Mit keres a Graz Klagenfurtban a hazai meccsén? Ez a kérdés nyomasztotta leginkább az Index tudósítóját a Videoton első BL-meccse előtt, mert gyanúsnak tűnt az egész. Talán a pszichikai hadviselés része, hogy ide hozták meccsüket? A magyar csapatot már azelőtt a vereség tudatával szekálják, hogy egyet is belerúgtak volna a labdába?

A kérdésekre aztán viszonylag gyorsan választ kapunk, bár sajnálattal vesszük tudomásul, hogy konspirációs teóriánk megdőlt. Nem azért lett Klagenfurt a helyszín, hogy a vagy húsz évig itt raboskodó Görgey Artúrra és a világosi fegyverletételre emlékeztetve próbálják elhitetni, magyar itt csak vesztes lehet. Az ok sokkal prózaibb, a Graz stadionjában éppen amerikai futballmeccset játszanak, azért kellett átköltözniük időlegesen. Ekkor újabb kérdés merül fel: mit akarhat egy olyan csapat a BL-ben, amelyikkel csak így packázni lehet? Hát számít valamit egyáltalán a futball Grazban?

Később újabb bizonyítékot találunk, hogy itt nincs futballkultúra. Sokkol minket, hogy a nálunk megszokott szotyi- és tökmagárusoknak nyomuk sincs a stadion körül. Itt mindenki a sör-virslizésben éli ki magát, de hát a bratwurst akkor is máshogy roppan, mint a szotyi, és még egy félidőt sem lehet kihúzni vele.

Délután a belvárosban még semmi jele annak, hogy BL-meccset fognak játszani, a dögmelegben kókadoznak néhányan a teraszokon, de egyetlen sálat, vagy zászlót sem látni. Később az az infó is hamisnak bizonyult, hogy a szurkolók a Wörthi-tónál strandolnak, hiába kerestük őket ott. Elképzelni sem tudjuk, hová tűnhetett ezer ember. Hallunk olyat is, hogy a két csapat drukkereinek kemény magja leszervezett egy találkozót, hogy ők is meccseljenek, de állítólag a Graz halasztást kért, nem tudtak a legjobb összeállításukban felvonulni.

Azt azért örömmel fedeztük fel, hogy itt is gyökeret vert a magyar stadionépítési hagyomány. A 2008-as Európa-bajnokságra felhúzott stadion felső karéját már le is zárták biztonsági okokból. A Népstadionban azért kellett vagy 40 év, hogy használhatatlanná rohadjon a felső rész. Persze az is lehet, hogy csak azért nem nyitották meg, mert az alsó karéj sem telt meg teljesen, mi szükség is lenne rá?

A helyszínválasztással sem bíbelődtek sokat, a város széli első üres telekre építettek. A stadion mellett falusi meccsek hangulatát idézve már a kukoricás kezdődik, azon  túl meg a kopár hegycsúcsok. A parkolás kialakítását sem cifrázták, vagy egy hektáron letolták a földet, és már kész is voltak.

A Videoton-szurkolók szerencséjére őket nem ide irányítják, egy diszkont mellett táborozhatnak. Aki nem hozott magával Koccintóst vagy tálcányi importsört, még gyorsan beszerezhet itt bármit olcsón. A stadion mellett két kocsmában 3-4 euróért mérik a sört, de így is az utcán ácsorog a kedélyes sorban álló tömeg vége.

A meccs előtt két Sturm-szurkolót faggatunk, mit tudnak a Videotonról? “Hát nem sokat, valami új edzőjük van, kb. ennyi. És ugye, a Videoton a szponzor neve, nem a városé? A város az Szekezsfeheervaar, vagy ilyesmi" - válaszolnak. A visszavágóra nem valószínű, hogy eljönnek, még emlékeznek arra, hogy 2008 júliusában a Honvéd vendégeként szétverték a sturmosokat.

Persze nincs bajuk úgy általában a magyarokkal, Szabicsot meg egyenesen imádják. Szívükre teszik a kezüket, amikor róla beszélnek. Tudják, hogy a válogatottba is hosszú idő után tért vissza. Biztosak benne, hogy gólt fog rúgni a Vidinek. Nem túl bonyolult indulóval is bíztatják: “Olé, olé, olé, olé Imre, Imre!” (Imre később nem is cáfol rájuk.)

A tömegből váratlanul egy feltartott kezű vidista lépked a rendőrök felé. Felkarjából ömlik a vér, a sebe olyan súlyos, hogy hirtelen nem hisszük, hogy a predátoron kívül okozhat bármi ilyen sérülést. Ahogy halljuk, a szurkoló egy kerítésen próbált átmászni, de leesett róla, és kiszakította a húsát. Meglehetősen jól tűri, bár látszik rajta, előre bevette a fájdalomcsillapítót. A parkolóban a rendőrök kötözik, és próbálják a földön tartani a nyughatatlan drukkert. Időnként elveszti a tudatát, de nem biztos, hogy az alkoholtól vagy a sokktól-e. “Keine Ahnung” - ismételgeti világosabb pillanatában, miközben cigire gyújt, és könnyűszerrel elhisszük, hogy tényleg fogalma sincs az egészről.

Nagyon nem akad fenn senki a baleseten, a különbejáraton eufórikus hangulatban tódulnak be a stadionba a magyar drukkerek. Bent hamar kiderül, hogy bár kevesebben vannak a Videoton-szurkolók, de jóval nagyobb a hangerejük, a graziak csak akkor jobbak, ha beszállnak a dobjaikkal és tolják a technószerű indulókat. A ki a hangosabb különversenyben végül egyik csapatnak sem tudjuk odaadni az aranyérmet.

A 28. percben már azt hittük, legalább két gól esett, pedig csak a sorok között kosárból kínáló sörös-fiú üvöltött, hogy “Bier”. Talált is kuncsaftot, bár elképzeli sem tudjuk, ki leli örömét az alkoholmentes sörben. Rendeset nem árulnak.

A szünetben megint meglódul a tömeg virslit zabálni, közben a pályán a gyepgöröngy-visszataposó fiúk lófrálnak. Azt csak remélni merjük, hogy lustaságból nem taposták vissza a magyar támadó térfélen a gyeptéglákat, és nem alattomosságból. A két gólt persze onnan rúgják, ahol meg rendet raktak.

A 92. perces második gólnál az addig szolídan üldögélő osztrák családapák is megőrülnek, és felugrálnak a székeikről. A meccs végét sokan meg sem várják, a győzelem biztos tudatában indulnak haza. Aki akar, még pisilhet egyet a kukoricásban, és rájöhet, lehet BL vagy megye kettes meccs, a futballban vannak változatlan dolgok.