Kimi Räikkönen a világ egyik, ha nem a legnépszerűbb Forma–1-es pilótája. Emberek milliói imádják már-már betegesen, olyan szintű rajongás övezi, amiről Lewis Hamilton csak álmodhat. Pedig nem csinál semmi rendhagyót, kimondottan gyűlöli a felhajtást maga körül, a drukkereivel is csak vért izzadva képes időt tölteni. Mégis imádják. Igazán egyedi és különleges ember, akit most egy kicsit jobban megismerhetünk.
Räikkönen életrajza pár hete jelent meg, de azonnal óriási szenzáció lett, Finnországban az első hónapban 100 ezret adtak el belőle, amivel megdöntött minden sportkönyves rekordot. Eddig tíz ország vette meg a fordítási jogokat, köztük Magyarország. Hogy miért ennyire érdekes Kimi, arra nehéz egyszerű választ adni, de az biztos, hogy különleges.
A mai világban, ahol például Hamilton kutyáiról több felvétel készül, mint magáról a pilótáról versenyzés közben, színfolt egy olyan ember, aki magasról tesz minden felhajtásra. Räikkönen egyike annak a kevés sportolónak vagy hírességnek, aki önmaga tud maradni, nem játszik szerepet, nem akar megfelelni senkinek és nincs semmi sztárallűrje. Ahogy korábban mondta,
engem nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam. Nem vagyok Michael Schumacher.
Az egyik kedvenc életrajzi könyvem az Ez vagyok én, Zlatan Ibrahimovic. David Lagercrantz tökéletesen tudott együtt dolgozni Ibrával, aki nagyon lelkesen engedett betekintést az életébe. A könyvtől persze senki szemében nem változott hirtelen hőssé vagy példaképpé a svéd futballklasszis, de a legnagyobb utálói is kénytelenek voltak belátni, hogy több ő, mint egy arrogáns gyökér. A véleményem, ha nem is változott meg, de sokat finomult Ibrahimoviccsal kapcsolatban a könyv miatt.
Kari Hotakainen Az ismeretlen Kimi Räikkönen című könyve nem ilyen.
Valamilyen érthetetlen okból arra számítottam, hogy a finn világbajnok életrajza tele színes történetekkel, belenézhetünk a magánéletébe, jobban megismerjük, ki is ő valójában, miért és hogyan vált azzá, aki. Ezzel szemben a könyv visszafogott, egyszerű, lényegre törő és őszinte.
Pont, mint Kimi.
Hotakainen nagyon jól tette, hogy nem akarta kiforgatni a finnt önmagából, nem akart túlságosan színes és felfújt sztorit kerekíteni az életéből.
Valószínűleg mindannyian ebből a könyvből tudtuk meg, hogy Räikkönen diszlexiás, hogy még ma is az udvaron pisil, mert gyerekkorában nem volt vécé a házukban, a szüleinek pedig borzasztó sok áldozatot kellett hozniuk, hogy belőle F1-pilóta legyen. Egyszerű tények, legfeljebb érdekes adalékok, nem egy hollywoodi dráma könnyfakasztó elemei, ahol a szegény, többszörösen hátrányos helyzetű gyerek legyőz minden borzasztó és embert próbáló akadályt, majd beteljesíti álmát.
Tény, hogy Kimi családja nem volt gazdag, ahogy az is, hogy voltak problémái, és mégis elérte, amit akart. Ő – sokakkal ellentétben – nem csinál ebből ügyet. Megemlíti, mert része a történetének, de ennyi. Nem akar többet láttatni a dologba, mint amennyi valójában benne van.
és épp emiatt jó ez a könyv.
Illúzióromboló és hamis lett volna az, ha Räikkönen teljesen kitárulkozik az olvasóknak és a nagyvilágnak. Az életrajzában is legalább annyit, ha nem többet beszélnek róla a munkatársai és a szerettei, mint ő maga. Ettől függetlenül a könyv igazi kuriózum, hiszen mégiscsak sikerült annyi újdonságot kiszedni Kimiből, amivel meg lehet tölteni egy kötetet.
Ugyanakkor ne gondoljuk azt, hogy egy száraz, unalmas életrajzról van szó, Räikkönen élete mindenféle színezés nélkül is épp elég érdekes és izgalmas. Beszél a családjáról, a szüleiről, a médiához fűződő viszonyáról, de akad pár gondolata az új generációs pilótákról, is akik a szüleik pénzéből jutnak el a Forma–1-be. A Ferrariról, Ron Dennisről, de természetesen megosztott néhány történetet a bulizásairól is.
Részben utóbbi miatt vált rendkívül népszerűvé a finn, még ha annyira nem is rendhagyóak a partiszokásai – már ha kivesszük a képletből a bahreini koronaherceget –, mint ahogy a médiában gyakran ábrázolják.
Kimi Räikkönen nyilvános képe csiszolatlan, pontatlan és gyakran a bokorból lőtték. De az is igaz. A dolgok olyanok, amilyennek látszanak. Kimi tivornyázott. Szórta a pénzt. Másrészt a nyilvános kép egyben mindig bemozdult, fényt kapott és töredékes is. És ez nem csoda. Kimi okot adott a szóbeszédre, de ő maga nem beszélt. Ezért nagy nála a különbség a publikus és a privát között. Pontosabban: szakadéknyi
– írja Hotakainen.
De ennél többet nem is akarok spoilerezni, Hotakainen tényleg rendkívül szórakoztatóan dolgozta fel a történeteket, és nem szeretnék senkit megfosztani a felfedezés örömétől. (Akit azért olvasás előtt is érdekel pár részlet, ebben a cikkben talál.)
Borítókép: Kimi Räikkönen Austinban 2018. október 20-án. Fotó: Mark Thompson / Getty Images Hungary.