Szombaton rajtol a Tour de France, ahol Chris Froome címvédésre és ötödik győzelmének megszerzésére készül. Furcsán kezelt doppingügye nem sokkal a rajt előtt oldódott meg. Sok kérdés maradt azonban még nyitva, ami a verseny hangulatára is kihat majd.

A francia körverseny esélyeiről, a Froome körüli hisztériáról, a kerékpár-közvetítésekről az Eurosport két idei Tour-kommentátorával, Lantos Andrással és Rév Dániellel beszélgettünk.

A doppingügye miatt most minden Froome-ról szól, elég hisztérikusan kezdődhet a Tour, mit gondoltok, a versenyen kell még ezzel a címvédő ügyével foglalkozni?

Lantos András: Nem tudjuk, hogy a kerékpár a dopping által leginkább fertőzött sportág-e, de azt tudjuk, hogy annyival nem fertőzöttebb, amennyivel többször szerepel a médiában. A Festina-botrány óta keresik, kutatják, hogy ki doppingolt. Az emberek szinte várják, hogy legyen doppingeset, ha hosszú ideig nincs, már gyanakodni kezdenek, hogy rossz a rendszer. Mi azon az állásponton vagyunk, hogy ha lebukik valaki, akkor elmondjuk, de nem fogunk ezen csámcsogni, mert ennél a kerékpár sokkal szebb sport. De sajnos az embereket a botrányok is érdeklik. Röviden most is el fogjuk mondani az ügyet, a hivatalos álláspontot a közvetítésben, de nem fogunk belemenni találgatásokba. Lehet, hogy majd Lappartient (a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség, UCI elnöke) negyven év múlva leírja önéletrajzi könyvében, mi volt pontosan, és utólag megtudjuk a valóságot.

Rév Dániel: Érdekes egyébként, hogy a bringások most megjelenő könyveiből derülnek ki a tíz évvel ezelőtti stiklik, a tíz éve megjelenő könyvekből meg a húsz évvel ezelőtti stiklik. A nézőkben meg van az az igény, és itt nemcsak a bringáról, hanem atlétikáról, úszásról is beszélhetünk, hogy még gyorsabb legyél, még magasabbra ugorj, még nagyobbat dobjál, de közben tiszta legyél. Miközben lehet sejteni, hogy például Sotomayor 25 éves magasugró világcsúcsa nem éppen az atlétika legtisztább korszakában született, az NDK-s úszók korszakáról nem is beszélve. A bringának is megvolt az az időszaka, amikor nagyon durva cuccokat toltak. Azok az emberek nagyjából mind le is buktak, talán Marco Pantani az egyik kivétel. A mai kerékpársport jóval tisztább, de legalábbis jóval szofisztikáltabb doppingszereket használnak, mint az Armstrong-érában.

Jó döntés, hogy Froome-ot engedik indulni a Touron?

LA: Versenyszempontból jó döntés, de ez bizalmi kérdés. Nem értünk a biokémiához, biológiához annyira, hogy tényleg azt mondjuk, megáll a felmentés indoklása. Vagy elhisszük, hogy mindenki a legjobb hiszemben próbált meg eljárni, vagy úgy vagyunk ezzel, hogy a rohadékok már a Verbruggen (korábbi UCI elnök) alatt is ezt csinálták, aki falazott Armstrongnak. A WADA és a UCI hozott egy döntést, felmentették Froome-ot, azon az állásponton vagyok, hogy menjen, versenyezzen ez az ember, szolgáltasson negatív és problémamentes mintákat a jövőben. Ha kiderülne, hogy falaztak neki, az persze felháborító lenne.

RD: Számomra az a fő érv Froome mellett, hogy a csapatával úgy lett sikeres, hogy végig bizonyították, hogy tiszta eszközökkel versenyeztek. Amikor 2013-ban megnyerte az első Tourját, azt mondta a beszédében, ez a sárga trikó ki fogja állni az idők próbáját. Ráadásul szalbutamolról beszélünk, az nem egy olyan cucc, amitől hirtelen szárnyalni kezdesz. Nem létezik, hogy annyira amatőr Froome és a Sky, hogy a kelleténél több szalbutamolt használnának. Ha csalni akartak volna, akkor valami jó szert adtak volna neki, amit aztán el is fednek. Froome szinte végig vezetett a Vueltán, nyertes helyzetben volt, nem hiszem, hogy a még nagyobb előny kedvéért beadtak volna valami extra dolgot. Sportszakmai szempontból jó döntés, hogy ott lesz most. Meglátjuk, hogy meg lehet-e csinálni a Giro-Tour-duplát. Ha valaki erre képes, az jelen állás szerint Froome. Már az is elképesztő, hogy mind a három körversenyen címvédő. Kora legjobb háromhetes versenyzője, ezért is kellemetlen, hogy ez az ügy őt érintette.

Mit gondoltok, hogyan fogadják majd a francia szurkolók Froome-ot?

RD: Szerintem lesz olyan majd, aki megpróbálja lelökni a kerékpárról.

LA: Volt már olyan, hogy megdobálták Froome-ot vizelettel. Ez most is benne van a pakliban. Bardet is megkérdezték erről, azt nyilatkozta, biztos, ami biztos, öt hellyel Froome mögött fog menni, mert nagyot tud fröccsenni egy ilyen vizeletes zacskó, és így megúszhatja. Úgy látom, a versenyzők is tartanak ettől. Rengeteg intelligens szurkoló van, de néha elgurul a franciáknál a gyógyszer.

RD: Elég egyetlen hülye. Iszonyú tömeg van ott. Az emberek nem is tudják elképzelni. Vegyük például a foci-vb döntőjét, ahol 80 ezer ember lesz kint, itt a Touron egy szakaszon van tízszer ennyi ember. A francia csendőrségnek lesz kegyetlen nehéz a verseny.

LA: Itt boldog-boldogtalan odaállhat az út szélére. Senki nem nézi, hogy mi van nálad. A stadionba nem tudsz bevinni egy vizeletes zacskót, legfeljebb ott lecsapolod magadnak. Ez egy ilyen buli, mindig elmondják a versenyzők. Kontrollálatlan körülmények között özönlenek oda a nézők. De tényleg elég egy bolond, aki valamiért úgy érzi, bosszút kell állni Froome-on. Lesz ilyen eset, de nem fogjuk látni.

RD: Szerintem látni fogjuk. Nehezebb a bringát közvetíteni, mint egy futballmeccset, de ha Maradonára jutott egy kamera 90 percig, akkor Froome-ra is kell jusson.

A rajtnál elég sok olyan kerékpáros lesz, akit favoritnak tekinthetünk. Froome mellett ott van Tom Dumoulin, aki a Giro d'Italián volt második. Richie Porte is egész jó állapotban lehet, a Movistarból három bringás, Nairo Quintana, Alejandro Valverde, Mikel Landa is tudja mozgatni mezőnyt, a franciáktól Romain Bardet nagyon erős, Vincenzo Nibali is tud meglepetést okozni. Szerintetek ott lesznek ők mindannyian az élen, vagy elég hamar egy-két szereplőssé válik a Tour?

RD: Sokáig nem lesz pár szereplős. A csapatidőfutamnál (3. szakasz) ugyan már lesznek különbségek, itt Nibalit félteném kicsit az összetettre esélyesek közül. A Sky és a BMC ki fog emelkedni a mezőnyből az elején. A Movistar érdekes kérdés, mert a háromheteseken jó csapatidőfutamokat mennek. Ezután a Múr-de-Bretagne-i a következő nehéz szakasz (6.), majd jön a kockaköves rész (9. szakasz). A legtöbb csapat hozott specialistákat, Bardet-nek lesz két olyan embere, akik top 10-esek voltak a Párizs–Roubaix-n, talán a Movistar ebben gyenge, de ott hárman vannak és a kiegészítő emberek is nagyon erősek. Igazából az Alpokban, a második hét első felében alakulhatnak ki nagy különbségek, addig szerintem tíz olyan bringásról beszélhetünk majd, aki nyerni tud.

LA: Nagyon régóta vártam azt a Tourt, amelyiken Froome és Dumoulin egymás ellen mennek. Dumoulin az egyetlen, aki képes megverni Froome-ot. Nagyon örülök annak, hogy mindketten ott voltak a Girón is. Gyakorlatilag ugyanazt a programot csinálták végig, elméletileg ugyanabban az állapotban vannak.

RD: Ráadásul mind a ketten fáradtabbak lesznek, mint a többiek, szerintem ezért lesz jó verseny.

LA: Nagyon szeretném látni azt, hogy úgy menjen el Froome, Dumoulin és Porte az időfutamig (20., utolsó előtti szakasz), hogy ott nagyot kelljen meccselniük. Porte-nak viszont általában kiesik három-négy perc a versenyből, vagy bukik egyet.

RD: Azt tippelem, hogy ha Porte végigmegy, meg fogja nyerni.

LA: Amikor kerékpárt kezdtünk közvetíteni, az volt a mondás, hogy két kapitánnyal nem lehet háromhetes versenyt végigcsinálni. Ez az elmélet kicsit megdőlt, muszáj, hogy legyen második embered. Geraint Thomasszal is spórolni fog a Sky az elején. A Movistarnál Valverde már inkább biztonsági tartalék. Azon fog múlni, hogy mennyire intelligensen állnak hozzá a csapatnál, hogy tudják ezt a három embert menedzselni.

RD: Azon csapatok, amiknek több emberük lesz jó helyen a harmadik héten a Pirenusokban, taktikailag sokkal szélesebb lesz a repertoárjuk. A hegyekben a Sky kegyetlen erős vonatát minél inkább szét akarják szedni, korán izolálni akarják Froome-ot. Ha a Sky-vonatot le tudják redukálni egy emberre, akkor lehet esélyük.

LA: Szükség lesz valamiféle összedolgozásra a csapatok között. A rajtlistát végignézve nincs olyan csapat, ami egyedül meg tudná verni a Sky-t. Ha szervezetten beszállna az AG2R mellé a Movistar, vagy még egy csapat, akkor van esély. Nem kell ezt előre megbeszélni.

RD: Greg LeMond mondta többször, hogy az emberek egy része simán megelégedett, hogy dobogós vagy top 5-ös, de most már többen vannak úgy, hogy nekik már nem annyira jó a dobogó. Ott van Uran, a tavalyi második, Bardet, aki kétszeres dobogós. Felgyülemlett az a társaság, akinek dobogója már van, de most már nyerni akar. A tavalyi második, Rigoberto Uran csapatvezetője már ki is mondta, most erősebb csapatuk van, nyerni akarnak. Nagyon remélem, hogy idén egy támadóbb jellegű Tourt látunk.

Peter Sagan idén a hetedik zöld trikója megnyerésére készül. A pontozáson kicsit csavartak, a sík szakaszokon nyerő sprintereket jobban díjazzák, de lehet így is esélye a szlovák világbajnoknak a pontversenyben?

RD: A klasszikus sprintereknek alapvetően akkor van esélyük Sagan, illetve Michael Matthews ellen, ha van közöttük egy domináns, de szerintem ilyen nem lesz. Erős generációváltás jön a sprintereknél. Nálam Dylan Groenewegen, Fernando Gaviria és Arnaud Demare azok, akik a többieknél előrébb járnak, de egyikük sem fog négy-öt szakaszt nyerni. Az öregek, mint például Mark Cavendish meg elcsíp egy-egy szakaszt. Sagannak nincs szüksége felvezető vonatra, anélkül is megvannak a lehetőségei, és azért is van jó esélye a zöld trikóra, mert a csapatának nincs nagyon más célja a Touron, csak erre figyelnek. A másik ilyen az FDJ, ott csak a sprinter Demare-t segítik.

Melyik szakaszok lehetnek a legizgalmasabbak az idei Touron?

LA: Nagyon várom ezt a fura, rövid szakaszt, ( a 17. szakasz csak 65 kilométeres lesz, de három hegycsúccsal) az elmúlt években a Vueltán és a Touron is azt láttam, hogy ezek tök jól működnek. Valamint az utolsó, 19. szakaszt, a Tourmalet-val, a Col d' Aspinnel, Col d'Aubisque-kel, igaz nagy bánatomra onnan még le is jönnek a laruns-i célba. Amit nagyon szeretek a Tourban, hogy szinte minden évben van egy olyan szakasz, amitől nem várunk semmit, aztán mindent felborít. Idén is számítok egy ilyenre.

RD: A kilencedik szakaszt várom a legjobban, amúgy is imádom a Párizs-Roubaix-t. Egy Roubaix önmagában rohadt izgalmas, itt az utolsó 100 kilométertől jönnek most a kockaköves szektorok, de most dupla izgalmas lesz. A specialisták egy része a szakaszgyőzelemre megy, mint például Sagan, míg a specialisták másik része a kapitányát fogja védeni. Nagyon érdekes, hogy ki bírja majd. Négy éve Nibali győzelmében nagyon komoly szerepe volt az Astanának abban, amit a roubaix-s szakaszon csináltak. A kockaköves szakaszok önmagukban is látványosak, de most taktikailag is nagyon fontos része lesz ez a Tournak. Azt kívánom, hogy még az eső is essen, mert akkor olyan epikus szakasz lesz, amiről még évekig beszélünk.

Mi volt az első Tour élményetek, milyen képek égtek belétek?

LA: Elég furcsa utat jártam be, 2003-04-ig nem is volt tévém. 2005 végén kerültünk ide az Eurosporthoz. 2005 nyarán a nagybátyáméknál ment a tévé, én addig nem is láttam kerékpárt, borzasztóan megfogott. Aztán kérdezgettem mindenfélét Sipiéktől (Sipos János az Eurosport szakkomentátora, egykori versenyző volt), fingom nem volt az egészről. Az első emlékem az, amikor a még Valverde Armstronggal együtt érkezett meg egy hegyi szakaszon, és azon tanakodtak Sipiék, hogy vajon a kis taknyosnak megengedi-e Armstrong, hogy nyerjen. Végül nem kellett, mert akkor tudtuk meg, milyen jó Valverde végsebessége. Ezután még egy hétig valami szaggató román streamen néztem a Tourt.

RD: Nekem 1996-ból vannak az első emlékeim. Nagymamámnál egész nyarakat töltöttem Fehérváron, ott néztem a Tourt is. A nagymamám kérdezte meg akkor, hogy láttam-e már eleget a bringások fenekét? Abban az évben Riis lett a bajnok, és Ullrich a második. De nekem Ullrich lett a szimpatikus, mint a csapattárs, aki nem nyerhetett. Én mindig a kicsiknek szerettem szurkolni, az outsidereket jobban szeretem, ezért is tetszhetett meg Ullrich. Most ezért tudnék örülni Uran, Bardet vagy Yates győzelmének.

A profi kerékpár kicsit bajban van, sok csapat szponzor nélkül maradt, keresi a helyét a sportág, az Eurosporton mégis egyre több kerékpáros közvetítést látni, mi ennek az oka?

LA: A sporttelevíziók mindig kicsit orrnehezek a hétvégén, minden esemény péntek, szombat, vasárnapra torlódik, hétközben kevés tartalom van. A sporttévék keresik a lehetőséget, hogy erre az időszakra is adjanak valamit, erre három sportág, a snooker, a tenisz és a kerékpár alkalmas. Így nem úgy néz ki a csatorna, hogy hétfőtől péntekig ismétlések mennek, aztán a szombat-vasárnap meg leszakad a gatya, annyi a műsor. Az Eurosport kitalálta magának a Home of Cycling szlogent, így a sportágnál is jó pozíciói vannak. Egész más, ha valaki csak a Tour de France-ról ad pár szakaszt, vagy a szlovén körversenyről is közvetít. A kerékpár egy olyan jog, amivel az Eurosportot azonosítják, régen a szumó volt ilyen, mindenki tudta, hogy hol mennek a közvetítések. Ha kerékpárt akarnak, most ide kapcsolnak.

A csatornán négyen közvetítek kerékpárt (interjúalanyaim mellett Pintér László és Bodnár Gergő), hogy dől el, hogy ki melyik nagy versenyt ki kapja meg?

RD: Egyszer azt mondtam, hogy engem ne osszanak be a Giróra, mert akkor volt a szentpétervári hoki-vb, ahová feljutottunk, és oda ki akartam menni. Egyébként legtöbbször sima év eleji beosztáson dől el.

LA: Gergő kívülről-belülről ismeri az olasz kultúrát, öngól lenne nem őt betenni a Giróra. Dani elég jól beszél és olvas spanyolul, ő a Vueltára ideális. Én nem vagyok Tour-központú. Nagyon szeretek kerékpárt közvetíteni. Sokszor azért közvetítek Tourt, mert ez jut, az összes többi verseny más közvetítéseimmel, legtöbbször autóversenyekkel ütköznek. Örülök, hogy csinálhatom, de elég kemény, néha azért kidöglik az ember az öt-hat órás közvetítésekben. A végére általában már pszichoszomatikus tüneteim vannak. Fizikailag is nehéz.

RD: Nem szabad végigbeszélni az egészet, muszáj néha egy kis helikopterzajt hagyni és nézni a tájat.

Volt már olyan, hogy belealudtatok?

LA: Adásban sosem, ott nagyon pörögsz.

RD: Amikor csak néztem a Tourt tavaly nyáron, szinte minden délután aludtam.

LA: Pont ideális, megnézed az elejét, megebédelsz, beszunyálsz, négykor felébredsz, megnézed az utolsó órát. Erre tökéletesen alkalmas.

A magyar nézők a ifj. Knézy Jenő-Sipos János párossal azonosították sokáig a Tour-közvetítéseket. Milyen utánuk csinálni, megkapjátok még, hogy ők jobbak voltak?

RD: Az ő közvetítésük kevésbé felkészülésalapú, inkább hangulatalapú volt. Jenci egy alapvetően vidám, viccelődős személyiség, Sipi is az volt, és valamilyen szinten mi is vagyunk azok. Amikor 2013-ban megkaptuk a kerékpáros közvetítéseket a vezetés mondta is, hogy ne akarjuk ugyanazt csinálni, mint ők, mert az úgysem lehet reprodukálni. Más irányba indultunk el. A Sipiék utáni első Tourt Dáviddal (Székely Dávid, ma az M4 csatornaigazgatója) én csináltam. A végén jöttek olyan megjegyzések, hogy hiányzik neki Sipi meg az a hangulat, de örültek annak, hogy néhány dologban előre léptünk, például jó szinten fordítottuk le az interjúkat. Ez például olyan visszajelzés volt, ami afelé vitt engem, hogy a felkészültség, a nyelvtudás is igenis számít.

LA: Alapvetően megengedi a kerékpár a könnyedebb stílust. Ez pozitívuma és a nehézsége is. Nem nagyon tudok mondani még egy olyan sportágat, amit ennyire nem lehet közvetíteni. Arra gondolok, hogy olyan hosszú ideig nem történik semmi érdemleges, amiről beszélni kéne. Például 15 percig csak gurulnak egy sík szakaszon, nem megy senki és még nem is buknak. Ez viszont lehetőséget ad arra, hogy picit szabadabb legyen az ember, vicces történeteket meséljen, és nem csak a klasszikus kommentátori erények jönnek ki, hanem az is, ki mennyire szórakoztató. Sipiék ebben nagyon jók voltak. Azt is tudni kell, Jenci el is mondta több fórumon, hogy felvállaltan nem akartak sok információt adni, minden cikket elolvasni. Az elején, azért jöttek a kommentárok nekem, hogy ki ez a gyerek. Én ebben az önmenedzsment bullshitben, amit mondanak, hogy mi fölépítettük magunkat, nem hiszek. Sosem gondolkoztam azon, hogy most akkor legyen ennyi humor, ennyi táj. Az ember felkészül, beül, van olyan szakasz, amikor kijön egy rendkívül humoros, jó kedvű, kicsit a szakmát háttérbe szorító közvetítés. Valamikor meg a szakma kerül jobban előtérbe, nyilván a szakasz is adja magát, mikor mennyit beszélsz például a környékről. Nem építettünk föl koncepciót, hogy milyen lesz a mi stílusunk. Hirtelen a semmiből a minden lett a miénk. Sipi meghalt, Jenci elment a csatornától, korábban pár versenyből szemezgettünk, aztán mindent megkaptuk. Ezt lett belőle. Tök spontánul. Azt látjuk, hogy sokan szeretik, amit csinálunk, de biztos van, akinek nem tetszik.