Magyar barlangkutatók augusztus első felében 715 méteres mélységig jutottak le a montenegrói Kétlyukú-barlangban, így ez lett a legmélyebb, magyarok által feltárt barlang.
A Kétlyukú-barlang a montenegrói Kotori-öböl közelében, a Lovćen Nemzeti Park területén, 1360 méteres tengerszint feletti magasságban nyílik. A 7,5 km hosszú barlangrendszer járataiban egymást váltogatják a földalatti patakok által kivájt keskeny (0,5-2 m), de olykor igen magas (30-80 m) meanderező folyosók, és a jelentősen tágasabb, függőleges aknák.
Ezen aknák közül a legnagyobb az idén feltárt Hubertusz-akna, melynek átmérője 20-30 méter, mélysége 312 méter. A járatok néhol cseppkövekkel, borsókövekkel és egyéb képződményekkel gazdagon díszítettek. A barlangban a jellemző hőmérséklet 4°C.
A Kétlyukú-barlang bejáratát 2006-ban Sásdi László fedezte fel, a barlang feltárása 2009-ben kezdődött meg, Nagy Gergely Domonkos vezetésével. A kutatásban kezdetben a Barit Barlangkutató Csoport és a Papp Ferenc Barlangkutató Egyesület tagjai vettek főként részt, a későbbiekben az expedíció számos más tagja is csatlakozott a feltárási munkákhoz.
A barlang a nevét jellegzetes bejáratáról kapta, mely két, a felszín alatt egymással összefüggő, nagyméretű nyílásból áll, melyek alatt 80 méter mélységű, függőleges akna húzódik. A barlang vertikális jellegű szakaszai miatt a kutatásban a legfőbb kihívását a kötélpályák kiépítése jelenti, mely a járatok bejárását biztosítja. A kötélpálya kiépítésekor figyelemmel kell lenni arra, hogy a kötél a bejárás során ne sérülhessen meg a barlang falához érve, de az esetleges kőhullásra, árvízre is tekintettel kell lenni, így ez komoly felkészültséget és kreativitást igénylő feladat.
A magyarországi barlangkutatás gyakorlatával ellentétben eltömődött járatok kitöltésének bontására általában nincsen szükség (és idő és lehetőség). A kötelek beszerelése mellett a legfontosabb feladatot a tagolt és hatalmas felületű járatfalakon a továbbvezető járatok fellelése jelenti.
A Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat – számos különböző kutatócsoportból érkező – tagjai 2003 óta szerveznek rendszeres nyári kutató expedíciókat Montenegróba, a Kotori-öböl felett elhelyezkedő Njegusi-polje térségébe. A tengertől alig pár kilométer távolságra, de jelentős (850-1400 m tszf.) magasságban fekvő karsztvidék barlangkutató szemmel kiváló adottságú.
Az évek során a területen számos barlangban folyt kutatás. A magyarok által kataszterbe vett barlangok száma megközelíti a kétszázat, hosszuk a 34 km-t (ebből magyar feltárás 27 km). Az expedíciók létszáma 60-80 fő körüli szokott lenni, azonban az egyes barlangok kutatása kisebb csoportokban folyik, így egyidőben több helyszínen is lehetőség nyílik a munkára. A felszíni alaptábor üzemeltetése is sok energiát felemészt. A barlangok feltárását a kutatók teljes mértékben önerőből, önkéntesen végzik. Az expedíciók tizenharmadik éve tartó sorában még jelentősebb baleset nem történt.
Magyarország területén – hegységeinek mérete miatt – nem jellemzőek a különösebben mély barlangok. Hazánk legmélyebb barlangja a Bányász-barlang, 275 méteres mélységével. A magyar barlangkutatók azonban külföldön is kutatnak, mert a magashegységek karsztterületei egészen más dimenziójú feltárási lehetőségeket tartogatnak.
Az eddigi legmélyebb barlang, mely magyar kutatók nevéhez fűződik az erdélyi Bihar-hegységben található, 653 méter mély V-5-barlang volt. Az olaszországi Júliai-Alpokban az olaszok által 935 méter mélységben föltárt Gortani-barlangban magyar kutatók 1993-2006 között folyó kutatások alatt 20 km új barlangszakaszt tártak föl, melyek vertikális kiterjedése 610 m. A Földön ma ismert legmélyebb barlang a Kaukázusban, Abháziában található 2197 méter mély Krubera-(Voronya)-barlang.
A cikkhez köszönjük Nagy Gergely Domonkos és Hegedűs András geográfus segítségét.