„Ennél nagyobb büntetés nem létezik, minthogy Lisszabonban ebédelek egy jót” – a mondat Pétertől származik, aki tisztességes futballistaturistaként már az Európa Liga sorsolása után befoglalta a jegyét Madridba valamelyik diszkont légitársaságnál.

Volt már Lisszabonban, de a decemberi fagyok elől ki ne menne el Portugáliába, és az ottani tizenöt fokba? Pláne, hogy még láthatja is játszani a Videotont, kedvenc csapatát.

A szerda esti leszállás után autót bérelt egy barátjával, nekivágtak az oda-vissza 1300 kilométeres útnak, hogy megnézzék: csütörtökön játékra alkalmatlan volt az Alvalade Stadion gyepe.

Pénteken jobb híján visszatértek Madridba, ahol közölték velük, a pesti gépet törölték a pesti irányítótorony hibája miatt.

Az ötvenezerre kalkulált túra költségei hirtelen megugrottak, mert Mallorcán keresztül Bécsbe érkeztek szombat éjfélre – az utolsó pillanatban lefoglalt jegy ára mindig brutális -, onnan pedig még mindig szükség volt egy fuvarra.

Százezret fizetett tehát a semmiért, pontosabban kapott egy olyan sztorit, „amit az unokáimnak mesélhetek, amikor már unom azt, hogy teletábizt néznek.”

A futballturista rémálma, ha elmarad a meccs, és ha az időjárás miatt képtelenség repülni, vagy mint ebben az esetben, jön egy fatális reptéri hiba.

Volt olyan Vidi-drukker, aki hétfőn délután ért haza, neki ugyanis a pénteki pesti jegyét Kolozsvárra írták át, vasárnapra. (A légitársaság szerdát ajánlotta neki, mert akkor egyébként is Ferihegyre repülhet.) A hétfőn reggel induló vonattal haza is érkezett, pedig Kolozsváron is esett vagy harminc centi hó.

A Videoton vezetése ezer eurót áldozott szurkolóikra, beszálltak az eredetileg nem kalkulált szállás költségeibe.