkondicionáló rendszernek.
Hiába nem voltak óriási tömegek, a büféket így is mintha felkészületlenül érte volna a vb. Rendszerint sokat kell várni, és időnként az ellátás is kihagy, üres hűtőpultok néznek szembe velünk. Az atlétika nem a bevadult szurkolói csoportokról híres, de jó páran biztosan meginnának egy hideg sört. Erre azonban itt nincs esély, csak néhány szállodában lehet alkoholhoz jutni. A futball-vb-re Katar már alkoholfogyasztó zónákat is kijelöl, de nem valószínű, hogy pont a stadionoknál lennének ezek. Alkoholt sem lehet egyszerűen becsempészni, a vámvizsgálat elég szigorú.
A biztonságra is nagyon figyelnek, Katarban eleve rengeteg helyen elkérik az ember útlevelét, belépni is csak elektronikus ujjlenyomatadás és arcszkennerezés után lehet az országba, és még a hotelekben is átvilágítják az emberek csomagját. A vb-helyszínekre is csak így, és detektoros kapuvétellel lehet bejutni. Látványosan sok biztonsági őr és rendőr van mindenhol. Magyar rendőrökön edződve megdöbbentően kedvesek, semmi jele az agressziónak. Ahogy az egyik itt élő magyar mondta, ők úgy viselkednek, mintha a barátaink lennének. Ezt mi is megtapasztaljuk, amikor arról kérdezzük az egyiküket, hogy van-e még nyitva lévő hely a közelben, ahol enni lehet. Nemet mond, de ha éhesek vagyunk, akkor ő szívesen odaadja a rizsadagját.
Bárkivel könnyen lehet kommunikálni, az angol használata teljesen általános. A csak 1971 óta független Katarban kevés az őslakos, nagyjából csak tíz százaléka a hárommilliós lélekszámnak. Rengeteg indiai, Fülöp-szigeteki, bangladesi, afrikai rezidens van az országban, ezért is kellett a közös nyelv.
Sokszor szükség is van a segítségre, mert Doha egyelőre nem mozdult rá igazán a turistákra. A szállodákban nem nyomnak az ember kezébe várostérképeket, és az utcákon sem könnyű tájékozódni. Katar extrémen motorizált város, mindenki mindenhová kocsival jár, a 8-10 sávos utak is simán bedugulnak, éjszaka is elég élénk a forgalom. Elég türelem is kell hozzá, egy-egy piros 2-3 percig is tart. A dudálás, forgalomzaj, a légkondik dübörgése mellett pár nap után megszokott háttérzajjá válik.
A gyalogos és közösségi közlekedés szinte nem létezik, ezért legegyszerűbb taxizni. A taxi elég olcsó, 4-5 kilométert is le lehet nyomni 10 riyalos (850 forint) áron, de az überezés is bevett. A buszokat és buszmegállókat elég nehéz kiszúrni, metrózni meg szórakozásból is érdemes. A csomóponti megállónak számító Msherieb végtelenül tágas, nagyvonalú és steril, mintha valami ritkán látogatott múzeumba lépne be az ember. Indokolatlannak is tűnik az egész, a négyemeletnyi csarnokban több segéderő van, mint utas. Pesti tömegnyomoros metrózások után egyértelműen luxusnak tűnik négy-öt embernek együtt utazni egyetlen kocsiban. Egyelőre csak egy vonal üzemel, de még kettőt építenek, az egyiknek, ami a Kalifa Stadionig is elér, már zajlik a tesztüzeme, a vb-re viszont már üzemelnie kellene. Kérdés, hogy a helyiek át szoknak-e majd rá.
Doha egyébként olyasmi, mint a barcelonai Sagrada Familia, folyton épül, de sosem készül el. Óriási területeken folynak az építkezések, de a kész házaknál is az az érzése az embernek, hogy senki sem lakik bennük, a masszív, vaskos falaknak börtön hatásuk is van. Mindeközben Katarban a túlnépesedés van, ezt próbálják lekövetni az infrastruktúra fejlesztésével. Az ország 2008-ban hirdetett Katar Nemzeti Vízió 2030 programot, ennek is a része a vad építkezés. Mindennek természetesen az emír az élharcosa, ezért rendesen nyomják a személyi kultuszt, Tamim bin Hamad al Thani régi fodrászposzterhez hasonlító képe mindenhonnan, házfalakról, boltok portáljairól is visszaköszön.
Az egyszerre múltat és jövőt és identitást építő Katarnak kezdettől fogva fontos volt a sport. Egyre több világversenyt szerzett meg, például országúti kerékpár és boksz vb-t is rendezett korábban, és valószínűleg csak a Kalifa Stadion közelében lévő sportkomplexumban pillanatok alatt készen állnának egy olimpiai megrendezésére is. Egyébként Katar már volt pályázó is. A Peninsula nevű lap pedig éppen ma számolt be arról, hogy az ország nemzeti ünnepén, december 18-án adják át a harmadik vb-stadiont, a Sivatag gyémántja becenéven futó Education City Stadiont. Ekkor tartják a futball-vb egyik főpróbáját is, a klubvilágbajnokságot. Az biztos, hogy a katariak lelkesedésével és profizmusával nincs gond, és a futball talán jobban is mobilizál, mint az atlétika, de egy-két gyerekbetegséget még le kell gyűrniük addig.
(Borítókép: Christian Petersen / Getty Images)